Három alapvető elem szükséges a harmonikus párkapcsolat kialakításához – ismerd meg őket velünk!

Milyen jellemzői vannak az érett személyiségnek a párkapcsolatban? Az érzelmi érettség jelentős hatással bír a kapcsolatok intimitására és a kommunikáció minőségére. Egy érett személy képes mélyebb érzelmi kötődéseket kialakítani, hiszen tudja, hogyan fejezze ki érzéseit és szükségleteit, ugyanakkor empátiával is viseltetik partnere iránt. A párkapcsolati konfliktusok és krízishelyzetek kezelése során a felnőtt gondolkodásmód elengedhetetlen. Éretten választhatunk a viták során, ha képesek vagyunk nyugodtan, türelemmel és nyitottsággal közelíteni a problémákhoz. A konfliktusok nem csupán nehézségek, hanem lehetőségek is a fejlődésre és a kölcsönös megértés elmélyítésére. A „Ne légy gyerek!” című Képmás-est keretein belül dr. Berentés Éva, a pszichológiai tudományok kandidátusa, és Szám Kati, a Képmás magazin főszerkesztője is mélyrehatóan beszélgetett erről a fontos témáról, rávilágítva arra, hogy az érett érzelmi hozzáállás hogyan formálhatja a párkapcsolat dinamikáját és minőségét.

Minden párkapcsolat alapját három kulcsfontosságú elem képezi: a szeretet, a megértés és a következetesség - osztotta meg velünk Dr. Berentés Éva. De mi is rejlik a valódi szeretet mögött? Milyen mélységekbe képes eljutni, és hogyan formálja a kapcsolatokat?

Az igazi, érett szeretet abban rejlik, hogy azt mondjuk: "Szeretlek, mert te vagy az, aki vagy." Ezzel szemben az éretlen szeretet azt a feltételt támasztja, hogy "Szeretlek, mert valamilyen módon viselkedsz." Ez a különbség hatalmas, hiszen az előbbi feltétel nélküli elfogadást, míg az utóbbi elvárásokat és korlátokat jelent.

A szeretet nem csupán egy érzelem, hanem aktív törődés az iránt, aki számomra jelentőségteljes. Amikor valaki fontos nekem, akkor felelősséget érzek iránta; igyekszem megóvni őt a testi, lelki vagy egzisztenciális sérülésektől. Ha azonban néha dühösen kiabálok vele vagy megpróbálom kioktatni, akkor olyan sebeket ejtek, amelyek hosszú távon a kapcsolatunkra is rányomhatják a bélyegüket. Ezek a sebek sokszor észrevétlenül, fokozatosan mélyülnek el, és idővel elfeledhetjük, hogy pontosan mi vezetett ahhoz, hogy a kötelékünk megrendült.

Fontos összetevő a megértés is, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy egyeztetjük a szükségleteinket. Négy alapvető szükséglettel születünk, amiket beviszünk a házasságba is, ezek a szeretet, az elfogadás, az odatartozás és az intimitás. Születésünk után édesanyánk elégíti ki ezt a négy szükségletünket, és a sejtmemóriánkban őrizzük azt, ahogyan ő szeretett bennünket, elfogadott, odatartozott, ahogy megengedte, hogy önmagunk legyünk. Ez szó szerint azt jelenti, hogy biológiai emléknyomok formájában hordozzuk magunkban az édesanyánktól kapott mintát, és minden felnőttkori párkapcsolatunknak az archetípusa az édesanyánkkal való kapcsolat.

Vagy mi magunk vagyunk azok, akik az édesanyánk értékeit és jellemét visszatükrözzük egy párkapcsolatban, vagy pedig olyan társra lelünk, aki az ő jellegzetes vonásait viseli magán.

Mindenkinek másféle édesanyja volt, aki saját módján mutatta meg a szeretetét, és különböző mértékben tudta megvalósítani az elfogadást. Ezért szinte elképzelhetetlen olyan párkapcsolat, ahol ne lennének konfliktusok.

Gyermekkorunk során mindannyian elsajátítottuk azokat a viselkedési mintákat, amelyek segítenek kezelni azokat a helyzeteket, amikor úgy érezzük, hogy a másik fél nem figyel ránk, nem fogad el minket, vagy folyamatosan belénk köt. Ezeket a mintákat maladaptív sémáknak nevezzük, mivel a helytelen alkalmazkodásból fakadnak. Mindenkinek saját, egyedi sématérképe van, ami azt jelenti, hogy ugyanarra a szituációra az egyik ember megsértődik és távolodik, míg a másik hangosan reagál, pedig mindkettőjükben ugyanaz a félelem munkálkodik: hogy elveszítik a másikat, vagy már nem szeretjük őket. Ezért elengedhetetlen, hogy megértsük egymást.

