Hudák Dávid: Célunk, hogy a legjobb öt között zárjuk a versenyt!

A Felvidék futballkultúrája mindig is gazdag volt tehetségekben, akik hozzájárultak a sportág fejlődéséhez. Hudák Dávid, a pozsonypüspöki születésű játékos, éppen ilyen tehetség, aki pályafutását Szlovákiában kezdte, majd Magyarországon folytatta. Jelenleg a Gyirmót FC csapatkapitányaként tevékenykedik a magyar másodosztályban, ahol tavaly elérte a száz mérkőzéses mérföldkövet a klub színeiben. Interjúnk során beszélgettünk Dávid karrierjének eddigi állomásairól, a csapata idei teljesítményéről, valamint a magyar és szlovák bajnokság közötti különbségekről és hasonlóságokról.

A pályafutásod kezdetén Szlovákiában a Slovan, a DAC és Szakolca csapatainál szerepeltél, majd Magyarországon az Újpest és a Mezőkövesd színeiben is megfordultál. 2019 óta a győri Gyirmót FC csapatkapitányaként folytatod a karriered. Milyen lényeges eltéréseket észleltél a szlovák és a magyar labdarúgó-bajnokság között?

Úgy vélem, hogy minden olyan labdarúgó, aki mind Szlovákiában, mind Magyarországon pályára lépett, egyetértene azzal, hogy a magyar futball és a hazai bajnokság technikai szempontból fejlettebb, mint a szlovák élvonal. Szlovákiában gyakrabban találkozunk fizikális összecsapásokkal, míg Magyarországon a technikai tudású játékosok dominálnak. Én magam is éppen ebben a különbségben tapasztaltam a legmarkánsabb eltéréseket.

Tavaly elérted a százas mérkőzéshatárt a Gyirmót színeiben. Mit jelentett ez a mérföldkő számodra?

Nyáron lesz hat éve, hogy Gyirmóton focizom, és ezt óriási örömmel tölt el. Ritka kincs, ha egy játékos ennyi időt tölt el egy klubnál, és én büszke vagyok arra, hogy itt lehetek. A százas mérföldkő elérése különösen fontos számomra, hiszen igazán élvezem a játékot ebben a csapatban. Bár a komoly betegségem miatt a századik mérkőzésem megtartása késlekedett, végül mégis sikerült átlépnem ezt a határt, és ez számomra igazi öröm.

Beszélgessünk a csapat idei szezonjáról! Jelenleg a Gyirmót a 11. pozíciót foglalja el a magyar másodosztály tabelláján. Milyen benyomásaid vannak a csapat őszi teljesítményéről? Mennyire felel meg a várakozásoknak az eddigi szereplésük?

Az első kilenc mérkőzésünk után mi voltunk az élen a tabellán. Az elején minden jól ment, azonban a folytatás már nem alakult ilyen kedvezően. Nem tudom pontosan, mi okozta a visszaesést, de a teljesítményünk drámaian gyengült. Csapatként egyáltalán nem vagyunk elégedettek az őszi szezonnal, hiszen a végjáték igazán csalódást keltő lett. Az utolsó hat mérkőzésünk során csupán egyetlen pontot tudtunk összegyűjteni.

Most, hogy a bajnokság szünetel, hogyan készül a csapat a tavaszi idényre? Lesz-e edzőtábor, ahol fejleszthetik tudásukat és formájukat?

Nem tervezünk edzőtábort, a felkészülésünket itthon fogjuk lebonyolítani. A tavaszi idényre való hangolódás érdekében felkészülési mérkőzéseket játszunk. Ezen a szombaton Bős csapatával találkozunk, majd a Zalaegerszeg, Kozármisleny és Ajka együtteseivel is megmérkőzünk. Ők alkotják az ellenfeleink listáját, de edzőtáborba nem utazunk.

Milyen ambíciókat fogalmazott meg a csapat az idény hátralévő szakaszára? Mik a leglényegesebb stratégiák, amelyekkel a tavaszi szezonban szeretnének előre lépni?

