Hogyan navigálhatunk a magyar politikai tájékozódás zűrzavarában, miközben megőrizzük mentális egyensúlyunkat? - Hennel Éva, mentálhigiénés szakértő, értékes útmutatásokkal szolgál.
Számos különböző megközelítés áll rendelkezésünkre, mindegyiknek megvannak a saját erősségei és gyengeségei. Ezúttal egy mentálhigiénés szakértő irányításával alaposan áttekintjük ezeket a módszereket.
Beülök egy átlagos kedd este egy belvárosi kocsmába, és szinte biztos, hogy valamelyik asztalnál szenvedélyes vita bontakozik ki arról, hogy az "átláthatósági" törvényjavaslat most akkor gumicsont-e vagy sem. A vitázók mindannyian képben vannak, egymás után dobálják be az ügy legfrissebb fejleményeit, mintha csak egy sporteseményen követnék a statisztikákat. Utána elmegyek egy tüntetésre, ahol több tízezer ember – más források szerint maximum pár százan – egy emberként kiáltanak: "És mi mégis Lánczit hordunk!" vagy "Viktor a mi Kim-dzsongununk!" A táblák a levegőben lengedeznek, és a hangulat feszültsége szinte tapintható. Végül összeülök a barátaimmal egy társasjáték estére, és az asztalnál van, aki büszkén bejelenti, hogy belépett a Tisza-pártba, miközben mások már teljes hírbojkottot hirdettek maguknak, mert a Partizán közvetítéseinél már csak sírni tudnak a világ állapotán.
2025 Magyarországán a politika láthatóan elkerülhetetlen hatással van mindennapi életünkre és döntéseinkre. Választhatjuk, hogy csatlakozunk egy politikai párthoz, még ha korábban nem is éreztük magunkat elkötelezettnek, vagy éppen ellenkezőleg, lehet, hogy inkább elfordulunk a hazai történésektől. Hiába vágyunk a tájékozottságra, az épelméjűségünk megőrzése sokszor még fontosabb, mint a folyamatos informálódás. Az, hogy ki melyik utat választja a céljai eléréséhez, igazán egyéni döntés kérdése.
Egy érdekes beszélgetést folytattam Hennel Éva mentálhigiénés szakemberrel, aki osztotta a véleményemet arról, hogy 2025-ben a magyar társadalmi környezet rendkívül nehéz kihívásokkal teli. „A jelenlegi politikai és közéleti atmoszféra súlyosan megterhelt, gyakran konfliktusokkal teli és érzelmileg túlfűtött. Ez különösen nagy nyomást gyakorol a fiatalokra, akik még keresik helyüket a világban és a társadalomban” – fogalmazott Éva. Beszélgetésünk során rámutatott arra is, hogy a fiatalok politikához való viszonya rendkívül sokrétű, ami azt jelenti, hogy ez már nem csupán egy társadalmi kérdés, hanem mentálhigiénés aspektusokkal is bővül. Különösen figyelembe kell venni a társadalmi és politikai környezet gyors változásait és polarizáltságát. Ezt követően pedig alaposan áttekintettük a leggyakoribb túlélési stratégiákat és védekező mechanizmusokat, amelyeket a fiatalok alkalmaznak a mindennapjaikban.
Vannak, akik tudatosan tájékozódnak, hogy mindennel képben legyenek.
Valószínűleg ők alkotják a legszélesebb csoportot: azok a fiatalok, akik rendszeresen követik a közéleti eseményeket, elemzik az elérhető információkat, azaz egy kicsit tovább is gondolják mindazt, ami beérkezik hozzájuk és akár meg is vitatják azt a szociális közösségeikben. Éva szerint "ennek előnye egyértelműen a tájékozottság, a véleményformálás képessége és a felelős döntéshozatal. Ez a hozzáállás számukra önértékelést, a kompetencia megélését adhatja: azt az érzést, hogy "képben vagyok", "nem lehet engem manipulálni"."
