A természet csendes suttogásával egy időben Lantos fülébe még a pálya izgalmas hívogatása is eljut.

Nincs olyan a labdarúgásért rajongó ember Baranyában, aki ne ismerné Lantos Levente nevét. A PMFC történetének egyik leghűségesebb játékosának, korábbi csapatkapitányának mindennapjait azonban már nem a futball tölti ki.

Több mint 17 év hűséges szolgálat után Lantos Levente a PMFC színeiben vált legendává, és nem véletlen, hogy a remek fejjátékával és elkötelezettségével a 2000-es években sok szurkoló szívébe belopta magát. Azonban a 2019-es kozármislenyi búcsúja óta távol van a baranyai futball világától, és jelenleg a méhészet izgalmas világában bontogatja szárnyait.

- Ez valamilyen szinten adott volt számomra, hiszen a szüleim már 1984 óta méhészkednek, és gyerekként a testvéremmel együtt sokat segítettünk nekik. Így tehát ez a tevékenység szorosan összefonódik a családi hagyományainkkal. Amikor 2015-ben elhagytam Pécset, édesapám 30 méhcsaládot adott át nekem, ezzel kezdetét vette az életem ezen új szakasza - mesélte Lantos Levente pénteken délelőtt. - Jelenleg a keretek előkészítésén dolgozom, hiszen akácvirágzás van, és ilyenkor új keretek kiépítése elengedhetetlen. Ez nem csupán annyit jelent, hogy ott állok a kaptár mellett; valamilyen szinten asztalos munkát is el kell végezni, ha az ember saját magának készíti el a kaptárakat és minden egyéb szükséges eszközt. Nemcsak a méhekre kell figyelni, hanem a körülöttük lévő feladatokra is.

Persze sok labdarúgó számára adott, hogy később is a futballban helyezkedik el valamilyen szerepben, de ez kevésbé vonzotta a piros-feketék korábbi kapitányát.

- Gondolkoztam sokat, hogy maradjak-e bent a labdarúgás körforgásában, de nyugodtabb életre vágytam. Azt szerettem volna, hogy a párommal együtt tudjuk csinálni. A foci után nem gondolkoztam azon, hogy valahova elmenjek dolgozni, hanem megtanultam saját magam uraként csinálni ezt az egészet - jelentette ki.

Lantos újraértelmezte a saját teljesítményét.

Ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy teljesen háttérbe szorította volna az életéből azt a sportágat, amelyet egykor olyan szenvedéllyel űzött. Amikor csak teheti, ellátogat a mérkőzésekre. Leginkább Kozármisleny lelátóján szokott felbukkanni, de Pécs eseményeit is figyelemmel kíséri.

- A Kozármisleny is nagyon közel áll a szívemhez hiába csak három és fél évet voltam ott. Nagyon sokat kaptam a mislenyi közegtől is, ami miatt végül is nem hagytam abba a focit, csak később a sérülés miatt. Persze a Pécset mindig követtem. Ez, ami az elmúlt két évben ment, ez nagyon nem tetszik nekem se, illetve szerintem más olyan játékosoknak, olyan embereknek se, akik ennyi éven keresztül a klubot szolgálták. Nagyon nívó alatti dolog, ami most itt megy, hogy NB III.-ban focizik a csapat. Amikor mi ott voltunk, akkor az NB I.-ben szerepeltünk, vagy az NB II.-ben mindig a feljutásért harcoltunk. Sokszor rosszul éreztük magunkat, hogy nem tudunk kiemelkedő eredményt elérni, most meg ezt látjuk. Így, hogy már lassan tíz éve nem vagyok bent a labdarúgásban, csak nézőként, teljesen átértékelem azokat a dolgokat, amiket akkor megéltem rossz szájízzel. Nem voltunk annyira sikeresek, mint szerettem volna, de így utólag azt mondom, sokkal sikeresebb volt az a generáció, akikkel én fociztam a Pécsben, mint a mostani - fogalmazott. - A '90-es években az utánpótlásban nevelkedve még azt láttam, hogy az akkori játékosok milyen eredményeket érnek el. Sok válogatottat adott a Pécs, a pécsi labdarúgás előttünk.