A legnagyobb kihívásokkal küzdő szomszéd? Horvátország jelenleg "két imperializmus" árnyékában próbálja megtalálni az útját.

A héten a Balk Magazinban megszólalt Varga Szilveszter főszerkesztő, aki egy érdekes megfigyelésre hívta fel a figyelmet. Kifejtette, hogy "az utóbbi hetekben egy látszólag 'ártatlan' gesztusból kibontakozó diplomáciai incidens ismételten rávilágított a közép-európai térség finoman árnyalt történelmi és geopolitikai dinamikáira."

A közelmúltban Balogh István, Magyarország állandó NATO-képviselője, egy különleges ajándékkal lepte meg brüsszeli kollégáit a karácsonyi ünnepek alkalmából. A Magyarország Nemzeti Atlasza sorozat legújabb kötetének angol nyelvű változatát adta át, amely nem csupán földrajzi és statisztikai adatokat tartalmaz, hanem a történelmi Magyarország területeit ábrázoló térképeket is bemutatja. Ezek a térképek a trianoni békeszerződés előtti időszakot idézik fel, ami érthető módon heves érzelmeket és diplomáciai reakciókat váltott ki a környező országok, különösen Horvátország részéről. Ráadásul egyes horvát médiák kritikával illetik Zágráb reakcióját, amelyet túlságosan visszafogottnak találnak. Sokan úgy vélik, hogy Orbán Viktor a régi dicsőség és a területek visszaszerzésének kérdésében még inkább eltökélt, mint Aleksandar Vučić, így Horvátország egyfajta "kettős imperializmussal" kénytelen szembenézni.

Amikor tavaly december 10-én a budapesti MTA Humán Tudományok Kutatóházában bemutatták a Magyarország nemzeti atlasza sorozat Állam és nemzet című új kötetét, valamint a Természeti környezet című korábban megjelent kötet új, frissített kiadását, a kettős könyvbemutatóra joggal tekintett a szakma, de a magamfajta érdeklődő is, mint a magyar földrajztudomány elmúlt esztendejének legkiemelkedőbb eseményére.

Az állítás hitelességét jól tükrözi, hogy a könyvek kiadója és a munkálatok koordinátora a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézete volt. Ezen kívül a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) is kulcsszerepet játszott a projektekben, mint adatszolgáltató stratégiai partner, hozzájárulva ezzel a tudományos szempontból kiemelkedő kiadványok létrejöttéhez, amelyek több száz alkotó közös munkájának eredményeként jöttek létre.

A könyvek bemutatóján a résztvevők személye még kifejezőbbé tette az eseményt, hiszen olyan neves szakemberek álltak a mikrofon mögött, mint Kincses Áron, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, Gulyás Balázs, a Magyar Kutatási Hálózat vezetője, Freund Tamás, az Magyar Tudományos Akadémia elnöke, valamint Kocsis Károly, a kötetek főszerkesztője. Kocsis Károly nemcsak itthon, hanem Erdélyben is sokak számára ismert személyiség, hiszen az MTA Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottságának vezetőjeként a határon túli MTA-tagok "gondviselője" is egyben.

A Magyarország nemzeti atlasza könyvsorozat kiemelkedő tudományos színvonalú tematikus térképekkel és részletes szöveges magyarázatokkal tárja elénk Magyarország és a Kárpát-medence lényeges természeti, gazdasági, társadalmi és közigazgatási jellemzőit. A sorozat története 1967-re nyúlik vissza, amikor megjelent az első kiadás, amelyet 1989-ben a második kötet követett. Az új, magyar és angol nyelven négy-négy kötetben megjelenő kiadás előkészítését az MTA indította el. A legújabb, "Állam és nemzet" című kötet, akárcsak az előző kettő, a 2018-ban bemutatott "Természeti környezet" és a 2021-es "Társadalom", igényes kivitelezésű, nagyméretű atlasz formátumban érhetők el, és – a modern kor elvárásaihoz igazodva – díjmentesen online is megtekinthetők a www.emna.hu weboldalon. A sorozat legutolsó darabja, a "Gazdaság" című kötet véglegesítése jelenleg is folyamatban van.

Az „Állam és nemzet” című kiadvány különösen figyelemfelkeltő, mivel logikus és arányos felépítése mellett egységes megjelenés jellemzi. A kiadvány gazdag szöveges magyarázatokkal és változatos illusztrációkkal kísért térképeket tartalmaz, amelyek az adott állam természeti, gazdasági és társadalmi jellemzőit tárják az érdeklődők elé. Kiemelkedő újítása a kötetnek a „A magyarság tehetségföldrajza” című fejezet, amely szívmelengető, meglepő és izgalmas betekintést nyújt. Itt követhetjük nyomon a magyar tehetségek születési és halálozási helyét, továbbá a jelenlegi és egykori akadémikusaink középiskolai és egyetemi városait. A fejezet rávilágít a tudósok és művészek migrációjának főbb szereplőire, szakaszaira és célterületeire is, valamint bemutatja a világ Nobel-díjasainak és olimpiai aranyérmeseinek országok szerinti eloszlását. Feltárulnak továbbá a Nobel-díjasok, olimpiai bajnokok születési helyei, valamint Oscar-díjasaink sikerei is. A kiadvány teljesen új, eddig sehol nem publikált térképekkel is gazdagodik, amelyek bemutatják labdarúgóedzőink, zenészeink és feltalálóink külföldi pályafutásának helyszíneit. Ez a sokszínű tartalom igazán különlegessé teszi a kiadványt, amely a magyar tehetségek és teljesítmények gazdag palettáját tárja elénk.

