Lépjünk be a szavannák titkos világába, ahol a hibrid "vadmacskák" lenyűgöző szépsége és különlegessége testközelből bontakozik ki előttünk! A szavannatenyészetben tett látogatásunk során felfedeztük ezeket az egyedi teremtményeket, akik a természet és az
"Mindig is a tenyésztés kihívásai foglalkoztattak, szinte állandóan ezek körül forognak a gondolataim. Most érzem igazán, hogy megtaláltam a helyem" - osztotta meg velem Horkai Krisztina, a szavannatenyésztő, miközben éppen süteményeket rendezett egy tányéron. Én a legidősebb macskája, Sheila mellett foglaltam helyet egy kényelmes széken. Régóta vágyom már erre a találkozóra, és remélem, hogy a soraimon keresztül is átjön majd az a szenvedély és érzékenység, amit Kriszta sugall.
A szavanna macska egy különleges hibrid fajta, amely a szervál és a házi macska keresztezésével jött létre, és az első példánya 1986-ban látott napvilágot Amerikában. Magyarországon Horkai Krisztina volt az úttörő, aki a Christine's Cat Cattery keretein belül kezdett el foglalkozni a szavanna macskák tenyésztésével. Munkássága mára nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is elismertté vált a macskatenyésztők körében. Ugyan mindig is lenyűgöztek ezek a különleges cicák, őszintén bevallom, hogy fenntartásokkal viseltettem a hibrid fajták iránt. Éppen ezért rendkívül fontos volt számomra, hogy személyesen is találkozhassak velük, és autentikus forrásból ismerhessem meg a történetüket.
Kriszta körbevezetett engem az udvarban is, ahol a kennelekből kíváncsi macskák kukucskáltak rám. Mit kennelekből, fűtött faházakból - nagyobbak, mint az albérletem -, tágas kifutókkal. Bemutatott nekem mindenkit név szerint, az F1-es szavannáktól kezdve a csodás színekben pompázó F5-ös, F6-os cicákig. Közben megérkezett Czéher Görgy, zoopedagógus is. Kriszta és ő nagyon jó barátok, kollégák. Egy pohár vízzel a kezében ő is leült az asztalhoz, és elkezdődött életem egyik legérdekfeszítőbb beszélgetése.
Horkai Krisztina: A testvérem, Horkai Zoltán, akit sokan a magyar Farkasember néven ismernek, a vadállatok kiképzésének mestere. Néhány évvel ezelőtt meglepett egy különleges ajándékkal: két vörös hiúzzal (angolul bobcat, latinul Lynx rufus). Eleinte fogalmam sem volt, hogyan is kezdjek hozzá a gondozásukhoz. A semmiből kellett mindent felépítenem, és felfedezni, hogy milyen módszerek működnek a legjobban számukra. Szerencsére a testvérem folyamatosan mellettem állt, és rengeteget segített az úton.
Végül sikerült beszereznem egy szerválot is, így itthon én voltam az első, aki belevágott a szavannatenyésztés izgalmas világába.
Amikor a gyerekek kirepültek, és a házasságom véget ért, úgy éreztem, itt az ideje, hogy új kalandokba vágjak bele. Sokan érdeklődnek a hibrid fajták iránt, mint például a szavannák, de sokan tartanak is tőlük. Szeretném eloszlatni a körülöttük keringő tévhiteket. Valójában rendkívül barátságos állatokról van szó, és igazi élmény velük együtt élni. Tapasztalataim szerint, amelyeket a ragdoll, maine coon, bengáli és toyger macskákkal szereztem, a szavannák sokkal intelligensebbek és kíváncsibbak.
