Bölöni László: Még mindig érzem magamban az erőt és a tudást, de vannak bizonyos feltételeim... | Székely Sport
Bölöni László, a marosvásárhelyi származású egykori labdarúgó, még mindig aktívan formálja sportkarrierjét, hiszen nemrégiben Budapesten életműdíjat vehetett át az M4Sport - Az Év Sportolója Gálán. A Székely Sport helyszíni tudósítója az eseményt követően lehetőséget kapott arra, hogy személyesen beszélgessen e kivételes sportolóval, aki továbbra is inspirálja a következő generációkat.
A budapesti Operaházban megrendezett hétfő esti ünnepségen a meglepetés vendég Miodrag Belodedici, Bölöni egykori steauás csapattársa, kétszeres BEK-győztes.
Több mint ezer ember állt fel, és hosszan tartó tapssal jutalmazta a láthatóan megilletődött Bölönit. A köszönőbeszédében többször is megtört a hangja, ami csak tovább fokozta az esemény érzelmi töltetét.
Az ünnepséget egy elegáns állófogadás követte egy közeli szállodában, ahol a résztvevők közül szinte mindenki vágyott arra, hogy egy közös képet készíthessen az életműdíjassal. Az est különlegességét azonban nemcsak a fényképezkedés adta, hanem az is, hogy a díjazott néhány percet szánt az erdélyi sajtó képviselőire is, így lehetőséget biztosított arra, hogy a helyi újságírók kérdéseit megválaszolja.
A Székely Sportnak nyilatkozva elmondta, hogy a tavalyi marosvásárhelyi díszpolgári cím és a Budapesten a Magyar Sportújságírók Szövetségétől kapott életműdíj szinte úgy hat rá, mint egy új fejezet lezárása.
De ő még mindig a legjobb formájában van, és csupán a megfelelő ajánlatra várakozik. Azonban vannak elvárásai – ahogy mindig is – ám ezek a követelmények most már egészen új dimenziót nyertek.
A családjához való közelség iránti vágya szívből fakad, hiszen egy része Franciaországban, míg másik fele Budapest pezsgésében él. Kicsit humorosan megjegyezte, hogy már a jövőjét is tervezgeti, és sírhelyet keres Marosvásárhelyen – mert a biztonság és a kényelem számára alapvető fontosságú. Szeretné, ha érzelmileg is mélyen tudna kötődni a helyhez, ahol él, így a családi kötelékek és a vidék varázsa együtt formálhatják életét.
Nem véletlen az sem, hogy a fogadáson jelen lévők közül páran az edzői jövőjéről firtatták.
"Az út nem végtelen, egy adott pillanatban véget ér és mindennek eljön az ideje, én sem lehetek kivétel" - vallott még az edzősködésről.
"Még mindig érzek magamban annyi energiát és olyan munkabírást, amivel azt hiszem, hogy segíthetem a fiatalokat is, és segíthetem a csapatot is, de tudom azt, hogy jönnek a fiatal edzők, és van az a mondás: sok a vadász, kevés a fóka... Meg szeretném végre találni a helyemet, tudom, hogy nem fog értem jönni a Real Madrid, ezzel még viccelődni sem érdemes..."
Nem kínálkozik, csupán példákat emleget...
Bölöni László szerint Marosvásárhelyen le kellene tenni egy alapkövet, mert jelen pillanatban ez nincs meg.
Csak olyan személy helyezze el az alapkövet, akiben valóban bíznak, és tegye azt le a megfelelő módon, ahogyan ez illik.
A kisebbségi ügyek iránti elkötelezettsége rendkívül fontos számára, és úgy érzi, hogy egy ilyen feladat mellett szívesen dolgozna. "Ha nem érkezik egy ilyen lehetőség, akkor van bőven elfoglaltságom" - osztotta meg Bölöni László, aki azt is elárulta, hogy életrajzi könyvének írása jól halad, már csak néhány fejezet választja el a céljától, amelyek a játékos karrierjének utolsó szakaszát ölelik fel. A könyv kizárólag a labdarúgó pályafutására összpontosít, de azt rendkívül részletesen tárgyalja.
Készülőben van a "Bölöni - az erdélyi legenda" című film, amely már majdnem teljesen készen áll, csupán a jogdíjak kifizetése van hátra. A gálán találkoztunk a film készítőivel, Kollarik Tamással és Novák Tamással, akik megerősítették, hogy amint az anyagi akadályok elhárulnak, a dokumentumfilm bemutatásra kerül. Az alkotás számos ritka és emiatt értékes archív felvételt tartalmaz, és jelenleg is dolgoznak az anyagi háttér biztosításán.
