Az élmény filmje: Az attrakció varázsa
A Lumière testvérek filmjei valódi varázslatot rejtenek, hiszen az 1896 és 1900 között készült fekete-fehér némafilmjeik ma is lenyűgöző élményt nyújtanak. Ezek a művek nem csupán az időutazás élményét kínálják, hanem betekintést nyújtanak a kor társadalmi viszonyainak világába, miközben a komikum is hangsúlyos szerepet játszik bennük. A filmtörténet hajnalán készült tíz alkotást a Budapesti Klasszikus Film Maraton keretein belül vetítették, emlékeztetve minket arra, hogy a mozgókép művészete már a kezdetektől fogva meg tudta ragadni a közönséget.
Azok között, akik részt vettek Auguste és Louis Lumière 1896 és 1900 között készített egysnittes filmjeiben, ma már senki sem él. Sőt, a múlt századból sem maradt közöttünk senki: a világ tíz legidősebb embere mind 1909 és 1911 között látta meg a napvilágot. A Lumière-fivérek körülbelül kétezer filmet forgattak, ezek közül ötszázat restaurált a Lyonban található Lumière Intézet, amely a nevüket viseli. Ezek között szerepelt az a tíz film is, amelyet a nemrég véget ért 8. Budapesti Klasszikus Film Maraton közönsége megtekinthetett.
Az első film, a Les maçons, azonnal magával ragadja a nézőt, lehetővé téve, hogy egy pillanatra az 1896-os tavasz Lyonjában találjuk magunkat. A képkockákon építőmunkások serénykednek, míg a háttérben egy férfi az utcai lámpát takarítja. A következő alkotás, a Marché aux poissons (Halpiac), a dél-francia Marseilles pezsgő halpiacára kalauzol minket. Ez a mozgó dokumentumfilm valódi életképet nyújt: emberek sürögnek-forognak, kereskedők és vásárlók keverednek, miközben a háttérben vitorláshajók ringatóznak a vízen. Az 1896-ban készült felvétel különösen figyelemre méltó, hiszen a női szereplők hosszú szoknyát, blúzt, vállkendőt vagy kötényt viselnek, a férfiak pedig zakókat, kalapokat és sapkákat öltözködnek. A kikötői munkások ruházata egyszerűbb, míg a városi polgárok öltözéke érezhetően elegánsabb. A kamera statikus állásban rögzíti a jeleneteket, de a film tele van élettel és dinamizmussal. Bár néma, szinte hallani véljük a friss halak földet érését, a tömeg zajongását, valamint a lóvasút és a frissen indult villamosok zörejét. (A hangosfilm forradalmát csak 1927 őszén hozta el az Al Jolson főszereplésével készült A dzsesszénekes, amely másfél órás élményt kínált a mozikban.)
