Aki otthonról végzi a munkáját, az szinte a saját börtönévé alakítja a négy fal közötti életét.

Mivel nyáron amúgy is sokkal több a baleset, mint az év többi évszakában, ezért úgy gondoltuk, hogy összeszedjük azokat a tipikus baleseteket, amelyek konkrétan a nyárra, a nyári tevékenységekre jellemzőek. Majd ezután beszéltünk Gelei-Tóth Gabriella ember-casco szakértővel, aki mesélt néhány hajmeresztő történetet, amik egyáltalán nem a jellemző, tipikus baleseteket állítják a középpontba, hanem olyan sztorikat mesélnek el, amit még elhinni is nehéz.

A nyár nem csupán az önfeledt kikapcsolódás időszaka, hanem az aktív pihenés, a családi együttlétek és az utazások varázslatos világa is. Ez az évszak a tervezgetett szabadság minőségi eltöltéséről kellene, hogy szóljon. Azonban érdemes észben tartani, hogy a statisztikák szerint a nyári hónapokban történik a legtöbb baleset - különösen a biztosítók által kifizetett károk vonatkozásában. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy alaposabban megvizsgáljuk a tipikus nyári baleseteket. Ehhez segítségül hívtuk Gelei-Tóth Gabriella pénzügyi tanácsadót és ember-casco szakértőt, hogy bemutassa nekünk néhány különlegesebb baleset történetét, amelyek szoros kapcsolatban állnak a nyári hőséggel és a szabadidős tevékenységekkel, de mégis ritkábbak a megszokott esetek között. Készüljünk fel egy izgalmas utazásra a nyár baleseti világába!

Mielőtt alaposan belemerülnénk a részletekbe, fontos kiemelni, hogy léteznek bizonyos általános tényezők, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek figyelmetlenebbé és kevésbé körültekintővé váljanak ebben a felfokozott időszakban. Így hát, a teljesség igénye nélkül, vizsgáljuk meg, melyek azok a kiváltó okok, amelyek önkéntelenül is a balszerencse malmára hajtják a vizet:

Tehát, ha bármelyik vagy több a fent említett tényezők közül jelen van, akkor szinte biztos, hogy el kell látogatnunk a legközelebbi elsősegélynyújtó helyhez. Rosszabb forgatókönyv esetén pedig máris a sürgősségire juthatunk. A legtragikusabb pedig az, hogy akár fel sem állhatunk többé.

Kezdjük is mindjárt a közlekedési balesetekkel, ha már előjött, hiszen azok télen is vannak, viszont a nyári meleg okozta fókuszvesztés, a reakcióidők lassulása és az általános figyelmetlenség a hosszabb utazások során egyenes út a dugókhoz a sztrádákon, a koccanásokhoz a dugókban és sérültekhez a karamboloknál. Ehhez ha még hozzávesszük, hogy előmerészkednek a motorosok és a bringások, az üdülőövezetekben pedig özönlenek a gyalogosok, akkor máris ott tartunk, hogy egyszerűbb balesetet okozni, mint megúszni azt.

a forróság perceken belül veszélyes szintre emelheti a belső hőmérsékletet. A napsütéses órákban, különösen a délelőtt 10 és délután 3 óra közötti időszakban, a nap ereje rendkívül intenzív, és a bőr védtelenül marad a káros UV-B sugárzás ellen. Még a legjobb szándékú hidratálás és az árnyékos helyek felkutatása sem elegendő ahhoz, hogy megvédjük magunkat a napszúrástól. Az első figyelmeztető jelek, mint a hányinger, fáradtság és fejfájás, gyorsan bekövetkeznek, és különösen a legkisebbek és idősek esetében a helyzet komolyabbra fordulhat, például hőgutához vezethet. Ezért fontos, hogy ebben az időszakban kerüljük a közvetlen napsugárzást, és különösen figyeljünk arra, hogy gyermekeinket és háziállatainkat soha ne hagyjuk egyedül a napon álló autóban, még akkor sem, ha csak rövid időre lépünk be a boltba. A hőség gyorsan veszélyessé válhat, és az életmentő intézkedések elmaradása komoly következményekkel járhat.

Íme egy egyedibb változat: A strandolás örömei mellett sajnos nem ritkák a tipikus balesetek sem. Ilyen például a darázs- vagy méhcsípés – amire a kalcium-ampulla ugyanúgy hat, mint egy varázslat, de legalább a placebo hatás megvan –, az elcsúszás a medence szélén, vagy a megint csak kellemetlen leégés és napszúrás. A vízi járművek okozta balesetek is gyakoriak, mint amikor egy jetski vagy motorcsónak gyorsan közelít, és hirtelen nem tudunk mit tenni. A sekély vízbe való ugrás mindig kockázatos, különösen, ha fejjel előre landolunk, a legrosszabb forgatókönyv pedig a vízbefulladás. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy ne ugorjunk bele a vízbe mindenhol, különösen ne hevült állapotban, és mindig csak olyan helyen ússzunk, ahol van legalább egy úszómester vagy vízimentő a közelben. Ha pedig gyerekekkel vagyunk, fontos, hogy mi magunk is figyelmesen ügyeljünk rájuk, hiszen a bajban a segítség gyorsan jöhet, ha "kéznél van".

