A tetoválása alapján azonosították azt az újságírót, akinek a holttestét egy távoli helyszínen találták meg. A test felfedezése sok kérdést vetett fel, és az elhunyt munkája körüli rejtélyek újabb fényt derítettek a körülményekre.

Az újév első napján rejtélyes módon eltűnt, majd néhány nappal később egy szennyvíztartály mélyén bukkantak rá egy indiai újságíróra. Halála mögött a hivatástudatának rendíthetetlen ereje húzódott meg. Ez az elhivatottság olyan mértékben hatott rá, hogy még a saját családtagjait sem kímélte, amikor felfedezte, hogy ők az állami útépítési projektekből igyekeznek hasznot húzni.

A 2025-ös év India középső részén, Cshattíszgarh államban egy hátborzongató gyilkossági ügy borzolta a kedélyeket. Az események egy állami útépítésekkel foglalkozó vállalkozás telephelyén kezdődtek, ahol a hatóságok egy föld alatti, betonból készült szennyvíztartály mélyén bukkantak rá egy helyi újságíró holttestére. Az áldozat, aki kétes ügyletek feltárásával foglalkozott, tragikus körülmények között vesztette életét, ami még inkább felkeltette a közvélemény figyelmét és aggodalmát.

Mukesh Chandrakart, akit több korrupciós ügy feltárásával összefüggésben emlegetnek – köztük egy olyan állami útépítési projekt, amely az eredeti, 2016-os céldátum ellenére még mindig nem zárult le teljesen, és közel háromszoros költségnövekedésen ment keresztül, az utolsó megjelent riportja alapján – legutóbb újév napján látták a családtagjai. Ekkor hagyta el otthonát, ahová azóta már soha nem tért vissza.

A 33 éves fiatalember másnapra is eltűnt, így a testvére kénytelen volt bejelenteni a hatóságoknak a helyzetet. Emellett megosztotta velük, hogy feltételezése szerint az újságíró az unokatestvéréhez, Suresh Chandrakarhoz látogathatott el. A mobiltelefonja, amelyet később egy folyó partján találtak meg, utoljára éppen a Chandrakar család lakóhelyéről küldött jelet.

A hatóságok még aznap, január 2-án átkutatták az áldozat lakhelyéhez közel, Bídzsápur kerületben álló telephelyet, de ekkor még nem találtak semmi olyat, ami a gyilkosságra utalt volna. Csak egy 17 szobás, munkások elszállásolására szolgáló épületet - amit illegálisan építettek egy erdő közepén, ezért a nyomozás előrehaladtával már le is romboltak azóta.

Az épület szennyvíztartálya egy különös figyelmet keltett bennük, hiszen a közelmúltban, egy állítólagos felújítás keretében, frissen betonozva volt. Így hát másnap, január 3-án, ismét visszatértek, és ekkor végül felfedezték Mukesh holttestét a tartály mélyén.

És azóta már négy gyanúsítottat is letartóztattak az ügyben, akik nagyrészt az áldozat rokonai voltak.

Mukesh Chandrakar egy szegényes környezetben látta meg a napvilágot egy Cshattíszgarh államban fekvő falucskában, ahol gyermekkora a nélkülözés árnyékában telt. Egy közeli barátja az Indian Expressnek elmondta, hogy a visszaemlékezések szerint gyakran még tejre sem futotta a családjuk költségvetéséből.

Mukesh gyerekkora nem volt mentes a nehézségektől, hiszen a családjának el kellett hagynia otthonát, amikor a falujuk a naxaliták, a maoista paramilitáris csoportok által vezetett, az állami rend megdöntéséért folytatott felkelés egyik központjává vált. Ez a zűrzavaros időszak arra kényszerítette őket, hogy új életet kezdjenek, távol mindattól, ami valaha otthonuk volt.

