Az ökumenikus imahét eseményei Léván különleges alkalmat nyújtanak a közösség számára, hogy együtt imádkozzanak és megosszák hitüket. A város különböző felekezetei összefognak, hogy közös programokat szervezzenek, amelyek során a résztvevők tapasztalataik

Kassai Mártha Tímea elkötelezett munkája (Fotó: Müller Péter/Felvidék.ma)

Az idei Krisztus-hívők egységéért megrendezett és az olaszországi bosei monasztikus közösség szerzetesei által előkészített ökumenikus imahét alkalmából két szép eseményre került sor Léván.

2025. január 21-én, kedden délután különleges ökumenikus istentiszteletre gyűltek össze a hívek a lévai Szent Mihály arkangyal plébániatemplomban. Az esemény keretében Ján Bednár plébános szívélyesen köszöntötte Kassai Gyula református lelkészt és feleségét, Kassainé Mártha Tímeát, valamint a templomban szép számban jelenlévő református testvéreket és katolikus híveket. Az ünnepi alkalom célja a közösségek közötti összetartozás és az együttműködés erősítése volt, amely még inkább gazdagította a helyi vallási életet.

"Idén van az első ökumenikus zsinat 1700. évfordulója, melyet a Konstantinápoly melletti Niceában tartottak Kr. u. 325-ben. A megemlékezés kivételes alkalmat teremt arra, hogy együtt éljük meg és ünnepeljük a keresztények közös hitét a zsinaton megfogalmazott hitvallás szerint - azt a hitet, amely mindmáig eleven és termékeny. A 2025-ös ökumenikus imahét arra hív bennünket, hogy merítsünk közös örökségünkből, és még beljebb lépjünk a minden keresztényt egyesítő hitbe. A történelmi visszatekintés és emlékezés célja imahetünk alkalmain kettős: hálával emlékezni azokra, akik a IV. század elején felelős hittel fontosnak tartották keresztény hitünk összefoglalását, nyílt és őszinte megvallását. Ugyanakkor tükröt tartanak elénk s kérdésként hangzik lelkünkben: hisszük-e az ősi hitvallásban olvasott vallomást? Készek vagyunk-e keresztény hitünkről hitvallást tenni családjainkban, kortársaink körében?"

Ezt követően megszólalt a Református Énekeskönyv 723. éneke, melynek kezdő sora így hangzik: "Szelíd szemed Úr Jézus jó látja minden vétkemet ...". Ezt követően Kassainé Mártha Tímea lelkipásztor a közösség áldásában és megszentelésében vett részt. Az idei ökumenikus imahét keretében az alapigét, a János evangéliuma 11. fejezetének 17-27. verséből származó "Hiszed-e ezt?" (26. v.) kérdést tette a középpontba, amely Jézus szavainak mélységeit tálalta fel a hallgatóság számára.

A szentírási részlet szerint Mária testvére, Lázár elvesztése mély fájdalmat okozott Márta szívében, aki szomorúságával és gyászával küzdött.

Jézus szavai így hangzanak:

"Én vagyok a megújulás és az élet forrása; aki bennem hisz, annak a halál csupán egy átmenet, hiszen bár elmegy, mégis élni fog. És aki él, és bízik bennem, az soha nem tapasztalja meg a végső halált. Te hiszel ebben?"

Márta válasza a következőképpen hangzott:

"Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba."

A lelkésznő hangsúlyozta, hogy a bűn következtében az emberi lények kiűzettek a paradicsomból, ezzel elveszítve a közvetlen Istenlátást. Azonban a Teremtő nem hagyta magára az embert, hanem egy ajtót nyitott: a hallást, amelyen keresztül az Ige eljut minden teremtményhez, akik viselik az Ő képmását.

A Jóisten egy újabb ajtót nyitott, amikor Jézus Krisztus megszületett, és ezzel a világra hozta az isteni jelenlétet, amelyet az emberek újra testté formáltak. Így a hívők szemei előtt megvalósult az a csoda, hogy láthatóvá vált számukra az Isten.

Az igazi ajtónyitás aztán a Gologotán valósul meg, mikor Krisztus Urunk, aki maga a kegyelem, megnyitja az ember számára a mennyek országát. Ebben a csodálatos látásban részesül a kereszten szenvedő Jézus melletti lator is.

"A hét nagy kérdése, hogy hiszed-e, hogy Te is lehetsz az a lator, akihez Isten szól. Legyen nyitott a fülünk, az Egyház pedig az a Krisztustest, mely megmutatja jóságát és hűségét. Legyünk Isten megtért gyermekei, egymásba kapaszkodva higgyünk Jézus Krisztusban, az Atyaisten dicsőségére" - zárta tartalmas és lelkesítő szolgálatát a tiszteletes asszony.

Ezt követően a Református Énekeskönyv 797. "Ó, Ábrahám Ura, hadd áldjam szent neved, mert mindenható vagy és örök szeretet. ..." kezdetű éneke csendült fel, majd Kassai Gyula lelkipásztorral a jelenlevők együtt mondták el az 1700. évi nice-i hitvallást.