Szeretném megosztani veletek néhány gondolatomat erről a lenyűgöző, összefogással készült kiadványról, amely több mint 300 térképen keresztül, közel 40 ezer településre kiterjedően mutatja be Magyarország és a magyar nemzet gazdag múltját és jelenét. Mielőtt azonban rátérnék Varga Szilveszter Balk Magazinban megjelent cikkére, amelynek részleteit most bemutatni szándékozom, fontosnak tartom kiemelni, hogy ez a kiadvány mennyire értékes forrásként szolgál a hazánkra vonatkozó ismeretek bővítéséhez.

Legfőképpen az a figyelemre méltó, hogy míg a bukaresti külügyminisztérium úgy érezte, kötelessége hangoztatni egy tiltakozó állásfoglalást az Állam és nemzet-atlasz kapcsán, amelyről a Maszol is beszámolt, addig a pozsonyi illetékes tárca, a horvát felszólítás ellenére, és figyelmen kívül hagyva a szlovák ellenzékiek zavarkeltő megnyilvánulásait, eddig teljesen hallgatott. Ezzel szemben Horvátországban hetek óta feszültség uralkodik, és az indulatok egyre csak fokozódnak, sőt...

A helyzet azért alakult így, mert az ottani közvélemény egy része, köztük Grlić-Radman külügyminiszter is, hevesen reagál a térképajándékozásra, és azt sértő provokációnak tekinti. Mi áll a háttérben? Az ajándékozott atlasz nem csupán földrajzi vagy statisztikai adatokat tartalmaz, hanem olyan térképeket is, amelyek a történelmi Magyarország területeit ábrázolják, felidézve a trianoni békeszerződés előtti időszakot. Ezen térképek alapján Horvátország mindössze két régióra, Likára és Gorski Kotarra szűkül, ami tovább fokozza a feszültséget a két ország között.

A helyi média folyamatosan nyomást gyakorolva, mindent elkövet a horvát-magyar baráti kapcsolatok megrendítéséért. Ahogy a cikk bevezetésében is olvasható: "Horvátország hivatalos reakciója - legalábbis a horvát sajtó értelmezésében - túlságosan mérsékeltnek tűnik. A Večernji list című napilap éles bírálatot fogalmazott meg a horvát kormány visszafogott fellépésével kapcsolatban, és arra figyelmeztetett, hogy Magyarország különleges gazdasági és politikai befolyása miatt Zágráb óvatosabban kezelheti a 'magyar provokációkat'."

E bevezető sorok után következő Történelmi nosztalgiázás fejezetben a szerzőnk kifejti: "Bár a hivatalos magyar kormányzati álláspont szerint semmiféle területi igény nincs a szomszédos országok irányába, a Nemzeti Atlasszal való kedveskedés és a benne szereplő történelmi térképek gyakori használata akár más üzenetet is közvetíthet." Azt se hallgatja el Varga Szilveszter, hogy "a Nagy-Magyarország szimbóluma az elmúlt évtizedekben különös jelentőséget kapott a magyar bel- és külpolitikában", amit a magyar állam szomszédságában ki-ki a maga szempontjai szerint értelmez. Ugyanis, mint írja "Orbán Viktor kormánya néha időt szakít a Kárpát-medence történelmi örökségének bemutatására, amely egyesek számára a kulturális identitás ápolását jelenti, mások viszont a revizionista törekvések szimbolikus megnyilvánulásaként értelmezik."

A Večernji list, amely rendszeresen táplálja a Magyarország-ellenes hangulatot, azt állítja, hogy a kiadvány, amely a Kárpát-Pannon régió egykori lakosságának adatait gyűjti össze, csupán álcázott porhintés. A lap szerint a kiadvány minden lapján érzékelhető a mai magyar politika fájdalmának és nosztalgiájának lenyomata, hiszen sokan úgy vélik, hogy a múltban hazájuk sokkal jelentősebb szerepet játszott Európában. Ennek következményeként a történelmi Magyarország térképe nemcsak Horvátországban, hanem Szlovákiában, Romániában, Szerbiában, Szlovéniában és Ukrajnában is érzékeny téma. Ezen országokban a Nagy-Magyarországra utaló szimbólumokat gyakran fenyegetésként értelmezik, ami tovább fokozza a feszültséget a régióban.