Valóban, a mentális egészség szempontjából nem minden esetben előnyös ez a hozzáállás. "Elengedhetetlen, hogy a fiatalok tudatosan válogassák meg az információkat, megbízható forrásokból tájékozódjanak, és időnként tartsanak szünetet a hírek fogyasztásában. A kritikus gondolkodás fejlesztése segíthet abban, hogy felismerjék a tények és vélemények közötti különbséget." Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni a doomscrolling jelenségét, amelyről egy korábbi cikkünkben már írtunk: ez a kényszeres, szorongáskeltő hírek böngészését jelenti. Ez a szokás nem csupán azért problémás, mert a negatív hírek folyamatos fogyasztása önmagában is megterheli a pszichét, hanem azért is, mert függőséget okozhat, ami tovább ronthatja a mentális jólétet. Éva megjegyezte, hogy különösen azok lehetnek ennek a hatásnak kitéve, akik hajlamosabbak a szorongásra.
"A folyamatos készenléti állapot, a krónikus stressz fizikai tünetekhez is vezethet, például alvászavarokhoz, emésztési problémákhoz, fejfájáshoz"
- figyelmeztetést ad.
Jelenleg a fiatalok számára a digitális tér a legfőbb színtér, ahol nem csupán passzívan szemlélik az eseményeket, hanem aktívan bekapcsolódhatnak a diskurzusokba. Lehetőségük nyílik arra, hogy kvázi véleményvezérekké váljanak, kifejezve saját nézőpontjukat: posztolnak, kommentelnek, vitáznak és kampányokat indítanak. Ez a fajta aktív részvétel, különösen ha közösségi élményekkel párosul, kezdetben megerősítheti őket, csökkentve a magány és tehetetlenség érzését, sőt, a vitakészséget is fejlesztheti.
Itt persze nem szabad elfelejteni, hogy nem egy ideális világban élünk - oké, Magyarországon mondjuk elég gyakran emlékeztetnek minket erre -, hanem egy olyanban, ahol a közösségi média terei kíméletlenek. "Az ellenvéleményekkel való állandó konfrontáció, a kommentháborúk, a trollkodás és az online tér tempója könnyen mentális kimerüléshez vezethet." Ezen csak tovább ront az, hogy az algoritmus folyamatosan igazodik az érdeklődésünkhöz, úgy keretezi az információkat, hogy egyfajta véleménybuborékban tartson minket. Ez vezet el az egyre durvább szélsőségekhez, és ahhoz, hogy a különböző politikai oldalak egyszerűen nem értik egymást, és kommunikálni is alig tudnak egymással.
A cyberbullying, a gyűlöletbeszéd és a negatív kommentek komoly mentális terhet róhatnak ránk. Különösen azok számára lehet ez különösen veszélyes, akik érzékenyebbek a visszajelzésekre, nehezen kezelik a konfliktusokat, vagy éppen most keresik a saját határaikat – ami jellemzően a fiatalok körében figyelhető meg. Azonban van mód arra, hogy ezt a kihívást fenntartható módon kezeljük: meg kell tanulnunk, hogyan birkózzunk meg a negatív visszajelzésekkel, és fontos, hogy képesek legyünk a digitális detoxra is. Egy hatékony megoldás lehet, ha kihasználjuk a közösségi platformok által kínált beépített funkciókat, amelyek lehetővé teszik a politikai jellegű posztok korlátozását a hírfolyamunkban. A Meta alkalmazásaiban például ezt célzottan megtehetjük, bár fontos megjegyezni, hogy ez csak az ajánlott posztokra vonatkozik, nem pedig az általunk követett oldalakra. A TikTok esetében pedig az algoritmusunk befolyásolásával érhetjük el a kívánt eredményt: ha folyamatosan továbbgörgetünk, vagy a "nem érdekel" opcióra kattintunk, alakíthatjuk, hogy mit látunk a feedünkben. Ugyanakkor folyamatosan szembesülünk azzal is, hogy sokan nem csupán online módon aktívak, hanem a valós világban is.
