A vetőmagok sajátos jellemzői - csírázóképesség és kelési erély - a gazdálkodás alapkövei. A jó gazda számára elengedhetetlen, hogy ismerje ezeket a tulajdonságokat, hiszen ezek határozzák meg a növények életképességét és fejlődését. A csírázóképesség a m
A vetőmag és ültetőanyag minősítésénél a legfontosabb jellemzők közé tartozik a tisztaság, a csírázóképesség, a csírázási és kelési erély, a víztartalom, az ezermagtömeg, a térfogattömeg, valamint az egyenletesség, vagyis a osztályozottság. Ezeket a tulajdonságokat jellemzően szabványok rögzítik, és a megállapított értékeket a vetőmaghoz kapcsolódó tanúsítványok is tartalmazzák.
A vetőmag tisztasága a tiszta vetőmagok arányát fejezi ki a mintában. Tiszta magoknak azokat a magokat nevezik, amelyek a külső jegyeik alapján normális csírákat képesek fejleszteni, tehát nemcsak a teljesen ép és sértetlen magokat, hanem a sérülteket is, amelyekről viszont feltételezhető, hogy normális csírákat fejlesztenek.
A csírázóképesség a vetőmag egyik leglényegesebb jellemzője. Azok a magok, amelyek más szempontokból nem felelnek meg a vetőmag szabvány által előírt kritériumoknak, megfelelő utókezelésekkel, tisztítási folyamatokkal és újabb osztályozásokkal alkalmassá tehetők a vetésre. Viszont a csírázóképességüket elvesztett magokat már nem lehet újraéleszteni. Manapság a vetőmag csírázóképességét korszerű berendezések segítségével, meghatározott hőmérsékleten és időtartam alatt vizsgálják meg.
A csírázóképesség és a csírázási erély fogalma gyakran összekeveredik, pedig fontos különbségek vannak közöttük. A csírázóképesség azt a százalékos arányt jelenti, amely megmutatja, hogy a vetőmagok hány százaléka csírázik ki egy adott időszak alatt. Például a búza esetében a csírázóképességet a kísérlet kezdetétől számított hetedik napon mérjük, míg a csírázási erélyt már a negyedik napon meg lehet határozni. A csírázási erély magasabb értéke jelezheti a vetőmag jobb minőségét. Egy külön fogalom a kelési erély, más néven kelőképesség, amely a sötétben csíráztatott vetőmagok azon képességét méri, hogy a megadott időn belül képesek-e kicsírázni. Ezt a vizsgálatot különösen az idősebb vetőmagok esetén végzik, hogy megállapítsák, vajon a csíráik képesek-e áttörni a talajfelszínt, ami a növekedés első lépése.
A vetőmagok csírázóképessége a különböző növényfajták szerint eltérő időtartamú. Szokványos tárolási körülmények között a liliomfélék és az ernyősvirágúak magjai veszítenek el legelőször csírázóképességüket, míg a tökfélék és a burgonyafélék magjai sokáig megőrzik ezt a tulajdonságukat.
A csírázóképesség megőrzésének kulcsfontosságú tényezői közé tartozik a magok hőmérséklete és víztartalma. Amikor a vetőmag nedves állapotban van, aktívan lélegzik, miközben szén-dioxidot és hőt bocsát ki. Ha a szellőzés nem megfelelő, a magok túlmelegednek, és anaerob körülmények között kezdenek el működni, ami etilalkohol keletkezéséhez vezet. Ez a vegyület mérgező hatással bír a csírázóképességre. A vetőmag víztartalmának csökkentése révén jelentősen hosszabbítható meg a csírázóképesség élettartama, míg a tárolási hőmérséklet mérséklése szintén hozzájárul a magok tartósságához.
