Hatvan évvel a szenzációs esemény után végre napvilágra kerülnek Samu rejtélyes titkai.

Születésnapi ünnepség keretében gyűltek össze a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai és az érdeklődők Vértesszőlősön, hogy közösen megemlékezzenek Samu, az előember ős felfedezésének 60. évfordulójáról. A múzeum azonban nem áll meg, hiszen szeptemberben még izgalmasabb programokkal készülnek az ősrégészet és a reneszánsz iránt érdeklődők számára. Dr. Zsigmond Gábor, a Nemzeti Múzeum igazgatója részletesen beszélt a leletek fontosságáról és a nosztalgiabuszos túrák varázsáról, amelyek révén a látogatók még közelebb kerülhetnek a múlt titkaihoz.

Hatvan évvel ezelőtt Vértes László ősrégész felfedezte Samut, a neolitikus embert, Komárom-Esztergom megyében, Vértesszőlős közelében egy mészkőbányában. E jeles évforduló alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum idén is megrendezte a népszerű családi eseményt, a Samu-napot, amelynek témája: Kalandozások 350 ezer éves ősünk nyomában.

A Sámuel napján talált lelet Európa egyik legrégibb, 350 ezer éves előember-csontmaradványa, nem csoda, hogy 1965-ben óriási ovációt váltott ki a felbukkanása. A Magyar Nemzeti Múzeum ősrégésze, Vértes László és munkatársai által feltárt kultúrrétegek a több ezer lelettel és előember-maradvánnyal komoly szenzációt jelentettek hatvanas években, mint az egyik első közép-európai nagy, részletes leletegyüttes. A két feltárt és bemutatott lelőhely az előkerült több ezer kőeszközzel, tűzhelyekkel, egykor itt élt állatok csontjaival, az emberi tejfogakkal, valamint egy tarkócsonttal egyedülálló képet nyújt a korai, úgynevezett heidelbergi ember életéről. A bányából ismert levél- és terméslenyomatok, illetve az egykori sáros itató és dagonyázó helyhez gyűlt állatok megőrződött lábnyomai pedig a természetes környezetről adnak átfogó képet.

Vértes László élete egyik meghatározó pillanatára így emlékezett: "Odatérdeltem a csont mellé, és hosszasan bámultam, majd lassan a földre feküdtem. Azt sem tudtam, mennyi időm telt el. Végül felemeltem a csuklómat, és rápillantottam az órára: fél kettő volt. Ezt követően visszaálltam négykézlábra. Ekkor Futó Jenő ásatási szakmunkás szólalt meg, tele reménnyel, hogy egy napon emberi maradványokra bukkanunk. - Az? - kérdezte kíváncsian. - Igen, az. Ember."

A lelet felfedezése nagymértékben Pécsi Márton földrajztudós érdeme, aki három évvel korábban terepgyakorlatot vezetett Vértesszőlős egyik mésztufabányájában diákjaival. Ekkor bukkant őskori maradványokra és csonttöredékekre. Pécsi azonnal értesítette Vértest, aki azonnal nekilátott a feltárási munkálatoknak.

A legnagyobb meglepetést természetesen Samu hozta, akinek egy Homo erectus seu sapiens paleohungaricus nyakszirtcsontja és egy körülbelül hét éves gyermek fogtöredéke került elő. Samu a felegyenesedett ember egyik őse volt, közvetlen leszakadt az európai neandervölgyiek genetikai vonalából. A régészek megállapítása szerint nem vadászó életformát folytatott, hanem inkább gyűjtögető és dögevő szokásai voltak. Fejlett vadászeszközökkel nem rendelkezett, de már használta a pattintott kőeszközöket.

Ismerhette és használhatta a tüzet, mert fekete csontmaradványok is előbukkantak a lelőhelyen, fő gyújtósa a zsíros csont lehetett, ami a szikrát, parazsat is konzerválta. Az emberi maradványok mellett ősállatcsontokat, kavicsszerszámokat, megkövesedett levéllenyomatokat és ősállatnyomokat is találtak.