Mukesh édesapja ebben a nehéz időszakban távozott az élők sorából, így ő és idősebb testvére, Yukesh egyedül maradtak édesanyjuk, egy keményen dolgozó nő mellett. Az élet azonban további megpróbáltatások elé állította a családot: édesanyjuk később súlyos betegségben szenvedett, amely rákos megbetegedés formájában jelentkezett. A család anyagi helyzete nem tette lehetővé a szükséges kezelésekhez való hozzáférést, és sajnos 2013-ban, a sors kegyetlensége folytán, édesanyjuk is elhunyt.

A bídzsápuri körülmények arra kényszerítették Mukesht, hogy elhagyja otthonát és dantevadai iskolába kerüljön, ahol folytathatta tanulmányait. Eközben Mahua likőrt árusított, és motorszerelőként kereste a kenyerét. Ezt mesélte el a gyászoló barát, Ranjan Das, aki szintén újságíróként dolgozik, és mélyen megérintette a veszteség.

Yukesh pályafutása során szabadúszó újságíróvá vált, ami egyre inkább felkeltette öccse, Mukesh érdeklődését. Idővel Mukesh is felfedezte ezt a világot, és a hivatását a szenvedélyeivé tette. Szabadúszó újságíróként több különböző médiának dolgozott, és bátorságát nem kímélve mélyen belevetette magát a naxalok által uralt területek felfedezésébe, ahol számos lenyűgöző videóriportot készített.

Ezen kívül, mint a helyi környezet szakértője, készséggel támogatta azokat a kollégákat, akik különböző témák kutatása érdekében látogattak el Cshattíszgarh államába. Gyakran azzal a céllal pattant motorra, hogy eljuttassa őket olyan nehezen hozzáférhető helyszínekre, amelyek felfedezése nélkülözhetetlen volt a munkájukhoz.

Még mindig élénken él bennem az a pillanat, amikor így kérdezett tőlem: "Testvér, milyen sztorit hozol? Mikor találkozunk?". Az újságírás iránti szenvedélye határtalan volt, és sosem kért cserébe semmit, csupán a barátságomat. Mukesh volt az a kulcsfigura, aki az állami tudósítók többségének elhozta a híreket a helyszínről. Az általa közvetített információkért alig keresett valamit, jövedelme pedig mindig ingatag volt. Fiatal újságíróként csak a lelkesedése és a szívóssága hajtotta előre.

- folytatta a meggyilkolt újságíró barátja.

Mukesh nem elégedett meg ennyivel; más újságírók ötleteiből merítve elindította saját YouTube-csatornáját, amely Bastar Junction néven vált ismertté. Az évek során a csatorna népszerűsége folyamatosan növekedett, és mára már 188 ezer elkötelezett feliratkozóval büszkélkedhet.

"Eleinte néhány száz és ezer rúpia közötti összeget keresett, attól függően, hogy éppen milyen hírekre fókuszált. A YouTube-csatornája havi rendszerességgel körülbelül 20 ezer rúpiát termelt számára, sőt, volt olyan alkalom is, amikor 50 ezer rúpiát zsebelt be. Amikor már úgy tűnt, hogy élete stabilizálódik, következett be ez a szomorú esemény" - fejtegette Das. (A 20 ezer indiai rúpia körülbelül 93 ezer forintnak felel meg.)

Nem hagyta figyelmen kívül, hogy a tényfeltáró munkája révén akár saját rokonait is kényelmetlen helyzetbe hozhatja. A 2024. december 24-én megjelenő riportjában ugyanis bemutatta, milyen siralmas állapotban van egy unokatestvére által, állami megbízás keretében kivitelezett útszakasz.

Az állam eredetileg 540 millió rúpia (2,5 milliárd forint) keretösszeget tervezett egy projekt számára, ám végül a kiadások 1,41 milliárd rúpiára (6,5 milliárd forint) emelkedtek. A projektet már 2016-ban át kellett volna adni, de a tervezett 32 kilométerből eddig mindössze 25 kilométert sikerült befejezni.