Gelei-Tóth Gabriella azzal kezdte, hogy a legtöbb balesetben az utasbiztosítás mit sem segít, hiszen a fentebb felsorolt problémák a legtöbbször nem külföldön, hanem "odahaza, országon belül történnek". Véleménye szerint a legtöbb nyári baleset egy hülye ötlettel kezdődik, amely spontán jön és nem gondolják át kellőképpen az "elkövetők", ezek pedig a legtöbbször olyan balesetekhez vezetnek, ami normál esetben eszünkbe sem jutna.

Kiemelkedően fontos hangsúlyozni, hogy a szakértők tapasztalatai szerint a magyar lakosság többségének csupán a lakásbiztosítása vagy bankkártyája körüli, viszonylag alacsony összegű balesetbiztosítása van - ha egyáltalán van ilyen. Ezek a biztosítások leginkább a baleseti halálra, csonttörésre és hasonló sérülésekre nyújtanak védelmet, ám sok esetben nem nyújtanak elegendő segítséget. Amennyiben biztosítást kötnek, az jellemzően abból a félelemből fakad, hogy közlekedési baleset történhet, noha a statisztikák alapján ezek a balesetek csupán a negyedik helyen állnak - tette hozzá a szakértő.

Leggyakrabban otthon történnek balesetek, a második helyen pedig a munkahelyi balesetek vannak. Ezért szoktam azt mondani, hogy aki home office-ban dolgozik, az gyakorlatilag halálra van ítélve

- emelte ki Gelei-Tóth Gabriella. Hozzátette, hogy amennyiben valaki balesetbiztosítást köt, amely az év minden napjára érvényes, és közben történik vele valamilyen baleset, akkor "legalább anyagi biztonságot nyújt a helyzetben".

A szaftos részletek világába lépve a szakértő izgalmas anekdotákkal szolgált, amelyek az évek során gyűltek össze tapasztalatai révén. Már az elején hangsúlyozta, hogy ezek a történetek szinte mind elkerülhetők lettek volna, ha az emberek egy pillanatra megállnak és átgondolják a döntéseiket, mielőtt belevágnak az "állatságokba". Mivel azonban a józan ész gyakran háttérbe szorult, megszülettek ezek a figyelemfelkeltő események, amelyek talán másokat is óvatosságra inthetnek, még akkor is, ha első blikkre csábító ötletnek tűnnek.

Mesélt például egy tinédzserről, aki biciklizés közben úgy esett el, hogy azonnal kórházba kellett szállítani, mégpedig herecsavarodással - derült ki az egészségügyi intézményben. A herecsavarodás során a here megtekeredik a saját függesztő szalagján, ami elzárja a vérkeringést és nagyon gyorsan, akár 6 órán belül maradandó károsodáshoz vagy a here elvesztéséhez vezethet, ha nem műtik meg időben. A tini szerencsére időben beért a kórházba, megfelelő segítséget kapott és megmaradt a "családi ékszer".

Volt egy 68 éves nagymama, aki úgy gondolta, hogy nagyszerű ötlet lenne unokájával közösen trambulinozni – pedig Kőnig doktor figyelmeztette, hogy mennyire kockázatos ez a tevékenység. Ráadásul egy kisebb trambulinon próbálkoztak, ami nem éppen két ember súlyának elviselésére lett tervezve. A mutatvány végül drámai fordulatot vett, amikor a "nagyi" egyszerűen kiugrott a trambulinból, és a földre érkezve sajnos súlyosan megsérült.

Egy több tagból álló társaság úgy döntött, hogy elmennek biciklizni hosszú távon, csak éppen nem voltak gyakorlottak az oszlopban haladás művészetében. Az első bringás vezette a társaságot gond nélkül, viszont a második helyen kerekező személy "elkezdett hátrafelé nézelődni és beszélgetni és nem figyelt oda, hogy mennyivel van előtte az első". A két bicikli kereke így összeért és ez úgy eltérítette a rutintalan kerékpárost, hogy lekormányozta a bringát az útról, a lejtőn pedig nekiment egy fának és nem élte túl az ütközést. Gelei-Tóth Gabriella úgy vélekedett, hogy egy gyakorlott, felkészült bringással ez nem történhetett volna meg.

Egy rendkívül szürreális eseményt osztott meg velünk, amikor egy cukros úriember a tűző napon, 40 fokos hőségben döntött úgy, hogy kimerészkedik a saját kertjébe. Ám a legnagyobb meglepetésére, a forró betonon való tartózkodás nem csak kellemetlen emlékeket hagyott benne, hanem a hőségtől a lába is felhólyagosodott, ami a betegségének következményeként el is fertőződött. Így végül egy három hónapos kórházi kezelés lett az igencsak ártalmasnak bizonyuló kerti kaland végeredménye. Ebből kiindulva könnyen elképzelhetjük, milyen következményekkel járt, amikor Kovács Ákos évekkel ezelőtt "forró betonon hasalt".

