**Filmklasszikusok elfeledett folytatásai: A méltatlanul háttérbe szorult mozgóképek** A filmtörténelem gazdag és sokszínű, tele ikonikus alkotásokkal, amelyek nemcsak a mozi világát formálták, hanem kultúrára is hatással voltak. Azonban sokszor a siker
Általában a folytatásokat felesleges rosszként emlegetjük, ám léteznek olyan kivételes darabok, amelyek éppen ellenkezőleg, megerősítik ezt a szabályt. Vannak folytatások, amelyek valóban megérdemelnék a nagyobb elismerést és figyelmet.
Alfred Hitchcock Psychója (1960) olyan fajta érinthetetlen filmklasszikus, hogy annak a gondolta is szentségtörésnek tűnik: folytatást készítettek hozzá. Ami azt illeti, sokan azt sem tudják, hogy valóban készült folytatás - ahogy azt sem, hogy az nem is lett rossz. A filmet Hitchcock egyik tanítványa, Richard Franklin rendezte, története szerint pedig Norman Batest (Anthony Perkins) 22 évvel később "beszámíthatónak" minősítik, és szabadlábra helyezik. Mivel máshova nem mehet, visszatér a Bates Motelbe, ahol anyja emléke kezdi - szó szerint - kísérteni. A megváltást egy fiatal pincérnő (Meg Tilly) barátsága jelentheti, a múltat azonban nem lehet végképp eltörölni.
különösen Perkins alakítása, és ugyan fordulatai mai szemmel nézve nehézkesek, azért vannak benne meglepő húzások. A nagyon fiatal Meg Tilly pedig külön meglepetés. Ezt követően több nem hivatalos folytatás is készült, de azok említésre sem méltóak.
Bár a kritikusok és a közönség egyaránt lelkesedett a Szárnyas fejvadász 2049-ért, amelyben az új fejvadász (Ryan Gosling) és a legendás régi fejvadász (Harrison Ford) szövetkezik, a film pénzügyi teljesítménye sajnos csalódást keltett. A globális bevétel mindössze 240 millió dollárra rúgott, ami jelentősen elmaradt a producerek által remélt 400 millió dollártól. A bukás egyik oka a közel háromórás játékidő volt, amely elriasztotta a potenciális nézőket, továbbá a 155 millió dolláros költségvetés (melyet akár néhány Marvel-produkció is irigyelhetett volna) ellenére a közönség egy lassú, melankolikus elmélkedés tanúja lett arról, mit is jelent valójában embernek lenni - mindeközben a legtöbben egy izgalmas akciófilmre vágytak.
A film különleges kihívás elé állítja a nézőt, hiszen a történet középpontjában álló alapvető fordulatok - "Nahát, ő egy replikáns!" - mára már nem annyira meglepőek, és talán Jared Leto szerepeltetése sem a legjobb választás. Ugyanakkor Ana de Armas és Mackenzie Davis "érintésével" egy egészen egyedi, különös hangulatú szerelmi szál bontakozik ki, amely új dimenziót ad a filmnek. Mindezt a francia-kanadai géniusz, Denis Villeneuve rendezésében élvezhetjük, aki képes volt elragadó atmoszférát teremteni.
Aligha szükséges részletezni, milyen kiemelkedő helyet foglal el Az ördögűző (1973) a horrorfilmek és a filmművészet történetében. Ezzel szemben a folytatás, a John Boorman rendezte Az ördögűző 2. - Az eretnek (1977), meglehetősen gyengének bizonyult, és sokak számára csalódást okozott. Ennek ismeretében merész lépésnek tűnt egy harmadik rész elkészítése, de éppen az a William Peter Blatty vágott bele ebbe a vállalkozásba, aki az első film alapjául szolgáló regényt is megírta. Blatty ezúttal teljesen új perspektívát választott, hiszen a történet középpontjában nem a hagyományos ördögűzés elemei állnak, hanem...
A történet visszahozza William F. Kinderman hadnagyot (az Oscar-díjas George C. Scott alakításában), aki egy sor borzalmas, démoni gyilkosság után nyomoz Georgetownban, amelyek megfelelnek a rég meghalt sorozatgyilkos, James "The Gemini" Venamun (Brad Dourif, a horror műfajának legfoglalkoztatottabb színésze) módszereinek. Véletlen, Aligha! Az Ördögűző 3. túlzás nélkül a valaha készült egyik legjobb ún. jump scare jeleneteket tartalmazza, Scott pedig remek.
A 2014-es Rossz szomszédság film igencsak alulértékelt, hiszen az évtized egyik legszórakoztatóbb alkotása, tele fergeteges és ügyesen megkomponált poénokkal. A házaspárt megformáló Seth Rogen és Rose Byrne párosa pedig igazán remek választás. Nem meglepő, hogy folytatás is készült, amelyben nagyjából ugyanazt a jól bevált formulát alkalmazzák: a magukat öregnek érző, de még mindig bulizni vágyó főszereplőink nyugalmát ismét a fiatalabb generáció zűrös kalandjai zavarják meg.
egy egyetemi lányszövetségről. Ugyanolyan keményen tolják, mint az első részben a srácok. Zac Efron helyét a szintén nagyon vicces Chloë Grace Moretz viszi át, azaz mégsem, mert az alfahím Teddy Sanders visszatér, miután keserű csalódások érték a való életben - és íme a másik csavar, a nyűgös házaspár oldalára áll. Tulajdonképpen az első rész is arról szólt, hogy Rogen és Efron karakterei akár a legjobb cimbik lehetnének - hát most azok is lesznek. És igen, most szintén van légzsákkal kilövős poén, az mindig kell.
Kevés olyan blockbuster van az egyetemes filmtörténelemben, ahol a rajongók nem csalódásként fogadták azt, hogy egy ismert franchise második része minden szempontból grandiózusabb lett az elődjénél. A Birodalom visszavág, A bolygó neve: Halál, a Terminator 2 és a Vissza a jövőbe 2 mellett a Szörnyecskék 2 - Az új falka is ilyen. Hiszen, amíg az első Szörnyecskék egy kissé horrorisztikus, de azért szívmelengető karácsonyi film volt, addig az 1990-es folytatásnál már a lovak közé dobták a gyeplőt,
Gizmó zabolátlan testvérei már régóta furcsa lényekké metamorfózálódtak a Clamp Irodaház falai között. Megtalálhatók itt hatalmasra nőtt pókok, akik szőtte hálóikkal az egész épületet, továbbá zabolátlan gremlinek, akik az elektromos vezetékeken ugrándoznak, káoszt teremtve mindenütt. De a legmegdöbbentőbb talán az a példány, aki egy agyturbózó koktél fogyasztása után nemcsak angolul kezdett beszélni, hanem még talkshow-kban is felbukkant, ahol a New York, New York című slágert is előadta. A történet és a szereplők olyan őrültek, hogy még a Key and Peele duó fantáziáját is megmozgatták – ők így képzelték el a születésüket.