A közös istentisztelet végén Ottó atya egy gyönyörű virágcsokorral és egy szívhez szóló ajándékcsomaggal lepte meg a lelkészházaspárt. Ezt követően Bednár plébános úr osztotta meg velünk gondolatait, amelyek méltó módon zárták le e szívhez közel álló eseményt. Az ünnepség végén együtt énekeltük a magyar himnuszt, így emelve a hangulatot és erősítve közösségünket.

Az istentiszteletet követően a résztvevők átsétáltak a Reviczky Házba, ahol a lévai római katolikus magyar közösség egy ínycsiklandó svédasztalos szeretetvendégséggel fogadta őket. E helyszínen Kassai Gyula lelkipásztor, a tiszteletes asszony gondolatait továbbgondolva, hangsúlyozta, hogy

a lévai templomtéren álló a római katolikus és református templomaink egymásra néznek, egymás harangszóit hallják és a hívek is szentmiséről, istentiszteletre jövet és menet rendszeresen találkoznak, s ápolják kapcsolataikat, amiket a mai kedves szeretetvendégség is tovább fog erősíteni.

A két egyházközség tagjai ízletes sós és édes aprósütemények társaságában, valamint gőzölgő tea, kávé és frissítő italok kíséretében élvezettel csevegtek egymással, hosszú ideig tartó baráti beszélgetések közepette.

2025. január 23-án, csütörtök délután a lévai református templom falai között különleges ökumenikus istentiszteletre gyűltek össze a helyi református közösség tagjai és a lelkészházaspár. Az eseményre tisztelettel várták Péter Ottó lelkiatyánkat, valamint a lévai katolikus híveket, akik együtt imádkoztak és osztoztak a hit közösségében.

Üdvözlő szavait követően Kassai tiszteletes úr kiemelte, hogy az e heti vezérige, "Hiszed-e ezt?", különösen fontos üzenettel bír, amely közelebb von minket Istenhez. Ezt követően felolvasta a Szentírás Ezékiel 36:24-28 részletét, amely mélyen megérintette a hallgatóságot.

A keddi istentisztelethez hasonlóan az aznapin is a két közösség templomi kórusai összefogtak, hogy együtt emeljék fel hangjukat. Így a 826. dicséret és az "Abba Atyánk..." kezdetű ének egy varázslatos előadás keretein belül zengte be a templomot, elragadva a hívek szívét.

Ezt követően Péter Ottó lelkiatya a két egyházközösség templomainak párbeszéde mellett rámutatott, hogy tornyaik az égbe Isten felé mutatva gyűjtik össze a két közösséget, melyeket a Szentlélek teremtő tüze éltet.

Rámutatott annak fontosságára, hogy hitünket egymás közösségében is megéljük.

Kiemelte az Egyházaink pótolhatatlanságát, melyet Karthágói Szent Ciprián és Hitvalló Szent Maximosz gondolataival tett szemléletessé. Hangsúlyozta, hogy csak a közösségben tudjuk kibontakoztatni hitünket, másokat a hitre vezetni, sugározni az örömünket másokra és fáradhatatlanul tenni a jót.

Jézus Krisztus az Egyház egyedüli teste, amely az egység megtestesítője. Az egység hiányában csupán kétség és zűrzavar létezik – így játszott a szavakkal Ottó atya.

Az Egyház mélyebb megértése érdekében a hívek lelkére helyezte:

Az Egyház arra hivatott, hogy Krisztus világosságát hirdesse a világban, a békesség szerzője és terjesztője legyen, ami viszont csak úgy lehet, ha tagjainak szíveiben béke van.

Ottó atya lelkesen ösztönözte a híveket:

Az Atyánál végtelen helyek várnak ránk, és csupán a mi elkötelezettségünk és kitartásunk határozza meg, hogy elérjük-e ezt a szent teret. Isten házai, a templomok, rendszeres találkozásokra hívnak minket, hiszen ezek az összejövetelek a közösség erejét szolgálják. Mindennapi cselekedeteinkkel az isteni világot kell táplálnunk és erősítenünk, mivel a jelenlegi időszakban jól látható, hogy az Istentől távol álló világ a zűrzavarra és a káoszra vezet.

Ottó atya tartalmas szentbeszédét Kassai tiszteletes úrnak a Szentlélek éltető, összetartozó és teremtő tüzéről mondott gondolatai, majd a 826. énekes dicséret is megerősítették.

Ezt követően Kassai Gyula lelkipásztorral a jelenlevők együtt mondták el az 1700. évi nice-i hitvallást. A közös istentisztelet végén a lelkiatya és lelkészek egymást kedves szavak kíséretében kölcsönösen megajándékozták.

Az idei ökumenikus imahét lévai rendezvényei a nemzeti imádságunk közös eléneklésével értek véget, ezzel egyedülálló módon egyesítve a résztvevő közösségeket.