Az elmúlt hetekben-hónapokban egyre gyakrabban szerveződnek - civil és pártpolitikai kezdeményezésre egyaránt - különböző megmozdulások, demonstrációk, kisebb-nagyobb tüntetések. Elég csak Puzsérék Kossuth-téri tömegrendezvényére vagy Hadházyék hídfoglalós sorozatára gondolni. "Az ilyen típusú kollektív cselekvésnek fontos pszichológiai funkciója van: megadja a közösséghez tartozás érzését, az "együtt valamit mégis tehetünk" élményét, ami reményt adhat az egyébként sokszor kilátástalannak tűnő társadalmi közegben. A közös ügyért való kiállás erőt adhat és mentális rezilienciát építhet."
Persze ennek is lehetnek hátrányai:
Amikor a részvétel nem hoz kézzelfogható eredményeket, és a sikerek elmaradnak, az könnyen frusztrációt, kiábrándultságot, dühöt vagy akár kiégést okozhat. Ahhoz, hogy mentálisan fenntartható legyen a részvétel, elengedhetetlen, hogy legyen lehetőség a regenerációra. Lényeges, hogy a résztvevők megtanulják kezelni a kudarcokat, és felfedezzék azokat a kis győzelmeket, amelyek táplálják a motivációjukat. Ebben a folyamatban a támogató közösség szerepe kulcsfontosságú lehet.
Akik számára ez sem tűnik elegendőnek, azok számára a politikai aktivizmus világa továbbra is nyitva áll.
Akár civil kezdeményezéshez, akár politikai párthoz való csatlakozásról van szó, ez mindig egy jelentős és átgondolt döntést tükröz. "Ez a legmélyebb szintű elköteleződés, amely komoly felelősséggel és nyomással jár. Ez egy különösen intenzív lelki utazás, hiszen nem csupán a társadalom kihívásaival kell megküzdeni, hanem saját értékrendünkkel, sérülékenységünkkel is. Az aktuális magyar közélet sokszor zártnak, támadónak és bizalmatlannak mutatkozik, ami fokozott mentális védelmet igényel azoktól, akik szeretnék magukat ebben a környezetben megtartani."
Ez csupán egy aspektusa a helyzetnek. Fontos megemlíteni, hogy egy ilyen lépésnek kétféle kimenetele is lehet. Az egyik lehetőség a kiégés, amelynek kockázata rendkívül magas. A politikai munka gyakran rengeteg időt, kompromisszumokat és személyes áldozatokat követel. Ha az elvárt eredmények elmaradnak, vagy valaki a politikai intrikák csapdájába esik, a csalódás mélyebb lehet, mint gondolnánk. A kihívásokra, kritikákra és a hosszan tartó, kitartó munkára lelkileg és mentálisan fel kell készülni. A másik lehetőség viszont, amelyet a mai fiatalok is egyre inkább megélnek Magyarországon, a sikerélmény. Az érzés, hogy a munkánknak valódi hatása van, és hogy kézzelfogható eredmények születnek, hihetetlenül motiváló. Ez a tudat, hogy hozzájárulunk a régóta vágyott pozitív változásokhoz, óriási sikerélményt nyújthat, és a mentális megtérülés is figyelemre méltó. Éva azonban figyelmeztet arra, hogy még ezekben a kedvező helyzetekben is elengedhetetlen az önismeret, az önreflexió és a támogató közeg megléte a túléléshez.
Ritkábban előfordul, hogy valakit egyáltalán nem foglalkoztat a téma – erről is ejtek néhány szót a cikk végén –, de sokkal gyakoribb, hogy az emberek egyszerűen telítődnek, és érzelmileg teljesen kimerülnek ezen a téren. "A fiatal, aki korábban aktívan posztolt, olvasott, és részt vett a diskurzusokban – hirtelen besokall. Elfárad. Kiábrándul. Vagy talán soha nem is próbálta meg igazán, mert már gyermekkorából hozta a mintát: a politika csak vitákat szül, megbánt, és ártalmas. Ilyenkor a tanult tehetetlenség érzése válik uralkodóvá, hiszen úgy érezzük, hogy semmilyen befolyásunk nincs a körülöttünk zajló eseményekre."
