A Ferencváros és az Újpest közösen búcsúzik Garami Józseftől, megemlékezve a labdarúgásban tett kiemelkedő hozzájárulásáról.

Rendhagyó lesz Ferenc pápa temetése - Ez derült ki a szentatya végrendeletéből

Kivételes egyéniség volt. Dolgozott bárhol, bármelyik klubnál, mindenütt szerették és tisztelték. Még a riválisok is. Ha az Újpestet irányította, parádésan, közönségszórakoztató futballal, megsüvegelték őt a fradisták is. Pécs volt az igazi otthona, az igazi klubja, de emléktáblát érdemelne Újpesten, az MTK-nál és a Ferencvárosnál is. Nemcsak remek, taktikus edző volt, hanem kiváló pedagógus is. Kevesen tudják róla, de 1960-ban felvették őt a Pécsi Tanárképző Főiskolára és még magyar-orosz-testnevelő szakon diplomázott.

- Délelőtt edzést tartottam a gyerekekkel, amikor beléptem az öltözőbe, egy szomorú hír fogadott: Józsi bácsi elhunyt. Őszintén megmondom, mélyen érintett a hír, hiszen különleges kötelék fűzött minket össze - osztotta meg érzéseit Véber György, az Újpest legendás játékosa.

Emlékszem, amikor Újpestre érkezett, a klub éppen viharos időszakát élte. Elbocsátották a legendás Bene Ferencet, és a helyére Garami mester lépett, aki tisztességes vidéki edzőként érkezett. Hirtelen belekerült a pesti zsiványok forgatagába. Nehezen birkózott meg azzal a gondolattal, hogy olykor mi, játékosok, konok, önálló gondolkodású egyének vagyunk.

Az elején olyan rossz volt a viszonyunk, hogy nem tudtunk együtt dolgozni. Én átmentem a juniorok öltözőjébe, és nem is edzettem a csapattal. Aztán bosszúból bementem az edzői szobába és egy vastag filccel felrajzoltam a Milan összeállítását és beleírtam magam is- elevenítette fel Véber a döcögős kezdetet.

Az utolsó előtti fordulóban váratlanul megszólalt Józsi bácsi, hogy csatlakozzak a csapathoz és játsszak. Kulcsfontosságú győzelmet arattunk, amely lehetővé tette, hogy a Hatvannal szembeni osztályozón megőrizzük helyünket. Az ünneplésünket olyan hévvel éltük meg, mintha a bajnoki címet szereztük volna meg. Elém idéződik a pillanat, amikor a fürdőszobában pezsgőt kortyoltunk, és egymásra fröcsköltük az italt, miközben a kör közepén ott állt egy csuromvizes, boldog arc. Nem sokkal később átölelt, és azt mondta: "Gyuri, neked volt igazad!" Ezt követően csodálatos és sikeres másfél évet töltöttünk együtt, tele emlékekkel és közös élményekkel.

Így emlékezett vissza egykori mesterére Véber. Garami Józsefre, akinek rengeteget köszönhet a magyar futball. Stílust, tisztességet, szakmaiságot, sok-sok remek játékost.

Garami József számomra mindig is egy különleges figura volt, hiszen nemcsak jó barátom, hanem édesapám legközelebbi barátai közé is tartozott. Emlékszem, apu a Vasassal bajnoki címet szerzett, és amikor hazatért, a Mecsekalján, Pécsett és Komlón is hatalmas tisztelet övezte. Józsi bácsi iránti tiszteletemet pedig egy különleges módon is kifejeztem: az általam vezetett pécsi utánpótlás-labdarúgóközpont az ő nevét viseli. - mesélte Boday Ferenc, aki rendkívül közel állt Garamihoz.

Emlékezetes pillanat volt, amikor a 80. születésnapján megtartottuk az avatóünnepséget, és láttam, mennyire büszke volt! Azóta, ha az egészsége engedte, rendszeresen ellátogatott ide, csendben leült a háttérben, majd néha rábökött egy fiatalra, és azt mondta: "Nézzétek, belőle futballista lesz!" Hihetetlen tehetsége volt ehhez a csodás játékhoz. Emlékszem, hogy egy alkalommal Lovász Ferit is lerendelte a buszról, még kisfiúként, és azt mondta neki: "Te válogatott játékos leszel!"

Az utolsó heteit már a kórház falai között töltötte, az elmúlt évek során pedig folyamatos gondoskodásra és figyelemre volt szüksége. Megfogadtam, hogy amíg csak élek, Garami József születésnapját mindig együtt ünnepeljük, mintha ő is velünk lenne, közöttünk – mondta Boday a legendás Garami Józsefről, aki 797 alkalommal ült a kispadon az NB I-es mérkőzéseken. A pécsi stadion mellett megérdemelne egy szobrot, ha lenne ilyen, és ha a városnak lenne első osztályú csapata.