**Felfedezőutunk Bajorország szívéből Prága határáig - Csehországi kalandunk! - Bogár Túra 4. rész** Ahogy elhagytuk a bajor tájat, a szívünkben egy kis nosztalgiával indultunk neki Csehország felfedezésének. A varázslatos vidéken, ahol a történelem és a

A Bogár olyan magabiztossággal ugrotta át az akadályokat, hogy szinte el sem tudtam hinni, mi okozhatott neki bármilyen nehézséget.

Bár az út Salzburgtól Bajorországig meglehetősen kimerítő volt, másnap képtelen voltam ellenállni a csábításnak, hogy ne induljunk el egy kis kirándulásra. Németország ezen szegmense lélegzetelállító szépségű tájakkal büszkélkedik; a gyönyörű fennsíkok és festői völgyek között autózva felfedeztük Pottenstein varázslatos városkáját, amit mindenképp ajánlott meglátogatni, ha valaki arra téved. A Bogárunk szorgosan teljesítette a távokat, csupán egy reggel köszöntött ránk egy csúnya kopogással, ami kissé megijesztett. Szerencsére gyorsan sikerült orvosolni a problémát, és már csak egy tankolásra volt szükség, ami bőségesen elmaradt.

A kis karburátoros motor fogyasztása ugyan nem éppen nevezhető takarékosnak, és a tankja csupán 35 literes, így gyakran kellett megállni a tankolás miatt. De egy csepp bánat sem volt bennem, hiszen megbízhatóan vitt minket bárhova, és a kora nyári meleg ellenére a motor egyáltalán nem szenvedett el a tempótól. Olyan mértékben megbíztam az autóban, hogy időnként 90-100 km/h sebességgel zötyögtünk, miközben a Bogár egyetlen panaszt sem tett. Csak az én fülem kezdett el fáradni a hosszú utakon.

A negyedik nap után azonban tovább folytattuk utunkat, hiszen várt ránk egy csodás szállás Prága belvárosában. A német-cseh határ mindössze öt tábla távolságra volt tőlünk, így könnyedén átjutottunk, miközben olyan festői tájakon autóztunk, mint korábban. Egy ponton, a felújítás miatt, véletlenül felkerültünk az autópályára, ahol a sebesség 100-110 km/h-ra is felkúszott, de a Bogárunk nem reklamált. Végül Prága előtt 50 kilométerrel megálltunk egy kis pihenőre, és ekkor kezdődött a kálváriánk. Gyanús jelek kezdtek mutatkozni az autó körül, és hiába töltöttem egy-két órát az alatta fekve, az út szélén nem tudtam megoldani a problémát.

Apám eljött értünk trélerrel és hazadobott minket Magyarországra, ahol a hajnal kettes érkezés ellenére azonnal nekiestem az autónak. Nagyon mérges lettem, amikor kiderült, hogy nem a kor, vagy a fáradt alkatrészek okozták a hibát, hanem azoknál valami sokkal váratlanabb. De nem adom fel, megcsináltam és hamarosan bosszút állok Csehországon! Illetve lelkes vagyok és továbbra is bízok annyira az autóban, hogy elinduljak vele többezer kilométeres túrákra. Éppen ezért hamarosan újabb extrém megterhelésnek teszem ki az 51 éves Bogarat és újabb csodálatos helyeket fogok vele meglátogatni.