Mukesh videóriportja sok szempontból komoly hullámokat vert, hiszen a hatóságok azonnal bejelentették, hogy újraértékelik a projektet, míg az unokatestvérei annyira feldühödtek a riport tartalma és következményei miatt, hogy elhatározták, bosszút állnak rajta. Újév napján egy vacsorával egybekötött összejövetelre hívták meg. Az esemény során, a rendőrség hivatalos közleménye szerint, heves szóváltás alakult ki amiatt, hogy az újságíró megnehezítette a család életét. A nézeteltérés olyan méreteket öltött, hogy Suresh Chandrakar, testvérével, Ritesh-sel és egy velük dolgozó művezetővel együtt acélrudakkal felfegyverkezve rátámadt Mukesh-re. A tragédia odáig fajult, hogy unokatestvérük holttestét a szennyvíztartályba betonozták, ezzel végleg eltüntetve a bizonyítékokat.

Az újságíró eltűnésének bejelentése után a hatóságok szinte rögtön létrehoztak egy különleges egységet az ügy feltárására, a nyomozókban a január 2-án tartott első házkutatást követően a kulcsra zárt 17 szoba és a frissen betonozott szennyvíztartály mellett az is gyanút keltett, hogy Mukesh az egyik unokatestvérével, Ritesh-sel beszélt utoljára telefonon. Aki még aznap, az első házkutatás után repülőre szállt, és Delhibe menekült.

Valamint az is, hogy a gyilkosság kitervelőjének tartott Suresh még december 27-én egy nagyobb összeget vett ki a bankból.

A rendőrség január 2-án letartóztatta Suresh és Ritesh egy másik testvérét, Dinesh Chandrakart. A harmadik unokatestvér több órás kihallgatás után végül beismerte, hogy Ritesh és egyik művezetőjük, Mahendra Ramteke támadtak az újságíróra, akinek a holttestét ezután a szennyvíztartály mélyére rejtették.

Végül a következő nap második házkutatása során rábukkantak Mukesh Chandrakar holttestére. A boncolási jegyzőkönyv szomorú részletei szerint az arca, a hasa, a háta és a mellkasa annyira súlyosan sérült volt, hogy csupán a karján található tetoválás alapján tudták azonosítani.

Az unokatestvére halálában szerepet játszó Dinesh beismerő vallomása és a holttest megtalálása után gyorsan megoldódott a rejtély, és egy héttel később már a bűnöket bevalló férfi mindkét testvérét, valamint a gyilkosságban résztvevő művezetőt is letartóztatták az ügyben. Bár a főkolomposnak tartott Suresh Chandrakart csak két nap menekülés után találták meg január 6-án, amikor már a Bídzsápurtól 400 kilométerre található Haidarábád városában rejtőzködött a sofőrje lakásán.

Suresh Chandrakar hat bankszámláját befagyasztották, és négy járművét, köztük azt a betonkeverőt is, amelyet feltételezések szerint az újságíró holttestének eltüntetésére alkalmazhattak, lefoglalták. Ezen kívül a munkások elszállásolására szolgáló, illegálisan épített 17 szobás épületegyüttest is lerombolták azóta.

"Mukesh Chandrakar szörnyű gyilkosságának körülményei nem sok kétséget hagynak. Munkája megtorlásaként és elhallgattatására ölték meg. Ez a szörnyű bűncselekmény nem maradhat büntetlenül. Felszólítjuk az indiai hatóságokat, hogy a lehető leggyorsabban állítsák bíróság elé a felelősöket, és garantálják az újságírók biztonságát. Sürgős intézkedéseket kell hozni a védelmük érdekében, különösen azoknak, akik gyakran az életük kockáztatásával merészelnek olyan kényes témákról nyomozni mint a korrupció" - reagálta a Riporterek Határok Nélkül a tragikus gyilkossági ügyre.

A sajtószabadság védelméért harcoló civil szervezet aggodalmai különösen indokoltak, hiszen Indiában az 1990-es évek eleje óta több mint hatvan újságíró életét oltották ki a hivatásuk gyakorlása közben.