Milyen lépéseket tesz a zágrábi kormány mindezek fényében? - teszi fel a kérdést a Večernji list. A horvát nagypolitika Magyarországhoz való vegyes viszonyát bírálva azonnal egy elmarasztaló választ is ad: sajnos "a túlzott tolerancia" uralkodik a legmagasabb szinteken, sőt, az ország vezetése tudatosan "alulreagálja az ilyen jellegű eseményeket". A külügyminiszter ugyan nyilvánosan "elfogadhatatlannak" minősítette az atlasz ajándékozását, és hangsúlyozta, hogy konzultál román, szlovák és szlovén kollégáival, de ezen túlmenően nem történt lényegi változás - hangzik a rendreutasító kritika.

A következő sorokban egyszerre érzelmes és mulatságos pillanatokra bukkanunk. Mégis, a helyzet komolysága miatt nehéz nevetni, hiszen ez a mentalitás, amely ilyen érvekkel próbálja elterelni a figyelmet a valódi problémákról, a régiónkban sajnos nem ritka jelenség. Íme, egy elgondolkodtató eszmefuttatás, kiegészítve Varga Szilveszter megjegyzéseivel:

"A Večernji list megjegyzi, hogy ha Aleksandar Vučić hivatala kiadná Nagy-Szerbia térképét az elcsatolt horvát területekkel, az minden bizonnyal heves reakciót váltana ki a horvát kormányból.

Ha a szlovén kormány nyilvánosságra hozná Nagy-Szlovénia térképét, amelyen Isztria jelentős része is szerepelne, a reakciók valószínűleg nem változnának. Hasonlóképpen, ha Szarajevóban Bosznia-Hercegovina térképére feltüntetnék Ploče kikötőjét, vagy ha Montenegró Prevlakát követelné magának, míg Olaszország olyan térképet adna ki, amelyen az Adria keleti partvidéke hozzájuk tartozik, a hivatalos Zágráb azonnal reagálna. Diplomáciai jegyzéket küldenének, de elképzelhető, hogy ennél határozottabb lépéseket is tennének a helyzet kezelése érdekében.

Amikor a budapesti kormányhivatalból érkező képek Nagy-Magyarországot idézik meg, és Orbán Viktor miniszterelnök egy ilyen motívummal díszített sálat visel, a zágrábi reakciók gyakran elmaradnak. Zágrábban sokan úgy vélik, hogy ez csupán a politikai humor egyik megnyilvánulása, így nem érdemes komolyan venni a provokációkat. Andrej Plenković egykor határozottan kijelentette, hogy nem kíván nyilatkozni a sálakról, mintha ezzel a témával való foglalkozás csak olaj lenne a tűzre.

Ugyanakkor Horvátország hivatalos reakciója - legalábbis a horvát sajtó szerint - túlságosan visszafogottnak tűnik. A Večernji list című napilap például élesen kritizálta a horvát kormány enyhe fellépését, és felvetette, hogy Zágráb óvatosabban bánik a magyar provokációkkal Magyarország különleges gazdasági és politikai befolyása miatt."

Az ördög a részletekben rejlik – tartja a mondás, és ezt a Večernji list is megerősíti a legújabb elemzésében. A horvát lap szerint Magyarország kulcsfontosságú szereplővé lépett elő Horvátország energiaellátásában, főként a MOL által birtokolt INA részvénycsomag révén. Ezen kívül, Magyarország támogatása elengedhetetlen a horvát OECD-csatlakozáshoz. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a két ország közötti viszony az utóbbi években egyre feszültebbé vált. A 2003-as privatizáció óta a MOL befolyása miatt Zágráb jelentős mértékben elveszítette a szuverenitását az energiaszektor irányítása felett, ami még inkább megnehezíti a két ország közötti együttműködést.

A hangulatkeltő cikkszerző egy izgalmas megoldási javaslatot kínál az olvasóinak: „Ahhoz, hogy végre megszabaduljunk a terhektől, Horvátországnak egyesítenie kell erőit és anyagi forrásait, hogy lerázza magáról ezt a káros partnerséget.”

Összegzésképpen szeretném hangsúlyozni, amit már az elején is említettem: a zágrábi sajtó szerint Orbán Viktor a régi dicsőség és a Budapest által kezelt területek visszaszerzésének megszállottja, talán még inkább, mint testvére, Aleksandar Vučić. Ennek következtében Horvátország két irányból érkező imperialista törekvésekkel kénytelen szembenézni.

Ez természetesen Ivan Anušić honvédelmi miniszterre is hatással van, aki nemrégiben szerepelt e rovatban. Most pedig kijelentette, hogy "a nagy magyar imperializmust veszélyesebbnek tekinti, mint a nagy szerb imperializmust." A jobbközép napilap által közölt további megjegyzései pedig igencsak aggasztóak, hiszen az áll: "Míg mi Zágrábban talán nem érzékeljük megfelelően a helyzetet, Szlavóniában és különösen Baranyában ezt sokkal élesebben tapasztalják."