A párkapcsolat harmadik kulcseleme a következetesség, amely azt tükrözi, mennyire vagyok elkötelezett a közös megállapodások iránt, és mennyire tartom fontosnak a játékszabályok betartását. Nem létezhet olyan helyzet, ahol egy napon követem a megállapodásokat, a másikon viszont figyelmen kívül hagyom őket, vagy csak addig tartom magam hozzájuk, amíg az nem ütközik a saját érdekeimbe. Az igazi harmónia és bizalom alapja a folyamatos, megbízható és őszinte hozzáállás.

Egy konfliktushoz közelíthetünk problémaorientált vagy feladatorientált módon is. A problémaorientált gondolkodás, ami az éretlenség természetes velejárója, azt jelenti, hogy rögtön arra fókuszálunk, mi a baj, minek kellene másképp lennie, és ki a felelős ezért.

Ezzel szemben egy érett, asszertív ember feladatorientált, azaz végiggondolja, mit akar elérni, és hogyan tudja elérni, nem a "hibást" keresi.

De miért reagálunk gyakran éretlenül? Az éretlenség együtt jár azzal, hogy egy ember egészen kicsi korában "letanul" az úgynevezett autentikus érzelmeiről, mint a düh, a félelem, a szomorúság, az öröm, és úgynevezett helyettesítő érzelmeket fog használni, mint a bosszankodás, az aggodalom, az önsajnálat és az örömködés. Minden autentikus érzelemnek van egy úgymond speciális energiája, amit a helyzet megoldásához felhasználhatunk, míg a helyettesítő érzelmeknek nincs ilyen energiájuk. Így, ha valaki letanul az autentikus érzelmeiről, annak természetes következménye, hogy nem cselekszik, topog a saját helyzetében, bosszankodik, panaszkodik.

A másik gyakori probléma, hogy az éretlen ember elvárásokban gondolkodik, azt várja, hogy a másik valamilyen legyen. Magyarországon ez társadalmi méretekben jellemző, mert az itt elterjedt tekintélyelvű nevelési hagyományokkal együtt jár, hogy (az érzelmileg éretlen vagy éppen mérgező) szülők direkt vagy indirekt formában elvárják a gyerekeiktől, hogy úgy gondolkozzanak, érezzenek és cselekedjenek, ahogy a szülő mondja.

Ez odáig vezet, hogy felnőtté válva hajlamosak vagyunk címkéket ragasztani, ítéleteket hozni, elvárásokat támasztani, és ahelyett, hogy a megoldásra fókuszálnánk, inkább a felmerülő problémákra helyezzük a hangsúlyt.

Az intimitás az a tér, ahol az érett egyén bátran, kockázat nélkül oszthatja meg gondolatait, érzéseit és szándékait. Itt merjük kimondani, mire van szükségünk, miközben tiszteletben tartjuk a másik ember határait. Sajnos sokan még mindig nem képesek kifejezni saját szükségleteiket, attól félve, hogy ez önzőségnek tűnik. Ennek következtében gyakran kerülőutakat választanak, hogy elérjék azt, amire vágynak, holott a közvetlen kérés sokkal egyszerűbb és világosabb lenne. Ahelyett, hogy kifejeznék, mit szeretnének, arra várnak, hogy a partnerük kitalálja, mit akarnak. Ez a hiányzó kommunikáció gyakran felesleges konfliktusokat szül, ahol a valódi probléma háttérbe szorul, és a felek végül apróságokon kezdenek vitatkozni.

Pármediáció során gyakran szembesülök azzal, hogy a házaspárok többsége az igazságukat próbálja megvédeni – mondja a szakértő. De mit is jelent az, hogy valakinek igaza van? Én a magam módján látom a dolgokat, te pedig a saját szempontodból. Az érettség abban rejlik, hogy képesek vagyunk ezeket a nézőpontokat megbeszélni. Amikor azonban valaki a saját véleményét abszolút igazságként kezeli, az könnyen heves vitákhoz vezethet a családban.

Egyszer én segítek neked, egyszer te segítesz nekem, és vigyázunk egymásra. Ez idealizált helyzetnek tűnik, de nem az.

Az előbbiek mind tanulhatók, és odafigyeléssel a hétköznapok gyakorlatába is átültethetők.

Ha kíváncsi vagy arra, hogyan befolyásolja a szülő érettsége vagy éretlensége a gyermek érzelmi és szociális fejlődését, milyen az érett személyiség a gyerek-szülő viszonyban vagy a munkahelyi környezetben, és hol a helye a gyermeki énnek, nézd meg a teljes Képmás-estet: