"Amikor egy nő ma reggel úgy nyitja ki a szemét, hogy semmire sem emlékszik, és nőgyógyászati gondjai adódnak, valószínűleg Gisèle Pelicot neve fog felmerülni a fejében."
Stéphane Babonneau, Gisèle Pelicot ügyvédje, hihetetlenül megterhelő kihívás elé nézett: 20 ezer felvételt kellett átvizsgálnia, amelyek dokumentálták, ahogy az elkábított ügyfelét több mint hetven férfi erőszakolja meg. A nehézségek azonban nem értek véget ezzel; a legnagyobb próbatétel következett, amikor el kellett mutatnia ezeket a borzalmas felvételeket az áldozatnak.
Tapasztalt büntetőügyekkel foglalkozó ügyvédként Stéphane Babonneau sok felkavaró dolgot látott már. "A romlottság, az embertelenség és a trauma ilyen szintjét? Még soha nem láttam ehhez hasonlót" - mondta azonban arról az ügyről, amely egész Franciaországot megrázta. Babonneau ugyanis Gisèle Pelicot ügyvédje, azé a nőé, akinek 72 évesen kellett megtudnia, hogy a férje csaknem egy évtizeden át erős altatószereket és nyugtatókat rakott az italába és ételébe, majd idegeneket - 2011 és 2020 között 73 férfit - hívott a házukba, hogy megerőszakolják az öntudatlan feleségét.
Dominique Pelicot-t 2020 szeptemberében hallgatták ki a rendőrség első alkalommal, amikor is azzal vádolták, hogy női szoknyák alá fotózott. Az elsődleges letartóztatás során a hatóságok átvizsgálták a telefonját és a számítógépét, és ekkor derült fény a felesége ellen elkövetett rémtettekre, amelyekről a nő eddig mit sem tudott.
A rendőrség arcfelismerő technológiája révén ötven férfit azonosítottak a több mint hetven közül, akik Dominique Pelicot felvételein tűntek fel. Ezeken a megdöbbentő videókon látható, ahogyan a férfi a feleségét megerőszakolja és bántalmazza. A házasságuk alatt a feleségét szerető, gondoskodó férjnek hitték, ám valójában titokban nyugtatókat és altatókat kevert a nő italába, ételeibe - legyen szó boráról, reggelijéről vagy desszertjéről. A nő az ilyen alkalmak után gyakran szinte kómás állapotban ébredt, és nem emlékezett semmire, ami történt. Aggasztotta a memóriazavara, és attól félt, hogy agydaganat vagy Alzheimer-kór áll a háttérben.
Még 2022-ben, amikor Babonneau átvette az ügyet, Gisèle csupán annyit tudott, hogy a férje elkábította, és ismeretlenek érkeztek a házukba, hogy szexuális bántalmazást kövessenek el rajta. Az események pontos körülményeiről viszont még csak sejtése sem volt.
Mi történik, ha valaki szembesül a teljes igazsággal arról, hogy milyen sorsot szántak neki? Az igazság felfedezése mélyen megváltoztathatja az életét, elindítva egy belső utazást, amely tele van érzelmekkel, kérdésekkel és küzdelmekkel. Lehet, hogy szembesül a fájdalommal és a csalódással, de egyúttal erősebbé és tudatosabbá is válhat, miközben újraértékeli a múltját és a jövőjét. Az igazság ismerete nemcsak a sebeket hozza felszínre, hanem a lehetőséget is, hogy újraírja a saját történetét.
Az ügyvéd megosztotta a benne kavargó dilemmát: több mint 20 ezer videó és fénykép elemzésén kellett átrágnia magát, amelyek az ügyfele megerőszakolásának részleteit tartalmazták. Nem titkolta, hogy aggódott a nő mentális állapota miatt, hiszen attól tartott, hogy a borzasztó tartalom hatására idegösszeomlásra kerülhet.
Amikor először találkozott az ügy irataival, szinte hitetlenkedve meredt a papírokra. Nem tudta felfogni, hogy ilyen dolgok valósággá válhatnak. A 42 éves Babonneau, aki eddig a vállalati és adójog labirintusában navigált, most a büntetőjog izgalmas világába lépett be, mert mint kifejtette, sokkal inkább vonzotta az emberek sorsa, mint a pénz csillogása.
Az említett videók kulcsszerepet játszottak a per során, és Babonneau, valamint ügyvédtársa, Antoine Camus aggódott amiatt, hogy a vádlottak jogi csapata azzal érvelhet, miszerint a rendőrség illegálisan jutott hozzá ezekhez a felvételekhez, így kizárhatják azokat a bizonyítékok közül. Végül azonban ez nem így alakult, ami azt is jelentette, hogy az ügyvédeknek nem csupán a videókat kellett átnézniük, hanem azt is közölniük kellett Gisèle-lel, hogy mit láttak. "Fel kellett készülnünk arra, hogy nemcsak szexuális bántalmazás áldozata volt, hanem szándékosan megalázták is" - mondta a The Guardiannek.
