Az antarktikai fúrókampány során sikerült elérni egy lenyűgöző, 1,2 millió éves jégréteget, amely új dimenziókat nyit meg a klímaváltozás és a Föld története iránti megértésünkben. Ez a felfedezés nemcsak tudományos szempontból jelentős, hanem a bolygónk
A déli sarkvidék jégpáncélja évmilliók során gyűlt össze, megőrizve a múlt klímájának titkait és környezetünk sokféle jellemzőjét.
Az európai uniós jégfúró kezdeményezés, amely a Beyond EPICA - Oldest Ice nevet viseli, arra törekszik, hogy a legidősebb antarktikai jégrétegből mintákat gyűjtsön, ezzel is hozzájárulva környezeti és klímaváltozási történelmünk mélyebb megértéséhez. A projektben részt vevő nemzetközi kutatók és technikai szakemberek egyaránt elkötelezettek a tudományos felfedezések iránt, a kutatások középpontjában pedig az Antarktika rejtett világában, a Little Dome C néven ismert helyszínen zajlanak az események.
A projekt elődje (szimplán csak EPICA vagyis az Európai Projekt az Antarktikai Jégfúrásért) már 1996-tól a francia-olasz Concordia Kutatóállomás viszonylagos közelségében (34 kilométer) működött. E helyszín a végtelen jégmező közepén mondjuk úgy, nem a nyaralók álma, egy átlagos nyár közepi (ott januári) napon ugyanis jó esetben -31 Celsius-fok az átlaghőmérséklet.
Egész évben emberek népesítik be ezt a különleges helyszínt, akik a déli sarkvidék egyedi kutatómunkáival foglalkoznak. A „dome” kifejezés a helyszín nevében nem a székesegyházakra utal (bár a klímakutatás szempontjából valóban tekinthető egyfajta szentélynek), hanem az antarktikai magaslatok hagyományos elnevezését tükrözi. Itt, a jégborította területen, a tengerszint feletti magasság eléri a 3233 métert, és a kutatók hozzávetőleg 1000 kilométerre találhatóak a partoktól. A csapadék rendkívül ritka, és a szél sem éri el a partok közelében tapasztalható orkánerejű széllökéseket.
A hosszú évtizedek alatt végzett kutatómunka során, a föld alatti domborzat és a jég mozgásának alapos tanulmányozása révén már világossá vált, hogy itt, a mélyben rejtőzik Antarktika legöregebb jege. Ennek tudatában indult el 2019-ben a második projekt, amely a jégfuratok kiemelésére összpontosít. Hasonló minták állnak rendelkezésre Grönland északi sarkvidéki területein is.
A kutatók végre sikeresen eljutottak egy lenyűgöző, több mint 1,2 millió éves jégréteghez, valamint a jég alatt rejlő aljkőzethez, mely 2800 méter mélyen helyezkedik el a felszín alatt. Ez a jégfurat rendkívül részletes információkat nyújt bolygónk folyamatos klímaképéről, és van olyan szakasza, ahol egy méteren belül 13 ezer évnyi adat található.
"A kezdeti mérési eredmények alapján biztosan állíthatjuk, hogy a Little Dome C furatának felső 2480 métere olyan klímainformációkat rejt, amelyek 1,2 millió évnyi történetet ölelnek fel" – nyilatkozta Julien Westhoff, a Koppenhágai Egyetem kutatója és a projekt tudományos vezetője. "A jégminta alsó 210 métere valószínűleg még ennél is régebbi, ám a benne található anyagok erőteljesen kaotikusak, mivel keveredtek, és valószínűleg a Föld mélyének hője miatt megolvadtak, majd újra megfagytak, így nehéz meghatározni az eredetüket. Azonban bízunk benne, hogy a jövőben erre is fény derül."
A jégréteg alatti domborzat befolyásolja, merrefelé tud mozogni az egész jégréteg, ezáltal a jégben, ami sok szempontból úgy viselkedik, mint egy kőzetréteg, gyűrődések keletkeznek, áthelyeződnek, átfordulhatnak egyes rétegei. Valami olyasmit képzeljünk el, mint amikor a fénymásolóban beakad a papír, és az utána érkező lapok egymásra gyűrődnek.
A jégfurat 1,2 millió éves szakaszát az előrejelzéseknek megfelelően, a 2426-2490 méteres mélységben fedezték fel, ami megerősíti, hogy a jégrétegekkel kapcsolatos becslések rendkívül pontosak voltak.
A jégkorszak során az eljegesedések ciklusai jelentős átalakuláson mentek keresztül: a korábbi 41 ezer éves periódusok 100 ezer éves ciklusokká fejlődtek, különösen a 900 ezer és 1,2 millió évvel ezelőtti időszakban. E változások mögött rejlő okok feltárása kulcsfontosságú kihívás a klímakutatók számára. Sokan úgy vélik, hogy a jelenség szoros összefüggésben áll az üvegházgázok koncentrációjának változásával, amely alapvetően befolyásolja a Föld éghajlatát.
Ezek a gázok a jégbe záródva, apró légbuborékok formájában rejtőznek, és lehetőségünk nyílik arra, hogy alaposan megvizsgáljuk őket. Bízunk benne, hogy hamarosan sikerül kinyernünk azokat az értékes információkat ezekből a buborékokból, amelyek elengedhetetlenek a klímánk szokatlan viselkedésének megértéséhez. Ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy világosabb képet kapjunk a jövőbeli éghajlat alakulásáról.
A kiemelt és méteres darabokra vágott jégfuratokat a Laura Bassi nevű jégtörő szállítja majd Európába úgy, hogy a furatok hőmérséklete út közben - egészen a célállomási - sem emelkedik -50 Celsius-fok fölé. Ehhez speciális konténereket kellett tervezni és építeni, és igen precízen meg kellett tervezni a jégminták utazását.
