A születésnapodra szántam a színes virágokat, hogy a lakásodat beragyogják, nem pedig az utolsó útadra – hiszen Keleti Ágnes emlékét most kísérjük utolsó útjára.

"Kemény és humoros egyéniség, aki mindig életvidám és nyitott volt, talán még inkább lenyűgöző az elért sikereinél. Egy évvel ezelőtt, a születésnapján meglátogattam őt, és áldást kértem, miközben kezemet a fejére helyeztem. Ő azonban, sajátos humorával, azzal tréfálkozott, hogy ne rontsuk el a frizuráját, hiszen nem szeretné, ha meggörbülne egy haja szála" - emlékezett Verő Tamás főrabbi Keleti Ágnesre, aki a múlt héten távozott közülünk.

Temetését a Kozma utcai temetőben tartották, ahol számos egykori sportoló és több százan gyűltek össze, hogy búcsút vegyenek tőle. Keleti a világ legidősebb olimpiai bajnoka volt, aki 1952-ben szerezte meg első aranyérmét, majd 1956-ban négyszer hallatta a Himnusz dallamát a dobogón. Ez a kiemelkedő teljesítmény azóta sem talált párra egyetlen magyar sportoló között sem.

A Mazsihisz nevében Grósz Andor arról beszélt, hogy nem búcsúzni szeretne tőle, hanem megköszönni, hogy egyszer sem tört meg a pályája alatt. "Bennem a mosolya marad, a született győztesek mosolya. Életével azt igazolta, hogy meg lehet maradni annak, aminek születünk: magyar zsidónak."

Keleti 1956 után nem tért haza, először úgy volt, hogy Ausztráliában marad, aztán Németország érintésével Izraelben telepedett le, és ott igyekezett megteremteni a női tornát, az edzőképzés megvalósításában is kiemelkedő szerepet játszott. Pályafutásáról és életéről ebben a cikkben emlékeztünk meg.

"Győztesnek bizonyult egy olyan nehéz időszakban, amikor üldözések és megpróbáltatások árnyéka vetült rá, hiszen a történelem viharai nem kímélték őt. Millióknak mutatott irányt és inspirációt. Nem csupán Magyarország határain belül, hanem világszerte" - hangsúlyozta Szalay-Bobrovniczky Kristóf, a sportért felelős honvédelmi miniszter, aki a magyar állam nevében búcsúzott a nemzet sportolójától. Ezt a rangos címet Keleti 2004-ben, az alapítás évében nyerte el.

Az Izraeli Olimpiai Bizottság elnöke, Yael Arad egy személyes történettel kezdte. Herzliya tengerpartján futott, amikor találkozott Keletivel, aki az otthonából rózsaszín fürdőruhájában ment le a vízhez, és akkor már ugyan nyolcvan körül járt, de lehetett látni a tartásán, a nyújtásán, a mozgásán, hogy valaha nagy sportoló volt.

"Idővel felfedeztem, hogy ő az egyik legkiemelkedőbb zsidó sportoló. Belső ereje már az első pillanattól kezdve lenyűgöző volt. Elgondolkodtam, mennyi nehéz döntést hozhatott meg az élete során, és milyen bölcs választásokkal gazdagította a körülötte élők életét. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak, különböző generációknak nyújtott inspiráló példát. Akár itt, gyermekkora színhelyén, akár Izrael földjén." - emelte ki.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke, Thomas Bach levelet írt, amit a NOB magyar tagja, Fürjes Balázs olvasott fel. Bach a belőle áradó szeretet emelte ki, és az állhatatosságát.

Itt körülötted rengeteg színes virág bontogatja szirmait, de nem így képzeltem el ezt a pillanatot. A születésnapodon sokkal szívesebben láttalak volna téged boldogan örülni a lakásunkban, ahol a virágok mindig mosolyt csalhattak az arcodra. Most azonban ezek a gyönyörű virágok kísérnek az utolsó utadon, hogy emlékezzünk a boldog pillanatokra, amelyeket együtt éltünk át.

Ha most fentről lenézel ide, biztosan azt kérdeznéd, kik ezek a bolondok, hogy ennyien eljöttek, mit tettem én ezért? Azt hiszem, most a mennyországban nevetteted az angyalokat. Megmutattad, hogy az öregség is lehet fiatalos"

A fia, Bíró Rafael így búcsúzott tőle.

Nem csupán a tornát és a zenét vonzotta - eredetileg csellista álmokat dédelgetett -, hanem a csillagászat, a filozófia és a művészetek világát is felfedezni kívánta. Kifejezte, hogy a második világháború szörnyű sötétségében is akadt egy kis fény, amely reményt adott arra, hogy a kegyetlenséget és az antiszemitizmust végül le lehet győzni.

"Nem búcsúzom, mert a szimbólumok velünk maradnak, és nem halnak meg. Nekem az élet bajnoka is voltál, aki főzött rám és nevelt, és büszkeséggel tölt el, hogy nagyon sokáig kísérhettelek az utadon."

A beszédek után Keleti koporsóját a földbe helyezték. "Ági emlékéből fakadjon áldás" - zárta Verő főrabbi.