A világháló árnyoldalai: A szélhámosok csábítása II.

Mióta megjelent az internet, mely sok előnnyel jár, a becstelen szélhámosok számára is soha nem látott lehetőségek állnak rendelkezésre. Az előnyök közé tartozik az adatok keresése és ellenőrzése, rég megszakadt ismeretségek felújítása, szakirodalom olvasása, vagy csak éppen szórakozás, időtöltés, a napi események követése. Hosszan lehetne sorolni az előnyöket. De van ennek a lehetőségnek árnyoldala is.

Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél, hogy egyedivé tegyek, vagy mondd el, milyen témában szeretnél egyedi tartalmat!

Régebben meg újabban ismét a következőről értesítettek. Valahol Afrikában egy bankban nagyobb összeget hagyott valaki. Az elhalálozott állítólagos rokonom. Ezt akarják nekem eljuttatni, természetesen anyagi ellenszolgáltatásért cserébe. Nekem csak az egyik levél tetszett nagyon, amelyből értesültem, hogy Napoleon Balassa nevű rokonom után is örökölhetek.

Később, amikor az ilyen levelekre válaszoltam, csupán annyit kérdeztem, hogy milyen kapcsolatban állt velem a megboldogult. Nyilvánvalóan nem tudtak erre válaszolni. Az a fránya helyzet viszont az, hogy soha nem hallottam róluk, és a családfám történetében sem szerepelnek egyáltalán.

Ennek a típusú szélhámoskodásnak a mesterfogása abban rejlik, hogy a gyanútlan áldozatok belemennek a játékba, majd hirtelen értesülnek arról, hogy egy illetéket kell befizetniük az utalás lebonyolításához. Az összeg általában nem túl magas, mindössze száz vagy kétszáz euró, ami könnyen meggyőzheti őket. A csalók díszes, hivatalosnak tűnő iratokat is küldenek, amelyeken egy állítólagos bankigazgató aláírása hitelesíti a tranzakciót. Azok, akik megcsapolják a horgot, gyakran úgy vélik, hogy ez a kis összeg semmi ahhoz képest, amit várhatóan kapni fognak, így hajlamosak befizetni. Azonban, amint a pénz átkerül, az áldozatok szinte biztosan soha többé nem hallanak az ígért örökségről.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen levélből időnként számos példányt küldenek el. Ha csupán tíz vagy húsz embert sikerül megtéveszteni egy adott alkalommal, az idő múlásával jelentős összeg gyűjthető össze.

Nemrégiben egy hasonló hír érkezett hozzám. Állítólag egy Adrian Balassa nevű személy életét vesztette, és a családtagjai nyomát nem találták. Hát, úgy tűnik, a Balassák sorra távoznak, mint a legyek! A számláján több mint öt millió dollár összeg halmozódott fel. Ha senki sem lép elő, hogy átvegye, a bank jogosan magáénak tekintheti, az igazgató pedig boldogan zsebre teszi, majd elosztja a pénzt. (Hú, de érdekes!) Azonban egy banktisztviselő felfedezte a nevemet az interneten, és megpróbált meggyőzni, hogy jelentkezzem mint rokon. Azt ígérte, hogy mindent elintéz, és egy csapásra a szóban forgó összeg felének boldog birtokosa lehetek, míg ő a másik felét ügyesen megkaparintja.

Borítékolható, hogy itt is valamilyen illetéket fognak kérni. Megírtam, hogy mivel az illető nem a rokonom, számomra ez a pénz nem jár, és nem lenne rajta Isten áldása. Erre a korábbi levelét megismételte. Azonnal észrevettem, hogy Google-fordítót használt, mert az ilyen levelekre jellemző, hogy hol tegeznek, hol önöznek. Ez a fordítások sajátos hibája, ami leleplezi őket! Ez a figyelmeztető jel! A vörös lámpa.

Ezek a típusú csalások remélhetőleg már a végükhöz közelednek, de sajnos már hosszú ideje zavaró üzenetek érkeznek, főleg a Facebookon, kéthetente. Ismerősnek jelölnek, majd egy üzenet érkezik. Már több száz ilyen levél landolt a postaládámban. Tegnap kaptam a legutolsót. A lényegük szinte mindig ugyanaz, csupán a nevek és az összegek változnak. Az utolsó levél írója egy idős hölgy volt, aki arról tájékoztatott, hogy májrákkal küzd (ez a "divatos" betegség), és sajnos nem sok ideje maradt. Elhunyt férjéről és gyermektelenségéről számolt be, majd azt állította, hogy sikeres üzletemberként egy jelentős vagyont halmozott fel, amelyet rám szeretne bízni, mert úgy véli, hogy én vagyok az ideális személy, aki jótékony célokra fogja felhasználni ezt az összeget.

Időnként előfordul, hogy kérik egy nyilatkozat benyújtását ezzel kapcsolatban. Ekkor megosztanak egy villámgyors e-mail címet, ahol további részleteket fognak küldeni. Régebben egy állítólagos pap elérhetőségeit adták meg, ami nem éppen a legbizalomgerjesztőbb választás volt. Ma viszont már az ügyvédjét tüntetik fel, aki mindent ügyesen kezel.