Figyelmes közeg
H. K.: Az F1-es generációban a szervál az apa, míg a házi macska az anya, az F2-nél a szervál a nagyapa szerepét tölti be, és így folytatódik egészen az F6-ig. Ezek a számok tehát a különböző generációkat jelölik. Az ötödik generációtól, azaz az F5-től lehet hobbiszinten tartani ezeket az állatokat, míg az első négy generáció esetében tartási engedély szükséges, amelynek feltételei meglehetősen szigorúak. Az 5. generációtól kezdve nevezhetjük őket szavannának, míg az azt megelőző generációk hibrideknek számítanak. A szervál Magyarországon közepesen veszélyes vadállatnak minősül, és ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak az F1-től F4-ig terjedő hibridekre is, mint magára a szerválra. Ez akkor is így van, ha ezek az állatok játékos, barátságos kis kedvencek, akik sosem okoztak problémát.
Egy fiatal példány
A szavannák világára különösen jellemző, hogy minden egyed egyedi. Mindegyiküket itt, a nappaliban szocializáltam, és bőven akadnak eltérések köztük. Vegyük például az F1-es Fridát, akivel kint találkoztál. Ő a csapat vezetője, igazi domináns személyiség. Hihetetlen magabiztosság sugárzik belőle. Simogatni lehet, de csak akkor, ha ő úgy dönt. Finoman megfogja a kezedet – nem bánt, csupán jelzi, hogy itt a határ, a simogatásnak vége. Az F1-esek természetüknél fogva a legjobban a szerválhoz hasonlítanak, így sokkal inkább vadállatok. Ugyanakkor a családi kötelékeik rendkívül erősek; sokkal szorosabb kapcsolatban állnak velünk, mint gondolnánk.
A szerválkölyköt az anyja egy éven keresztül neveli, így ha én is részt veszek a cumiztatásában, azzal még szorosabbá válik az anyai kötődés, és hosszabb ideig megmarad. Az F2-től az F6-ig terjedő időszakban a kicsik már olyanok, mintha „csak” házi macskák lennének. Sheila, aki már 12 éves, minden este velem alszik, karjaimra fonódva. Bár már nem ivaros, továbbra is gondoskodik a kicsikről, szeretettel nevelgeti őket. Egyszerűen csodálatos látni ezt a folyamatot.
Sheila, aki mellé leültem, amikor megérkeztem, egy megdöbbentően fitt és gyönyörű macska. Vissza is kérdeztem, hogy tényleg 12 éves-e. A kor semmilyen nyomot nem hagyott rajta. Mondom ezt úgy, hogy láttam a tenyészetben sokkal fiatalabb egyedeket is.
Czéher György: Minél közelebb áll a vad formához valami, kölyökkorban az annál kedvesebb, szelídebb. Hiszen mi a gyakorlat? Az anya elmegy vadászni, a kicsi fél azon a kis helyen, ahol az anya hagyta, aztán mikor visszatér a mama, borzalmasan örül neki. A köteléket egy kölyök-anya rituáléval is megerősítik. Ha ezt egy ember éli át egy állattal, az egy rendkívül kiváltságos dolog. Amennyiben ezt hagyjuk leromlani, akkor kikopik ez a ragaszkodás az állatból. A családjukon belül ezek az állatok sokkal kedvesebbek, ragaszkodóbbak egymással. Ezt a családon belüli összehangolódás teszi lehetővé.
A wikipédiás tájékozódáshoz én azt fűzném hozzá, hogy az ilyen helyen leírt dolgok mindig csak részigazságok, mert esetek, amiket valaki általánosságként ír le. Ha az ember ezeket az állatokat nem tartja infantilisen, például nem eteti naponta minimum kétszer, akkor az állat azt érzi, hogy magára van utalva, és egyre inkább elvadul. Ha a tenyésztés során az ember úgy építi fel a genetikai folyamatokat, és úgy válogat, hogy egyre szelídebbé és szelídebbé teszi őket, akkor ez egy olyan nemesítési folyamat lesz, amely a társállattá válás irányába mutat. A nemesítési folyamatba rengeteg energiát kell tenni, de erre nem mindenki kész. Olyan, mint a humán párválasztás. Nem úgy működik az sem, hogy egyszer csak egymásra kattanunk, és az örökké úgy lesz; abba is munkát kell fektetni.