A régészeti felfedezések ünneplése mindig izgalmas esemény, és a Magyar Nemzeti Múzeum már egy évtizede méltó módon megörökíti ezt az augusztus 23-i Samu-napot. Idén is Vértesszőlősön gyűltek össze az érdeklődők, ahol a lelet feltárásának évfordulóját ünnepelték. A rendezvény gazdag programkínálattal várta a látogatókat: kézműves foglalkozások, informatív tárlatvezetések és lenyűgöző, tudományos előadások várták az érdeklődőket. Ezek az előadások bemutatták a különleges régészeti, embertani és őslénytani maradványokat, közelebb hozva a tudomány világát mindazokhoz, akik kíváncsiak a múlt titkaira.

A kiállítóhely vezető régésze, Dr. Lengyel György tárlatvezetésein felelevenítette a lelőhely történetét, fény derült a kőpattintás titkaira, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének ősemberkoponya másolatait is megtekinthették a látogatók. Dr. Gasparik Mihály, a Természettudományi Múzeum főmuzeológusa Akiknek a kardfogú tigris volt a szomszédjuk címmel tartott előadást ősállatcsontok bemutatásával. Sőt paleo-detektív filmet is nézhettünk, Gauder Áron animációs moziját, A kőbaltás ember 2. - Samu vacsorája címűt. Ha erről most lemaradtunk, akkor készüljünk szeptember 6-a.

Dr. Zsigmond Gábor, a Múzeum Főigazgatója, izgalmas hírekkel szolgál a régészet iránt érdeklődők számára. Az ősz folyamán két különleges programmal készülnek, amelyek között kiemelkedő eseményként szeptember 6-án egy Ikarus 66-os nosztalgia járat indul a Magyar Nemzeti Múzeumtól. Ez a különleges busz a visegrádi Mátyás Király Múzeumba viszi el az érdeklődőket, ahol a régészek és a történelemkedvelők felejthetetlen élményekben részesülhetnek.

Választásuk azért esett Visegrádra, mert a Mátyás kori régészeti feltárási terület rendkívül fontos helyszín. Itt derült fény többek között arra fontos tényre, hogy ugyanazok az építészek dolgoztak Visegrádon, mint az észak-itáliai reneszánsz udvarokban

- fogalmazott meg dr. Zsigmond Gábor, aki kiemelte, hogy a téma elismert szakértője, dr. Buzás Gergely régész és igazgató fogja bevezetni a résztvevőket a leletek titokzatos világába.

Szeptember 27-én egy különleges időutazásra invitálunk Vértesszőlősre, ahol egy hangulatos busszal fedezhetjük fel a múlt titkait. Itt Samu otthonát, a lenyűgöző őskori lelőhelyeket és a misztikus Szelim barlangot járhatjuk be. A program során dr. Lengyel György, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze kalauzol bennünket, hogy még mélyebben megismerhessük a régió történelmét és kincseit. Csatlakozz hozzánk, és éld át a múlt varázsát!

Egy másik, nemzetközi szinten is kiemelkedő helyszínen, a Szeleta-barlangban folytatjuk őskori kutatásainkat. Itt a fő célunk az, hogy az üledékből emberi DNS-mintákat nyerjünk ki. Ezzel a kutatással szeretnénk közelebb hozni őseinket a jelenkor embereihez, és új fényt deríteni a múltunkra.

A kitartó munka és a technológiai újítások révén ma már nem csupán Samu táplálkozására, hanem az őt körülvevő állatokra és a maradványainak felfedezési helyszínén eltöltött idejére is fény derült. "Elképesztő és lenyűgöző, hogy egy körülbelül 350 ezer éves ősünkről ilyen részletes információkat nyerhetünk" - emelte ki a főigazgató, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy jelentős, nemzetközi szintű magyar régészeti felfedezések láttak napvilágot, melyeknek bemutatása elengedhetetlen és fontos a széles közönség számára.