Egy ilyen "játékot" tovább játszottam, mert kíváncsi voltam, mi fog történni. Kaptam egy szép oklevelet, melyen fel volt tüntetve a rám hagyományozott fantasztikus összeg és felszólítottak, hogy valamilyen illetéket be kell fizetnem, emlékezetem szerint ez is egy-két százas, hogy átutalják a pénzt. Erre udvariasan azt válaszoltam, hogy legyenek szívesek ezt a jelentéktelen összeget befizetni helyettem, hiszen egy hatalmas összeget kívánnak küldeni, tehát ezt igazán megtehetik. Erre mindig az a válasz jött, hogy ezt nem lehet. Hogy miért nem, azt nem közölték, vagy zavaros magyarázatba fogtak.

Az utóbbi időszakban, amikor hasonló levelek érkeznek hozzám, általában annyit válaszolok, hogy már legalább száz ilyen üzenetet kaptam, és ez csupán egy jól megtervezett átverés. Kérem, kíméljenek meg ettől a kellemetlenségtől. Az adminisztrátornak mindig jelzem az ilyen eseteket. Több alkalommal is felháborodott reakciót kaptam, és arra kértek, hogy bízzak bennük. Általában még néhány alkalommal próbálkoznak, de aztán végül csendben hagynak. Úgy tűnik, másokkal próbálnak boldogítani.

A Szlovák Posta nevében már érkezett hozzám olyan értesítés, amely szerint csomagom várakozik, de a címzés hibás, vagy valamilyen díjat kellene kifizetnem. Viszont itt egyértelműen gyanús a helyzet: ha ismert a telefonszámom, miért nem próbálnak meg felhívni, hogy tisztázzák a címadatokat? Ehelyett inkább valamilyen illeték kifizetésére kérnek. Az általuk megadott telefonszámok mind távoli országokból származnak. Az egyik számot felhívtam, és egy akcentussal beszélő ember vette fel franciául; ezt gyorsan letettem. A legutóbbi hívás dániai számról érkezett. A postán érdeklődtem, ahol tájékoztattak, hogy ilyen leveleket nem küldenek, és azt tanácsolták, hogy ne reagáljak rájuk, sőt, a hívásokat is kerüljem. Úgy érzem, hogy ez a helyzet a bankszámlám biztonságát is veszélyezteti.

A következő csalás még inkább felbosszantott. Egy cseh vállalat álláshirdetése keltette fel az érdeklődésemet, amelyben fordítási munkákat kínáltak magyar, cseh és szlovák nyelven. Miután jelentkeztem, kértek, hogy adjam meg az adataimat, majd közölték, hogy kétszáz eurós illetéket kellene befizetnem. Ekkor jeleztem, hogy ez nem helyénvaló, hiszen úgy vélem, hogy ha megbízást kapok, akkor a jövedelemből kellene nekik illetéket fizetnem. Válaszul megfenyegettek azzal, hogy végrehajtót küldenek rám, ha nem teljesítem a kérést. Gyanúsnak találtam, hogy a telefon végén egy cseh akcentussal beszélő férfi hallatszott. Azonnal felhívtam egy vállalkozó barátomat, hogy kérdezzem meg, mit tehetek ilyenkor. Megnyugtatott, hogy ahhoz, hogy ilyen követeléssel lépjenek fel velem szemben, szerződést kellett volna aláírnom, így viszont semmilyen jogalapjuk nincs. Néhány alkalommal még próbálkoztak, de végül felhagytak a zaklatással.

Egy újabb gyanús ügy mögött valószínűleg ugyanez a férfi állhatott. Állítása szerint nyereményjátékba regisztráltam, ezért most sürgősen pénzt kellene átutalnom. Kérdéseimre válaszul mindig azzal próbálkozott, hogy segíteni szeretne, mert ha nem cselekszem gyorsan, komoly költségek várnak rám. Számos alkalommal hívott különböző telefonszámokról, de ezeket mind feljegyeztem, és nem vettem fel a hívásokat. Amikor újabb számokról próbálkozott, csak annyit mondtam, hogy nem hallom jól, rossz a vonal, és rövid időn belül letettem a telefont. Egy hét elteltével végül ő is feladta a próbálkozásait. Gyanítom, hogy a korábbi hívómmal van dolgom, mert a hangja és az akcentusa meglepően hasonlított az övére.

Azután voltak ifjú hölgyek is - rendszerint Magyarországról jelentkeztek a Facebookon -, akik egyedül élnek kisgyermekükkel és anyagi gondokkal küzdenek. Levelezgettem velük, kérdezősködtem. Rendszerint valamilyen kistelepülésen éltek. Ezután írtam a megjelölt település polgármesterének, segítsen, ha szükséges, én a távolból nem tudom megítélni a helyzetet. A válaszból kiderült, ilyen nevű személy nem él a településen. Ezt követően zavaros magyarázatokat kaptam, s a levelezés nagyon hamar abbamaradt. Egy esetben az egyik hölgy a város szociális otthonának címét adta meg. Ma már azért sok mindennek a neten utána lehet nézni. Tőle sem kaptam levelet azután.