H. K.: Az ember és a macska közötti kapcsolat - legyen az akár hibrid vagy sem - a bizalomra épül. Amint ez a kötelék megteremtődik és fenn is marad, az állat teljesen szelíd és kedves társunkká válik. A macska számára a legfontosabb a harmónia és a nyugalom. Nemrégiben egy nagyon kedves fiatalember örökbefogadott tőlem egy F5-ös cicát. Képzeljétek, már együtt horgásznak, és a cica izgatottan várja, hogy felkerüljön a pórázra. Mindent együtt csinálnak - a srác valóban egy igazi társra vágyott. Ehhez azonban az volt szükséges, hogy a cicát már kicsi korától kezdve gyakran elvigye magával, így a macska hozzászokott a közös élményekhez, és ezek a pillanatok a mindennapjaik részévé váltak.
...hogy mindegyiküknek megvan a maga különleges személyisége, és éppen ezért fontos, hogy a megfelelő társakat találják maguknak. "Nézd csak meg őket!" - mondja lelkesen, miközben az ajtóhoz lép. "Ezek a kis szőrgombócok nemcsak szórakoztatóak, hanem rengeteg szeretetet is adnak, ha megértjük őket." Ahogy az ajtó kinyílik, egy csapat kíváncsi macska lép be, mindannyian különböző színű bundákkal és karakterekkel. Kriszta mosolygós arccal mutatja be őket, és mesél róluk: „Ez itt Mici, ő a kalandor, mindig felfedez valami újat, míg a másik sarokban ülő Pötyi inkább a nyugalmat kedveli, imád a napfényben pihenni.” Érződik, hogy Kriszta nemcsak a macskák, hanem a tenyészcsoportok iránt is mély szeretettel és elkötelezettséggel viseltetik.
Különben az a legjobb, ha valaki két cicát tart. Nem lesznek kevésbé aranyosak ezek a macskák együtt, és nem ragaszkodnak kevésbé az emberhez, de nagy előny, hogy napközben lekötik egymást. Ha ketten vannak, erősítik egymást.
Három lenyűgöző, atletikus testalkatú nőstény macska lép be a nappaliba, magabiztosan birtokba véve a teret. Szemeimet róluk nem tudom elvenni, olyan vonzóak. Különösen Kriszta nagy kedvence, az F6-os Mokka, akinek csodás, csokoládébarnára csiszolt szőre ragyog a fényben. A szürke foltos, kék szemű Ruby pedig, mint egy villám, az ajtónál lesben álló zümmögő légyre csap le, ügyessége lenyűgöző.
Számos színvariációja létezik.
H. K.: Sokan a leveleiket azzal kezdik, hogy megemlítik a méretet és a súlyt. Pedig ez valóban rendkívül változó lehet, és nem is ez a legfontosabb szempont. Egy almon belül is óriási eltérések adódhatnak a méretek között. Például van egy F6-os nőstényem, aki még az F2-esnél is nagyobb. Különösen érdekes, hogy sokan úgy vélik, a szavanna mérete megegyezik egy vizslaéval. Valójában azonban még a legnagyobb F5-ös és F6-os példányok is csupán egy átlagos, nagyobb testű házi macska méretével bírnak.
H. K.: Az emberek nem felejtik el, és talán nem is tudják igazán, miről van szó. Ha csak egy pillanatra is megértenék, mennyire lenyűgöző ez az élőlény, és hogy mennyire hasonlít a kutyákhoz a viselkedése, valószínűleg nem aggódnának a testsúlya miatt. Gyurival éppen ezt a csodát szeretnénk megmutatni a világnak. Minden egyes példány gyönyörű, és mindegyikben ott rejlenek a vadon élő állatok jellegzetességei. Nálam ráadásul már fellelhetők fehér és csokoládébarna színű változatok, sőt, hosszú szőrűek is.