"A költségvetés jelentős része már rendelkezésre áll, de még szükség van egy bizonyos összegre. Amennyiben sikerül minden kifizetést rendezni, akkor elindulhat a bemutató, amelyet a tavasz folyamán terveznek, Budapest, Bukarest és Marosvásárhely sorrendjében" - hangzott el.
Bölöni László azt szeretné, ha Marosvásárhelynek és Maros megyének is fontos lenne a film, ezért hamarosan hazalátogat, hogy olyan személyeket, cégeket keressen fel, akik úgy gondolják, hogy a film Marosvásárhelyről is, róluk is szól:
"A film szól a futballról, de Marosvásárhelyről is. Persze, Bölöni és a foci elválaszthatatlanok, de mégis csak egy része az életemnek ott zajlott le.
Bölöni László Marosvásárhelyen is meghatódott a díszpolgári cím átvételekor, és most Budapesten is érződött a hangjában a feszültség...
"Apámra emlékeztetek... Ő sosem lépett be a templom küszöbén, mert mindig felidéződött benne az édesanyja korai távozása... Talán ezeket a vonásokat örököltem" - osztotta meg Bölöni László az ünnepség után, és nem meglepő módon arra is számított, hogy "elérzékenyül".
Bölöni csak néhány órával az ünnepség kezdetét megelőzően értesült arról, hogy dr. Sulyok Tamás államfő mellett egykori csapattársa, Miodrag Belodedici is részt vesz a díjátadón. "Igazán szívélyes tőle, hogy elfogadta a meghívást, és én is rendkívül boldog vagyok emiatt" – mondta Bölöni.
Megemlítette, hogy a régi idők söprögetője ma már a Román Labdarúgó-szövetség nagyköveteként dolgozik, ahol az a feladata, hogy részt vegyen különböző sportpályák átadási ünnepségein és öregfiúk mérkőzéseken.
Szöllősi György az M4Sport - Az Év Sportolója Gálát szervező Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke nagyon jó kapcsolatban van Bölöni Lászlóval, bár ő is nagyon régóta gondolkodik azon, hogy életműdíjat kellene adni az egykori marosvásárhelyi labdarúgónak, idén nem ő javasolta ezt.
A díjátadó után Szöllősi megosztotta gondolatait: "Szabó László, a rendezvény producere és a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke javasolta konkrétan Bölöni Lászlót. Ezzel elkerülhetjük az elfogultság vádját, hiszen bár szakértői szemmel követem a róla készülő dokumentumfilm munkálatait, már régóta foglalkoztat ez a gondolat."
"Kicsit furcsán hangzik, de kihasználtuk, hogy jelenleg munkanélküli" - mondta nevetve, majd így folytatta: "A korábbi években ez elképzelhetetlen lett volna, hiszen rosszul mutatott volna, ha éppen egy életműdíjat kellene átvennie, miközben Bölöni László egy másik csapatával éppen vérre menő küzdelmeket vív a bajnokságban."
Most érkezett el az idő és a tér, amikor minden a helyére került.
Többekben felmerült a kérdés, és a közösségi médiában is egyre többen foglalkoznak azzal, hogy Bölöni László milyen hozzájárulást nyújtott a magyar labdarúgás fejlődéséhez, holott soha nem dolgozott hazai környezetben. Ezt a helyzetet a díjazott maga is némileg szomorúan vette tudomásul.
Szöllősi erre a helyzetre így válaszolt:
Vagy amikor olvastuk Bocsák Miklós Futballsztár Erdélyből című könyvét, amely róla szólt, akkor mindig azért lelkesedtünk, mert mi is úgy éreztük, hogy ő közénk tartozik, és ezt a köteléket emlegette ő is,
Erdélyiként csak Károlyi Béla, a tavaly elhunyt torna mesteredző emelkedett ki, aki 2015-ben kapta meg az életműdíjat. Az ő neve mellett olyan kiváló sportolók szerepelnek a listán, mint Bölöni László, Balczó András, Kulcsár Győző, Wichmann Tamás, Jónyer István, Gergely Gábor, Klampár Tibor, Keleti Ágnes és Fábiánné Rozsnyó Katalin.
"Azt sajnáljunk nagyon, hogy Jenei Imrének nem tudtuk odaadni a kitüntetést, holott ő még magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is volt" - mondta némi keserűséggel a szavaiban Szöllősi György, az MSÚSZ elnöke.