A szakértő véleménye szerint ez a gyakorlat gyakran egyfajta védekezési mechanizmus formájában jelenik meg, mivel amikor a psziché túlzottan megterheltnek érzi magát a beáramló feszültség miatt, hajlamos lehet „lezárni a kapukat”. Ezt a jelenséget a „lelki immunrendszer” működésének is nevezhetjük, ami rövid távon kifejezetten előnyös lehet. Gondoljunk csak arra, amikor valaki szünetet tart, hogy újra feltöltődjön, vagy terápiás úton próbálja helyreállítani a társadalmi problémákhoz fűződő viszonyát. Ez az elkerülő magatartás valóban hozzájárulhat a mentális megkönnyebbüléshez, csökkentve a szorongást és a stresszt, hiszen ilyenkor az egyén nem kénytelen folyamatosan szembenézni a kihívásokkal. Egy ilyen időszak tehát lehetőséget teremt arra, hogy érzelmileg regenerálódjunk, és általánosságban pozitívabb fényben lássuk az életünket.
"Ugyanakkor, ha ez az elkerülés tartós passzivitássá vagy érdektelenséggé válik, az már problémás lehet: nemcsak a közösség szempontjából, hanem az egyén lelki egészsége szempontjából is, hiszen kiszorul a cselekvésből, a kapcsolódásból, a remény lehetőségéből" - mondja Éva, hozzátéve, hogy emiatt hosszú távon nem tud működőképes lenni ez a taktika. Így, amikor lezárunk egy ilyen időszakot, érdemes visszatérni a fent már részletezett tudatos információfogyasztáshoz.
Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban: a politikai nézetek között nem létezik abszolút "jó" vagy "rossz" álláspont. Vannak olyan megküzdési stratégiák, amelyek hatékonyan működnek, míg mások nem. Az igazán lényeges kérdés az, hogy képes vagyok-e megőrizni az identitásomat ebben a folyamatban. Fel tudom-e ismerni, mikor elég a harcból? Mikor érdemes megállni, és mikor jöhet el az újra kapcsolódás ideje? Ha pedig a szorongás már elérhetetlenné tesz, ha az érzelmek elárasztanak, vagy ha testi és lelki tünetek jelentkeznek – van-e lehetőségem segítséget kérni?
Ha a segítségkérésről van szó, elengedhetetlen, hogy észrevegyük azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek arra mutatnak, hogy egyedül már nem tudunk megbirkózni a ránk zúduló kihívásokkal.
A szakértő elmondása szerint a tartós stressz és szorongás olyan súlyos mentális és fizikai tüneteket okozhat, mint például az alvászavar, a reménytelenség érzése, a depresszió, a koncentrációs nehézségek, sőt akár testi panaszok is jelentkezhetnek. "Sokaknál ez a túlterheltség szociális visszahúzódáshoz, apátiához és a mindennapi életminőség romlásához vezet." Ha tehát ezeket tartósan tapasztaljuk magunkon, már érdemes pszichológussal vagy mentálhigiénés szakemberrel egyeztetni. Ők segíthetnek, hogy könnyebben felmérjük a helyzetünket, javasolhatnak megküzdési stratégiákat, de akár a háttérben álló pszichológiai problémák is felszínre kerülhetnek.
A Z-generáció tagjai, sőt, más korosztályok képviselői között is biztosan akadnak olyanok, akiket a politika és a közélet témái hidegen hagynak, így ezekről a kérdésekről nem is fogyasztanak információt – így pedig nem is érzik, hogy segítségre lenne szükségük. Ugyanakkor nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy az utóbbi években a politika már annyira beleszőtte magát a mindennapjainkba – legyen szó vásárlásról, más kultúrákkal való interakcióról, a jövőnk tervezéséről vagy akár a szerelemről –, hogy aligha létezik olyan ember az országban, akit ne érintene valamilyen formában, és akinek ne lenne véleménye az őt körülvevő hatásokról. Ha pedig egy dolog ennyire kihat ránk, érdemes közelebbről is megvizsgálni, amíg még lehetőségünk van rá.