Azt kívánom, hogy fedezzék fel a természetük valódi mélységeit. Hívom őket, hogy látogassanak el hozzánk, és éljenek át közösen minden pillanatot.
Amikor egy kismacska világra jön, fontos, hogy az első oltása után elkezdje felfedezni a világot és kapcsolatba lépjen leendő gazdájával. Ezzel a találkozással nemcsak a macska igényeit ismerhetjük meg jobban, hanem a gazda életmódjához és lehetőségeihez is mérhetjük, hogy ez a kis jövevény valóban illeszkedik-e az életébe. Így a gazda felkészülhet arra, hogy milyen különleges szükségletei lehetnek ennek a fajtának és az adott egyednek, ezzel biztosítva a harmónikus együttélést.
A szavanna macskák méretbeli eltérései jelentősek lehetnek.
H. K: Természetesen. Aki csupán kiegészítőként tekint a macskára, azt nem engedem, hogy elvigye. Azok, akik nincsenek tisztában a felelősséggel, gyakran problémákat okoznak. Ez nemcsak egy hibrid macska esetében igaz, hanem egy sima házi macska esetén is.
Cz. Gy.: Igen, szeretnénk egy protokollt bevezetni arra nézve, hogy hogyan lehet az állat számára a legkisebb töréssel, és az ember számára a legkisebb feszültséggel kialakítani a kapcsolatot. Erre itthon nagyon kevés tenyésztőnél van hasonló gyakorlat, Nyugaton ezt elindításnak nevezik. Számunkra ez azért fontos, hogy ezáltal feltölthessük a szakadékot egy átlagos ember tudása és a helyes macskatartás között. Ez egy bizalmon alapuló kapcsolat, Kriszta ugyanis beengedi az életterébe ezeket az embereket. És persze lényeges, hogy ez jó hangulatban teljen mindenki számára. Nem csak vevőknek szól az esemény egyébként.
H. K: Az egyik legfontosabb ok, amiért ezt a kezdeményezést létrehozni szeretném, az az, hogy megakadályozzuk, hogy a kisállatok visszakerüljenek a tenyésztőkhöz. Rengeteg olyan történetet hallok, ami ezt a helyzetet mutatja, és ez igazán szívszorító. El tudjátok képzelni, mekkora törést jelenthet egy kisállat számára, amikor újra és újra új környezetbe kell kerülnie? Csak elképzelni tudom, mekkora erőfeszítést igényel tőle, hogy újra megtanuljon bízni az emberekben, és hogy egy olyan helyen találjon végre otthonra, ahol valóban szeretetteljes gondoskodásban részesül. Az ő életükben a következő lépésnek nagy szerencsének kell lennie ahhoz, hogy megtapasztalják a biztonságot és a szeretetet.
Cz. Gy.: Ezeken a klubdélutánokon körülbelül 5-6 főt várunk. Az első alkalmak során a macskák világába merülünk, ahol a macskafigyelés és simogatás mellett 2 órán át szakmai háttérinformációkat is megosztunk a résztvevőkkel. Fő célunk, hogy bemutassuk, milyen is a macska-ember kapcsolat kialakítása. Ez a program ideális választás lehet azok számára, akik még nem biztosak abban, hogy szeretnének-e macskát, vagy akik aggódnak amiatt, hogy a gyermekük hogyan viszonyulna egy ilyen kis kedvenchez.
A lábam körül játékos macskák futkosnak, szorgosan felfedezve a táskámat és engem, dorombolva dörgölőznek hozzám, mintha a lelkem mélyére akarnának látni. Kriszta szavai jutnak eszembe: mindegyikük külön egyéniség, nincs közöttük két egyforma. Alig várom, hogy megérkezzen a következő kis csapat!
Szieszta /
