Milyen lehetőségek rejlenek az alkotmányos puccsháború elkerülésére 2026-ban?
Jövő tavasszal húsbavágó kérdéssé válhat, hogy egy lehetséges kormányváltó erő pontosan meddig nyújtózkodhat az alaptörvény takarója alatt.
Bejárta a sajtót Pokol Béla volt alkotmánybíró cikke, miszerint ha a Tisza Párt egyszerű többség mellett kezdene kétharmados jogalkotásba, akkor az alaptörvényt védelembe vehesse egy fideszes kinevezettekből álló tanács. Attól függetlenül, hogy az előbbi vagy az utóbbi tekinthető inkább puccsnak, jogos a kérdés, hogy el lehet-e menni a falig: akár az alaptörvény semmibevételében, akár a megvédelmezésében.
Bár Pokol Béla június eleji megnyilvánulása könnyen kinevethető az ellenzéki álláspontok szemszögéből, fontos hangsúlyozni, hogy a jogállam és a pozitív jog védelme minden hatalommal szemben nem csupán alaptalan aggodalom. Az elkövetkező 2026-os országgyűlési választások kimenetele kulcsszerepet játszhat abban, hogy a lehetséges kormányváltó erő milyen mértékben képes érvényesíteni érdekeit az alaptörvény keretein belül. A kérdés tehát nem csupán elméleti, hanem a jövő politikai táját is formálhatja.
Pokol Béla neve nem csupán a James Bond-filmek főgonoszának karaktere miatt lehet ismerős, hanem azért is, mert az alkotmánybírókra jellemző háttérből igyekszik kilépni. 2024 szeptemberében egy megosztó Facebook-posztjával robbant be a köztudatba, amelyben kendőzetlenül fogalmazott a cigány kisebbségről. A posztjában arra hívta fel a figyelmet, hogy az egymilliós közösség 82-es indiai IQ-ja a magyar átlagot hátrányosan befolyásolja. Azóta a poszt már nem elérhető, de hatása továbbra is érezhető a közbeszédben.
A Magyar Nemzetben megjelent cikkében Pokol egy kissé provokatív, de mégis szellemes kormánypárti politikai elemzést kínál. Írása simán elfért volna a Mandiner vagy az Origo címlapján is, annyira reflektál a jelenlegi politikai helyzetre. Bár az olvasók nem kapnak világos magyarázatot arra, hogy egy volt alkotmánybírónak miért van szüksége ilyen témák boncolgatására, az mindenképpen dicséretes, hogy őszintén és nyíltan közelíti meg a kérdéseket.
Fontos tisztázni, hogy nem kívánom az alkotmányvédelmi diskurzust személyes síkra teregetni, de a pártpreferenciák egyértelmű azonosítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük Pokol motivációit. Ha a bíró úr valóban őszintén aggódna az alaptörvény és az abból származó, például a népszuverenitás, a jogállamiság vagy a hatalmi ágak szétválasztása körüli absztrakt értékekért, akkor valósággal öngólt lőtt. Írása elején ő maga teszi világossá, hogy melyik párt emblémájához fogja kapcsolni a szavazatát a szavazófülke sötétjében, ezzel pedig saját magát diszkreditálja: a problémája nem a hatalommal való visszaélés lényege, hanem csupán az, hogy ki gyakorolja azt. Így...
A demokratikus legitimáció hiánya csak akkor válik nyilvánvalóvá számára, ha annak nyomai nem Orbán Viktor mögött lelhetők fel.
Sajnos ez a fajta részrehajlás Pokol érdemi jogi érveit is visszafordíthatatlanul megmérgezte, ami igencsak megnehezíti az ember dolgát, ha az alkotmányjog síkján kell ellenvetéseket megfogalmaznia. Mindenesetre a politikai vélekedéseivel vitatkozzanak a politológusok.