Az ügyvéddel készült interjú egyik legmegrázóbb része az, ahogyan Gisèle Pelicot reakcióját felidézi a felvételek láttán. A benne lejátszódó folyamatok bonyolultságát talán jól jelzi, hogy a felvételeken az zavarta, hogy horkol. "Ott feküdt meztelenül, belehatoltak, lefilmezték, ahogy fuldoklik egy pénisszel a szájában, miközben Dominique Pelicot azt mondja a férfinak, hogy "csak óvatosan, hagyd levegőhöz jutni", és tudta, hogy emberek látni fogják ezt - de a legjobban mégis azt szégyellte, hogy horkolt" - mondta Babonneau, aki szerint Gisèle Pelicot attól is tartott, hogy mit fognak gondolni róla az emberek, hogy milyen ostoba lehetett, hogy hagyta, hogy tíz éven át ez megtörténjen vele. (A védők egyébként azzal is érveltek, hogy a nő csak tettette az alvást, és valójában beleegyező résztvevője volt a történteknek - ezt az érvet tették semmissé a videók.)
Babonneau úgy vélte, a nő egyik megküzdési módja a felháborodás volt: hogyan tehette ezt vele a férje, hogyan állíthatták a férfiak, hogy nem erőszakolták meg őt? Az ügyvéd szerint ez a felháborodás vezetett aztán ahhoz a döntéséhez is, hogy nem marad anonim, és ezt az ügyet nem zárt ajtók mögött fogják tárgyalni, így nem fordulhatott elő, hogy egyedül van a tárgyalási teremben az ügyvédeivel, és néz szembe az 51 vádlottal és a másik oldalon ülő negyven védőügyvéddel. Egyszerűen nem akarta, hogy négy hónapon át legyen összezárva velük: ő az egyik oldalon, 90 másik ember vele szemben.
Az ügyvéd szerint a tárgyalóterem megnyitásával biztonságosabbá vált a tér Gisèle Pelicot számára. "És valóban úgy érezte, hogy a szégyennek irányt kell váltania. Azt akarta, hogy az emberek lássák, ezek a férfiak voltak azok, akik intim módon megérintették őt, hogy nekik kellene szégyellniük magukat... Úgy gondolta, hogy ezeknek a férfiaknak nyilvánosan kellene magyarázkodniuk."
A zárt ajtók lebontása révén a média érdeklődése folyamatosan fokozódott, és Gisèle Pelicot egyre nagyobb nyilvánosságot igyekezett biztosítani az ügyének. Abban a hitben volt, hogy senkivel sem történhet meg hasonló tragédia a jövőben, és ennek elérése érdekében elengedhetetlen, hogy minél többen értesüljenek róla. Ügyvédje szerint már most is tapasztalható a változás: ha egy nő ma reggel arra ébred, hogy semmire sem emlékszik, és nőgyógyászati panaszai vannak, első gondolata Gisèle Pelicot lesz.
A nyilvánosság járult hozzá ahhoz, hogy Gisèle Pelicot-ra ma már nemcsak mint áldozatra, hanem mint feminista ikonra is tekintenek, akiből más áldozatok erőt meríthetnek.
A világot mélyen megérintette a méltóságának és rugalmasságának megjelenése. Az emberek folyamatosan keresik a társaságát - nem csupán a bíróság falai között, hanem az utcákon is, hogy kifejezzék hálájukat. Babonneau így fogalmaz: "Néhány fiatal nő könnyekben tört ki. Azt hitte, hogy senki sem fog törődni vele: 'Miért is tennék?' - mondta. Számos pszichológiai támogatást kapott, de ő az a generáció, amelyik nem panaszkodott, nem csapott nagy felhajtást, csupán ment előre, és most is így tesz. Ez az oka, hogy minden nap ott van a bíróságon. Az első napokban vagy hetekben könnyedén elhagyhatta volna a színteret, hogy minket hagyjon dolgozni, de úgy érezte, hogy a jogrendszer iránti tiszteletből részt kell vennie az ügyben."
A négy hónapon át tartó tárgyalás végén Antoine Camus azt mondta: "Gisèle Pelicot-nak minden oka megvan a gyűlöletre. Ki hibáztatná őt ezért? Minden oka meglenne arra, hogy a férfiakat és a nőket egymás ellen uszítsa, és a férfiakat általánosságban szidalmazza. De ő úgy döntött, mindazok ellenére, amin keresztülment, hogy ezt a mocskot nemes anyaggá változtatja, és túllép a története sötétségén, hogy értelmet találjon benne." Babbonneau szerint pedig a december 20-án esedékes ítélet egyben örökség is lesz, amelyet a jövő generációinak lehet tovább adni, akik tanulni fognak ebből a borzalmas ügyből.
A vádlottak tanulási képességei ebben a helyzetben még mindig kétségesek. Számosan közülük határozottan állítják, hogy ők nem erőszaktevők; egyikük például kifejtette, hogy a nemi erőszak kizárólag az utcán történik, és ahhoz szükséges a másik fél ellenállása is. Ezzel párhuzamosan egy pszichológus említette, hogy Dominique Pelicot, akinél nem találtak mentális zavarokra utaló nyomokat, és akinek a valósághoz fűződő kapcsolata is normálisnak tűnik, milyen nehezen tudta felfogni a tettei következményeit. Inkább arról beszélt, hogy a tárgyalás "szétrombolta az életét", és ha nem lett volna őrizetben, most boldog lenne, ahogyan a felesége is, és az életük zavartalanul folytatódhatott volna.
