Ambrus Tímea természetfotós lenyűgöző tehetsége révén a legszívhezszólóbb pillanatokat ragadja meg. "A munkámhoz türelem és alázat szükséges," mondja, miközben a természet csodáit örökíti meg objektívjén keresztül.

Gyermekkora óta lenyűgözi az élővilág, de pályaválasztása nem volt mindig egyértelmű. A fiatal lány jogi tanulmányokba kezdett, ám hamar felfedezte, hogy a valódi boldogságot számára a természet szépségeinek megörökítése jelenti. Így talált rá a természetfotózásra, ami végül szenvedélyévé vált.

Amikor Tímea fotóit nézegetem, az első gondolat, ami eszembe jut, az a csodálat és a kitartás. Nem szükséges különösebben magyarázni, miért lenyűgözőek az alkotásai. Még a laikusok számára is világos, hogy az olyan varázslatos pillanatok, mint például a kuvik ugrása az egyik faágról a másikra, nem örökíthetők meg csupán néhány perc alatt. Ahhoz, hogy ilyen élményeket megörökítsen, elhivatottság, elszántság, türelem és a siker iránti vágy szükséges. De vajon mi hajtja ezt a fiatal tehetséget?

"Gyerekkorom óta rajongok a természetért, édesapámmal nagyon sokat kirándultunk, rengeteg időt töltöttünk a szabadban, az élmények pedig mély nyomot hagytak bennem. Apukámtól kaptam az első analóg fényképezőgépemet is, ami végleg eldöntötte a sorsom" - meséli Tímea.

2019-ben Timi beiratkozott egy kezdő természetfotós tanfolyamra, majd a haladó képzést is elvégezte.

Ekkor világossá vált számomra, hogy a jogi tanulmányok helyett a fotózás iránti szenvedélyemre kell összpontosítanom. Ez a választás nem csupán egy új irányt jelentett az életemben, hanem egy komoly elköteleződést is. Gyakran hajnalban indulok útnak, és hosszú órákat, sőt akár napokat is eltöltök egyetlen varázslatos pillanat megörökítésére várva. Legyen szó esőről, fagyos időről vagy a tűző napon való tartózkodásról, mindig készen állok, hogy a szabadban tevékenykedjek. Munkám során türelemre, alázatra és éles megfigyelőképességre van szükségem ahhoz, hogy a legszebb pillanatokat megragadjam.

Mindezek ellenére vagy ezekkel együtt Timi hosszan sorolja a munkájával járó szépségeket is: az -összpontosítás mellett azt, hogy megértheti és átérezheti a természet erejét, varázsát. Azt, hogy megörökítheti azokat a pillanatokat, amelyek megérintik, és bátran kísérletezhet, hiszen az élővilág mindig tartogat új és váratlan meglepetéseket.

"A fotóalanyhoz mindig mély tisztelettel, türelemmel és maximális figyelemmel közelítem meg."

Ahhoz, hogy teljes képet kapjak a különböző fajokról, elengedhetetlen, hogy megismerjem viselkedésmintáikat és élőhelyeiket. Folyamatosan dolgozom a fotós készségeim és kreativitásom fejlesztésén, amihez jelentős mértékben hozzájárul a közösségi média. Ennek révén egy olyan szakmai közösség vesz körül, amely állandó inspirációt és ösztönzést nyújt számomra.

Ez is érdekelhet: Az összes kontinensen tanított Rátz Tamara: még Teréz anya is megáldotta

Tímea vadon iránti rajongásához nem fér kétség, és persze aki szereti az állatokat, annak nem nagyon kell magyarázni az okokat. Ám bennem mégis felvetődik a kérdés, vajon nem lenne könnyebb embereket fényképezőgép elé állítania?

Tímea így fogalmaz: "Eddig nem igazán foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de számomra a természetfotózás nem csupán művészet, hanem egy varázslatos híd is, amely összekapcsolja az embert az élővilág csodáival. Az egyik legemlékezetesebb élményem az volt, amikor egy lenyűgöző naplementét sikerült megörökítenem. Ahogy visszanéztem a képekre, rájöttem, hogy a fotózással újra átélhetem ezeket a csodás pillanatokat, és megoszthatom másokkal is. Ezzel együtt pedig felhívhatom a figyelmet a természet törékeny szépségére."

A téma megválasztása elsősorban az évszakok váltakozásának természetes ritmusát követi, és ennek megfelelően próbálja meg tükrözni a változásokat.

"Az utóbbi évek tapasztalatai alapján már jól kiismerem, mikor érdemes a figyelmemet a természetre irányítani. Tavasszal például rendszeresen visszatérek egy ürgék által benépesített területre, hiszen ebben az időszakban bújnak elő az állatok a föld alatti otthonaikból. Ekkor különösen élénkek és játékos kedvükben vannak, rengeteg olyan pillanatot kínálnak, ami remek fotózási lehetőséget rejt. Gyorsan megszokják a jelenlétemet, és néha odajönnek hozzám, kézből elfogadják a napraforgómagot vagy a répát. Ez a közelség lehetővé teszi számomra, hogy igazán meghitt és természetes pillanatokat örökítsek meg. Már számos mókás ürgés jelenetnek - civakodásnak, hempergésnek, ugrándozásnak - voltam szemtanúja" - osztja meg lelkesedését Timi.

Timi mindig élvezi, ha előre megtervezheti a fotózást, de szívesen hagy egy kis teret a váratlan pillanatoknak is. A természetben ugyanis a legcsodálatosabb események sokszor éppen azok, amelyekre nem lehet teljes mértékben felkészülni.

Tavaly télen, egy elbűvölő kirándulás során, az erdő mélyén találkoztam egy csodálatos macskabagollyal. Azonnal bevillant a gondolat, hogy mennyire varázslatos lenne, ha a hóesésben örökíthetném meg ezt a pillanatot. Szerencsémre, egy későbbi téli reggelen újra visszatértem a helyszínre. Néhány órás türelmes várakozás után végre megérkezett a hó, és a bagoly is ott ült az odújában, ahogy azt az előző alkalommal láttam. Így sikerült megörökítenem azt a képet, amely a szívemben már régen megszületett.

A természetfotózás messze túlmutat a hagyományos értelemben vett munkán; valójában egy olyan életstílus, amelyet csakis a család támogatásával lehet igazán magas szinten művelni.

A családom mindig mellettem állt, talán azért, mert észrevették, mennyire elkötelezetten és szenvedéllyel végzem azt, amit szeretek.

„Büszkék rám, és folyamatosan figyelemmel kísérik a munkáimat. Gyakran ők az elsők, akik gratulálnak, amikor egy kép vagy pályázati eredmény jól sikerül. De ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetek; mindig van új cél, amire törekedhetek – mondja Tímea. – Folyamatosan új fajokkal ismerkedem meg, különböző technikákat próbálok ki, és új nézőpontokat fedezek fel. A természet állandóan változik, és én is vele együtt alakulok. Talán éppen ez a legszebb az én hivatásomban: egy végtelen tanulási folyamat részese lehetek."