A szakértő ezután még sokáig sorolta a "jobbnál jobb" ötleteket, például amikor osztálykiránduláson a Balatonban a gyerekek elkezdtek iszappal dobálózni, ami eltalálta az egyik fiú arcát és a siófoki kórházban kötöttek ki, kimosták a szemét és három napig szinte semmit nem látott - így már kevésbé volt élvezetes a kirándulás. Vagy éppen egy párról osztotta meg a következő sztorit, akik egy átbulizott nyári éjszaka után másnaposan indultak motorozni és mindketten összetörték magukat egy esés következtében - az utas négy végtagjából három szilánkosra tört és "úgy kellett összedrótozni".

Buli közepén gyakran születnek olyan ötletek, amelyek elsőre zseniálisnak tűnnek, de lehet, hogy valójában nem olyan nagyszerűek. Ez különösen igaz arra a korosztályra, aki 25-30 évesen úgy érzi, hogy bármire képes, sőt, még a legmerészebb elképzelések is megvalósíthatók, mintha a gondolatok csak úgy visszanőnének, mint a levágott haj.

- hívta fel a figyelmet a szakértő. Szerinte ebben az időszakban az emberek hajlamosak elveszíteni a veszélyérzetüket, ami rendkívül kockázatossá teszi az ötletek megvitatását.

Egy másik érdekes epizódot is megosztott, amikor a fiatalember elhatározta, hogy leugrik egy híd tetejéről az alatta hömpölygő folyóba. A víz mélysége ígéretesnek tűnt, így a mutatvány végrehajtása nem tűnt túl kockázatosnak. Ám, ahogy az lenni szokott, a dolgok nem mindig alakulnak a tervek szerint. A híd alatt rejtőzött egy régi, elkorhadt fahíd maradványa, amely a vízfelszín alatt lapult, és a sötét víz nem engedett bepillantást a veszélybe. "Pont erre sikerült ráugranom, és ott majdnem végzetessé vált az ugrásom" – mesélte a fiatalember, akinek kalandja jól példázza, hogy a látszólagos biztonság mögött mindig ott leselkedhetnek a váratlan veszélyek.

Végül Gelei-Tóth Gabriellával arról is diskuráltunk, hogy mi a teendő, ha már megtörtént a baj, és kikhez érdemes fordulni, valamint hogyan alakul a további folyamat. A szakértő kiemelte, hogy ez biztosítónként változik, de az ő ügyfelei jellemzően rögtön őt keresik meg, mivel "nekik én vagyok az ügyfélszolgálat". Gabriella gyakran személyesen is ellátogat a helyszínre, akár a beteg otthonába, akár a kórházba, majd a rendelkezésre álló információk alapján (leggyakrabban a zárójelentés, de néha még korábbi dokumentumok is elegendőek) összeállítja és benyújtja a szükséges papírokat. Ezt követően pedig "dől a lé" – persze, csak abban az esetben, ha az ügyfélnek megfelelő biztosítása van.

Elmondta, hogy van egy ügyfele, aki Franciaországban síelés közben balesetet szenvedett, és súlyosan megsérült, széttörve a sípcsontját. A biztosító azonban minden költséget fedezett: a kórházi kezelést, a műtétet, a hazaszállítást, sőt, még az öt hónapos lábadozást is, ami a baleseti keresőképtelenség biztosításának része volt.

Elég komoly összeget, csaknem 2 millió forintot fizettünk ki neki

- jelentette ki.

Végül kiemelte, hogy mielőtt valaki biztosítást kötne, nagyon fontos, hogy beszéljen egy olyan szakértővel, akiben megbízik, ugyanis nagyon eltérő feltételek vannak, és rengeteg olyan apróság is, amit az egyszeri ügyfél - az "A4-es állampolgár", ahogy Gelei-Tóth fogalmazott - nem vesz észre. Bár ez nem véletlen, hiszen ezekről a biztosítók "nem nagyon szoktak kommunikálni". Példaként említette, hogy egy műtétnél a legtöbb biztosító a feltüntetett összeg valahány százalékát (25, 50, 75 százalék) fizeti csak ki, míg náluk ez az összeg 100, 200, 300, 400, vagy 500 százalékát utalják - a műtét súlyosságától függően.

Végső soron arra hívta fel a figyelmet, hogy a leglényegesebb dolog az, hogy mielőtt bármilyen döntést hozunk, érdemes alaposan átgondolni a helyzetet. Szerinte a magyar társadalom kezd egy kicsit az amerikai szokásokra hajlani, és már léteznek olyan emberek hazánkban, akiknek a mikrohullámú sütőre valószínűleg figyelmeztetést kellene elhelyezni, miszerint "ne használják macska szárítására." "Csak gondolkodjunk, mert abból végső soron nem lehet akkora baj" – zárta le a gondolatmenetét.