A szezon kezdetén kijelentettük, hogy a legfontosabb célunk a top ötben való végzés. Jelen pillanatban azonban a 11. helyen tanyázunk, ami arra ösztönöz bennünket, hogy mindent megtegyünk a pontszerzés érdekében, és igyekszünk feljebb tornászni magunkat a tabellán. Természetesen az első öt közé való bejutás az álmaink között szerepel. Fő prioritásunk, hogy az őszi szezont helyrehozzuk, és a következő időszakban eredményesebbek legyünk.

Csapatkapitányként a pályán belüli és kívüli konfliktusok kezelése kulcsfontosságú a csapat összhangja és teljesítménye szempontjából. A pályán belüli konfliktusok esetén igyekszem gyorsan és hatékonyan közvetíteni a játékosok között, figyelve arra, hogy mindenki hangját meghallgassam. Fontos, hogy ne csak a probléma megoldására koncentráljak, hanem arra is, hogy a csapat tagjai tanuljanak a helyzetből, és erősödjenek általa. A pályán kívüli konfliktusok esetén a nyílt kommunikációra helyezem a hangsúlyt. Rendszeresen szervezek csapatmegbeszéléseket, ahol bárki kifejezheti aggodalmait vagy véleményét. Ezzel nemcsak a problémák megelőzésére törekszem, hanem a csapatszellem erősítésére is. Emellett fontosnak tartom, hogy példát mutassak, és a konfliktusokat konstruktívan, a csapat érdekeit szem előtt tartva kezeljem. Így nemcsak a problémákat oldjuk meg, hanem egy erősebb, összetartóbb csapatot is építünk.

Én nem igazán tartozom a konfliktuskerülő játékosok közé, inkább a békés együttműködés híve vagyok. Ritkán keveredek vitákba, és ha fiatalabb játékosok keresnek meg, szívesen adok nekik tanácsokat, hogy merre induljanak. Bár általában elkerülöm a feszültségeket, ha a játékvezető döntéseivel nem értek egyet, akkor bátran odamegyek hozzá, hogy megosszam a véleményemet és tisztázzuk a helyzetet.

2016 óta csak Magyarországon játszol futballt. Mennyire figyeled a szlovák labdarúgó-bajnokság legfrissebb történéseit?

Nyomon követem a volt csapataim, a Slovan, a DAC, illetve a Szakolca mérkőzéseit. Pár mérkőzést meg is szoktam tekinteni. Ha derbi van, például Slovan-DAC, vagy Slovan-Nagyszombat, azokat sosem hagyom ki. Nagyon szeretem ezeket a találkozókat.

A szurkolótáborokat figyelembe véve, miben látod a különbséget a két bajnokság között?

Én játszottam többek között Újpesten is. Ha megnézzük a Ferencváros és az Újpest szurkolótáborát egy derbin, akkor az körülbelül olyan, mint egy Slovan-Nagyszombat összecsapáson. Magyarországon van nagyjából három olyan csapat, amelyeknek nagyon jó szurkolótábora van. Ezek a szurkolótáborok ugyanolyan vehemensek, mint az egyes csapatok rajongótáborai Szlovákiában. Ebben a tekintetben hasonló a helyzet a két bajnokságban, de szerintem Magyarországon több csapatnak is van olyan szurkolótábora, akik gyakrabban kijárnak a mérkőzésekre. Viszont akadnak olyan csapatok is, amelyeknek nincs, vagy csak nagyon kicsi szurkolótáboruk van, ám így is jól szerepelnek a bajnokságban.

Milyen rendszerességgel térsz haza a gyönyörű Felvidékre?

Minden hónapban egyszer vagy kétszer igyekszem a szüleimhez hazalátogatni. Ők most Somorja mellett, Gútoron laknak, ami nincs messze Győrtől. Körülbelül ötvenperces autóút. Az édesapám kapusedző a dunaszerdahelyi női csapatnál. Oda is járok mérkőzésekre. A felvidéki kapcsolatokat továbbra is fenntartom.