Szöllősi Belodedici jelenlétét méltatva kiemelte, mennyire örömteli volt számára, hogy elfogadta a meghívást. Az esemény színpadán Sulyok Tamás államfő, az erdélyi magyar Bölöni László és az erdélyi szerb Miodrag Belodedici triója nemcsak a találkozás örömét, hanem a közép-európai együttműködés fontosságát is szimbolizálja. Ahogyan fogalmazott, ez a "testvérek egymásra találása" egyértelműen megmutatja, hogy Belodedici "Belo" nemcsak a szerb kisebbség, hanem a román közösség képviseletében is jelentős szerepet játszik.
Bölöni Közép-Európa futballlegendájaként vonult be a történelembe, labdarúgóként számos fiatal sportoló példaképe lett.
A példaképem valóban megérdemli ezt a kitüntetést, és rendkívül büszke vagyok rá, hogy részt vehettem a díjátadón. E szavakkal osztotta meg gondolatait Miodrag Belodedici, a híres söprögető, aki saját bőrén tapasztalta, mit jelent kisebbségiként élni két különböző országban. "Odahaza mindig is szerbnek számítottam, míg Szerbiában a 'rumun' címkével illettek" - tette hozzá, reflektálva az identitás összetettségére.
"Sokszor mérkőztünk meg egymással, ő az ASA színeiben, én pedig a Steaua csapatában játszottam, majd később együtt öltöztünk a Steauában és a válogatottban is. Igazán tehetséges játékos volt" - fogalmazott Belodecici, aki saját pályafutásáról is beszélt.
Ő is még nagyon jó formában tartja magát, súlya cseppet sem változott és még most is rúgja a bőrt a falu focicsapatában, sőt, annak csapatkapitánya hétről-hétre.
Arra a kérdésre, hogy ha kapna egy ajánlatot, visszatérne-e a pályára, humorosan válaszolt: "Hát, nem hiszem, hogy bárki kifizetné azt az árat, amit értek! Két BEK-trófeát már zsebre vágtam!"
Egy angliai jótékonysági mérkőzésre kaptam meghívást, mivel az európai válogatott tagja voltam. Ám a klubom nem adott engedélyt a részvételemre, ami rendkívül feldühített. Elhatároztam, hogy kikérem tőlük az útlevelemet, hiszen abban az időszakban a sportolók a klubnál, míg a hétköznapi emberek a rendőrségen őrizték a dokumentumaikat.
Édesanyám és a húgom kishatár-átlépője volt, ami lehetővé tette számunkra, hogy néha ellátogassunk a rokonainkhoz Jugoszláviába, hiszen szerb származásúak voltunk. Egy bőrönddel a kezünkben vágtunk neki az útnak, és mindhárman átmentünk a határon. Ott a szerb hatóságok azonnal felismertek, és felvetették, hogy csatlakozzak a Partizán Belgárdhoz focizni. De én már Steaua szurkoló voltam, és gyerekként a Vörös Csillag (Crvena zvezda) volt a kedvenc csapatom, így rögtön ott jelentkeztem. Minden szükséges papírt gyorsan elintéztek, de sajnos az UEFA egy évre felfüggesztette a szerződésemet. A többi pedig már a történelem része.
A Bukaresti Steaua után a Crvena zvezda csapatával is megnyerte az Európa Kupát, ezzel ő lett az első kelet-európai játékos, aki kétszer emelhette a magasba ezt a rangos trófeát.
A Steaua București által elhódított BEK-trófea után a csapat egy felújított román terepjárót kapott jutalmul. Az átadási ceremónia különleges alkalom volt, hiszen Ceaușescuék is ott ünnepelték a győzelmet. Az esemény fényét emelte a csapat sikerének ünneplése, amelyet a román sporttörténelem egyik meghatározó pillanatának tartanak.
Erre így emlékszik vissza a volt válogatott hátvéd: "Mindenre betanítottak, melyik kezünkkel vegyük át a kulcsot, milyen mozdulattal fogjunk kezet és a gratuláció után a köszönöm helyett a Servesc patria! (a hazámat szolgálom - szerk. megj.) felkiáltással kellett válaszolni. Mindenki eladta az ARO-t, mert az mezőre volt jó, nem Bukarest utcáin flancolni vele..."
Még a végén beszélgettünk egy kicsit a mai fociról... "Nekem már nincs helyem a modern futballban, a klasszikus söprögetők eltűntek" - mondta viccesen, aki 60 évesen is még mindig kergeti a labdát a faluja csapatában.
"Most is megőrzöm a versenysúlyomat, bár mindenem fáj, a lábam, a hátam, de amint a pályára lépek, minden gondom eltűnik" - mondta mosolyogva Belodedici, akit mindig az elegancia és a stílusosság jellemzett. "Sérülésem sosem volt, mert én mindig voltam az, aki előbb rúgta a labdát!"
