A 60 esztendeje elindult Kékfény igazi sikertörténetté vált, mint feljelentőműsor, amely az évek során számos izgalmas és figyelemfelkeltő ügyet tárt fel.
A Duna Televízión most futó műsor eredetileg a rendőrség világát szerette volna közelebb hozni a nézőkhöz Kék fény címmel. Az igazi népszerűséget azonban akkor nyerte el, amikor a készítők a "lakosság támogatását" kezdték el kérni a különböző bűnügyek megoldásához.
Szakmai berkekben felmerült egy érdekes koncepció egy lehetséges rendőrségi tévéműsorra, amelyet Ladvánszky Károly rendőrtiszt, későbbi országos rendőrfőkapitány, javasolt. Ladvánszky, akit a hírhedt 1956-os decemberi salgótarjáni sortűz egyik felelőseként gyakran emlegetnek, így fogalmazta meg ezt az ötletet:
Egy olyan bűnügyi sorozatra, amely nem csak szórakoztat, hanem társadalmilag is értékes üzeneteket közvetít, valóban nagy szüksége van a hazánknak. Az ilyen alkotások képesek felhívni a figyelmet a mélyebb társadalmi problémákra, miközben izgalmas és lebilincselő történeteket mesélnek el, így a nézők nemcsak szórakoznak, hanem elgondolkodnak is.
1965 elején egy különleges találkozóra gyűltek össze rendőrtisztek, belügyminisztériumi vezetők és televíziós szakemberek. Céljuk az volt, hogy megalkossanak egy olyan koncepciót, amely a rendőrség hírnevét igyekezett javítani, hiszen a szakma közel sem volt népszerű a közvélemény körében. Az emberek a rendőrséget nemcsak az állampárthoz, hanem az 1956-os forradalom utáni megtorlásokhoz is kötötték, ami tovább rontotta a megítélésüket. A koncepció jelentőségét jelzi, hogy a műsor címét titkos szavazással választották ki. Így jött létre a Magyar Televízió havonta jelentkező Kék fény című műsora, amely új irányt kívánt szabni a rendőrségi kommunikációnak.
A műsorvezető és egyben a Kék fény arca Szabó László lett, aki 1965-től egészen 1989-ig töltötte be ezt a tisztet, ikonikus, fényre sötétedő operatív napszemüvegében képviselte a rendet és fegyelmet. Pályáját a Szabad Népnél kezdte, majd a Magyar Televízióban dolgozott, miközben a Népszabadság, a párt központi lapjának belpolitikai rovatát is szerkesztette 35 éven keresztül.
Eközben huszonnyolc könyvet alkotott, főként bűnügyi témákra fókuszálva, amelyekben sok esetben hamis állítások és félrevezető információk szerepelnek. Emellett kaland- és kémregényekkel is gazdagította a könyvpiacot.
Abban az időben a rendőrségi jelentések jelentős teret hódítottak a napilapok hasábjain, hiszen egy-egy komolyabb bűncselekmény részletei gyakran a címlapra is felkerültek. Ma viszont már saját televíziós műsorral büszkélkedhetnek.
A szocializmus időszakában hivatalosan nem létezett bűnözés Magyarországon, ám valójában a valóság más volt. Ezt a kettősséget kellett a médiának valahogyan kezelnie, és a műsorok gyakran ezt a feszültséget próbálták színpadra vinni. Az eredmény pedig az lett, hogy a bűnözésről csak olyan emberek beszélhettek, akiket a társadalom már elítélt, vagy akik a normákon kívül éltek. A kamera előtt aztán látványosan bánták meg tetteiket, kezeiket tördelve, mintha csak egyfajta színházi előadást látnánk. Különösen a házasságon kívüli kapcsolatok váltak céltáblává – a műsorokban az élettársak szerepe gyakran negatív fényben tűnt fel. Ennek következtében a közgondolkodásra is jelentős hatással voltak, formálva a társadalmi normákat és elvárásokat.
A gyakran emlegetett 172-888-as telefonszámon bárki bejelenthette, ha gyanús eseményt észlelt, ami csak tovább fokozta a népszerűségét. Amikor felhangzott Kurt Edelhagen "Hut Ab, Charlie" című főcímdala, az ország fele a tévé elé gyűlt össze.
Szabó László munkáját szakértők is segítették, mint Dobos János, aki később az ORFK Bűnüldözési osztálya, majd a Rendőrtiszti Főiskola Bűnügyi Tanszék vezetője lett - őt állítólag Szabó nem kedvelte, mert humorának köszönhetően túl népszerűvé vált. De ott volt még a kissé osztályidegen nevű Gróf Aranka rendőr százados és Láposi Lőrinc gyilkossági nyomozó.
Az 1970-es évek elején, amikor a korábbi reform szellők után újra a keményvonalas kommunisták vették át az irányítást, Szabó feladata az lett, hogy a Kék fény keretein belül lecsapjon az "ügyeskedő maszekokra". Ő volt az, aki elindította a hírhedt meggymagos ember, Demeter Béla ellen a hecckampányt, nem éppen a legkíméletesebb módszerekkel. Ennek az akciónak végül Demeter bebörtönzése lett az eredménye, ami örökre árnyékot vetett Szabó munkásságára.
A közszolgálati televízió viszont kiemelten foglalkozott Szabóval, sőt, a Három kívánság című műsorba is meghívták, hogy az EDDÁ-val együtt lépjen fel a színpadon. Egy debreceni fiú, Árpi, akinek ők voltak a kedvenc zenekara, vágyott arra, hogy ezt az élményt átélhesse. Mindez meg is valósult, de az eredmény messze elmaradt a várakozásoktól.
A rendszerváltás közeledtével 1989 augusztusában Szabó László kiszállt a médiából, politikából, és megnyitotta az ország első magánnyomozó irodáját. Súlyos betegség következtében hunyt el életének 85. évében. A Kék fény helyét aztán Juszt László műsora, az 1993-ban indult Kriminális vette át a köztévén, amit aztán politikai okokból kaszáltak el, illetve az egyetlen évadot megélt bűnügyi magazin, az 1999-ben jelentkező 112. A Duna Televízión újrainduló műsort 2003-2005 között Jaksity Kata vezette - immár nem külön írva, hanem Kékfényként -, majd M. Kiss Csaba feladata lett a műsor megújítása 2006 őszén. Jelenleg Olajos Gergő vezeti, alatta nyomasztó zene szól, naprakész és informatív, viszont, ha részletesebb is, sokkal többet nem kínál, mint bármely internetes portál, azt leszámítva, hogy gyakran emlegetik a jogi vonatkozásokat és lehetséges büntetési tételeket valamint a kriminológiai "tényállási elemeket".
Ami biztosan szakszerű, például a közveszélyokozással való fenyegetőzés mibenlétének körbejárása, de csak mérsékelten izgalmas, az "újrajátszott" események pedig megmosolyogtatóak - lennének, ha nem ijesztő dolgokat mutatnának be. Nem úgy, mint a bírósági tárgyalások részletes lekövetése, ami néha elég hátborzongató.