Ebbe a csoportba sorolom a zsenge leányzók próbálkozásait, habár nem minden esetben visszaélésről van szól. Ifjabb és idősebb hölgyek ismerkedésre használják a szociális hálókat. Az idősebbek, amikor közlöm, nős vagyok, rendszerint bocsánatot kérnek és elhallgatnak. Ekkor megírom, nincs miért bocsánatot kérni, érdeklődni szabad, de én foglalt vagyok. Egy idősebb hölgy viszont, miután meglehetősen intim kérdést tett föl, azt írtam, erre a kérdésére nem válaszolhatok, mert az csak a feleségemre tartozik. No, erre egy olyan huszárkáromkodást kaptam tőle, hogy megfagyott a vér az ereimben. Udvariasan akartam neki válaszolni, hogy a szöveg őt jellemzi és már csak azért sem szeretnék vele közelebbi kapcsolatba kerülni, de ez lehetetlenné vált. Letiltott. Gondolta, talán tőlem is valami gorombaságot kap majd. Tévedett.

A fiatalabb generáció tagjai gyakran azt hangoztatják, hogy a feleség és a kor csupán számok, nem akadályok. Amikor a fiatal lányokkal beszélgetek, mindig érdeklődöm, mit gondolnak, hiszen akár a nagyapjuk is lehetnék. Az egyikük megjegyezte, hogy szerinte mindenki megcsalja a párját, és ez nem is olyan nagy ügy. Nos, ő adott egy érdekes nézőpontot! Válaszoltam neki, hogy ha megcsalnám a feleségemet, azzal tisztességtelen emberré válnék. Tényleg szeretne egy ilyen emberrel bizalmas kapcsolatot kialakítani? E kérdés hallatán már nem tudott mit mondani. Azóta is ehhez a gondolathoz ragaszkodom.

Volt egy fiatal hölgy, aki azt ígérte, hogy intim képeket küld, ha kifizetem a telefonszámláját. Nem dőltem be a trükkjének. Ennek ellenére kaptam tőle egy-két meztelen fotót, amiket azonnal töröltem. Azóta nem hallottam felőle.

Számos hölgy kínálta szexuális szolgáltatásait, mindegyik megadta a tarifáit is. Én azonban egy szót sem válaszoltam, és azonnal töröltem őket. Azóta már hetek óta végre nyugodtan élhetem az életemet nélkülük.

A homo- és biszexuális férfiak világa külön fejezetet érdemel, és bár nem szeretném túlságosan részletezni, néhány kellemetlen igazságot muszáj érintenem, amitől inkább szeretném megóvni az olvasóimat. Közöttük volt egy hatvanéves biszexuális férfi, akivel beszélgetve rámutattam, hogy korára való tekintettel érdemes lenne elgondolkodnia azon, hol kívánja eltölteni életének harmadik szakaszát. Ezt úgy értettem, hogy az életünk első szakasza, a fogantatástól a születésig, tudattalanul telik; a második a földi létünké, míg a harmadik az örökkévalóságban zajlik, a halálunk után. Rendkívül fontos, hogy ez a harmadik szakasz hol zajlik, mivel én például nem vágyom a pokolra. Azóta nem hallottam tőle többet.

Egy eperjesi fiatalember hevesen próbálta meggyőzni, hogy mennyire közel lakunk egymáshoz, és hogy szívesen ellátogatna hozzám, anélkül, hogy bárki értesülne róla. Én viszont közöltem vele, hogy van egy "kis probléma": az Úristen mindent lát, így ezt sem lehet titokban tartani. A következő érve az volt, hogy ez nem bűn, hiszen kellemes dolog. Nem vette észre, hogy bizony léteznek "kellemes" bűnök is, amelyek a testi vágyakat elégítik ki. A többség végül belátta, hogy érdemtelen az időmet rabolni, és talán néhányan elgondolkodnak majd azon, amit mondtam nekik.

A levelek világában azonban nem csupán a hétköznapi ügyek zajlanak. Amikor valaki családfát kutat, vagy régi történelmi adatok nyomába ered, esetleg honismereti vezetés iránt érdeklődik, előfordulhat, hogy egy-két levelet muszáj váltani. Ilyen helyzetekben nem érdemes az összes üzenetet azonnal törölni, hiszen ez meglepetésekhez vezethet, és az ember könnyen kellemetlen szituációkba keveredhet.

Sajnos a helyzet az, hogy továbbra sem fogunk megszabadulni az ilyen kellemetlenségektől, mert az emberek egy jelentős része hajlamos sok mindenre, hogy tisztességtelen haszonra, vagy előnyre tegyen szert. Legújabban az sms is ilyen veszélyforrássá válhat. Nem marad más hátra, mint odafigyelni!