IMF: Az uniós gazdaságban mostantól egy újabb válságos időszakot tapasztalunk, és Magyarország a legnagyobb vesztesek között szerepel.
Európa gazdasága az utóbbi években számos egymást követő sokkot élt át, melyek "maradandó károkat" hagytak maguk után – figyelmeztet az IMF legújabb Regionális Gazdasági Kilátások: Európa című elemzése. Az anyag szerint az európai növekedés üteme mára jelentősen lelassult, és középtávon csupán mérsékelt bővülésre lehet számítani. Bár a koronavírus-járvány és az energiaválság idején sikerült elkerülni a legsúlyosabb gazdasági visszaeséseket, a kontinens gazdasági teljesítménye mostanra tartósan elmarad a Covid előtti szinttől. A jövőbeli kilátásokat súlyosan befolyásolja a külső környezet instabilitása, a belső reformok elhúzódása, valamint az eddigi gazdaságpolitikai ösztönző intézkedések korlátozott hatása. Ez különösen aggasztó helyzetet teremt a közép-kelet-európai régió, így Magyarország számára, ahol a kisebb, nyitott gazdaságok erősen ki vannak téve az euróövezet és a globális gazdasági folyamatok ingadozásainak. Az IMF jelentése részletesen tárgyalja Európa előtt álló gazdasági kihívásokat – a növekedési kilátásoktól kezdve az infláción át a fiskális és strukturális problémákig. Kiemeli, hogy a megoldás kulcsa Európa saját kezében van: ha sikerül felülkerekedni a "politikai sodródáson", és a felismeréseket konkrét lépésekre váltani, akkor lehetőség nyílik a helyzet javítására.
Az európai gazdasági jövőképek a 2020-as évek zűrzavaros időszakai után meglehetősen óvatosan festenek. A Nemzetközi Valutaalap prognózisa alapján
az EU összesített GDP-növekedése 2024-ben csupán 1,1% volt, 2025-ben is csak 1,4%, és ezt követően is 1,5% körüli ütem várható.
Ez a jelenség egyértelműen alulmúlja a globális gazdaság átlagos, 3 százalék feletti növekedését, és még az Egyesült Államok várható 2,0%-os bővülését is, amely 2025-re prognosztizálható. Európa tehát a járványt követően egy "középszerű" növekedési trendhez igazodik. A fejlett európai országok potenciális növekedése csupán 1% körüli, míg a közép-kelet- és délkelet-európai (CESEE) térségben is csupán 2,5-2,7%-os középtávú növekedést valószínűsít az IMF. Ez azt jelenti, hogy a fejlődő országok számára is jelentősen lassabb ütemű lesz a felzárkózás a nyugat-európai életszínvonalhoz képest, mint az elmúlt évtizedekben tapasztaltuk. Ebből a szempontból Magyarország kiemelkedően rossz helyzetben van.
A lassuló európai növekedés mögött több tényező együttes hatása áll. Egyrészt a globális kereskedelmi környezet romlott: az Egyesült Államok és az EU közötti kereskedelmi feszültségek miatt az amerikai vámok emelkedtek. Az IMF kimutatja, hogy egy friss megállapodás nyomán az USA átlagos vámtétele az EU-ból származó árukra 16,3%-ra ugrott, ami 4,3 százalékponttal magasabb a korábban vártnál és mintegy 15 százalékponttal haladja meg a 2024-es szintet. Ez jelentős külső keresleti sokk az európai exportőröknek, ami közvetlenül fékezi a növekedést. A jelentés szerint a kereskedelmi bizonytalanság is rendkívül magas, ami - a geopolitikai feszültségekkel karöltve - rontja az üzleti bizalmat, visszafogja a beruházásokat és a munkahelyteremtést. Az IMF számításai alapján a kereskedelmi feszültségek és a velük járó bizonytalanság 2026-27-ben mintegy 0,5 százalékponttal rontja az euróövezet növekedését.
Emellett a 2025 tavasza óta mintegy 7%-kal felértékelődött euró is nehezíti az exportpiacokon való helytállást, tovább lassítva a GDP bővülését. Bár egyes országok (például Németország) infrastruktúra-élénkítéssel, illetve NATO-tagállamok a védelmi kiadások növelésével igyekeznek keresletet teremteni, ezek hatása csekély: mindössze nagyjából 0,4 százalékpontos többletnövekedést adhatnak az euróövezetben 2026-27-ben. Összességében tehát a külső és belső fejlemények eredője az, hogy Európa növekedési üteme várhatóan tartósan 1-2% között ragad, hacsak nem történnek érdemi változások a gazdaságpolitikában.
A legfrissebb előrejelzések szerint Magyarország sajnos a hátrányos helyzetű országok között találhatja magát.
A jelentésben szereplő IMF-prognózis szerint miután a magyar GDP mindössze 0,5%-kal nőtt 2024-ben, 2025-ben ez csak 0,6 százalék lehet, ami jócskán elmarad mind az euróövezeti, mind a közép-európai átlagtól.
Összevetésképp: Lengyelországban 3% körüli növekedést várnak 2024-25-ben, de még a teljes EU-ban is 1% körüli átlagos bővülés valószínű.
Magyarország tehát a régió országainak összehasonlításában is gyengébben teljesíthet a közeljövőben. E mögött részben a tavalyi mély recesszió nyomai, részben pedig a tartós infláció és a szigorú pénzügyi előírások állnak. A pozitív hír viszont, hogy az IMF előrejelzése szerint 2026-tól már 2% feletti gazdasági növekedésre számíthatunk, amint a gazdaság kilábal a jelenlegi stagnálásból.
Hosszú távon Magyarország gazdasági növekedése is csupán 2-3% körüli éves bővülést mutathat, ami azt jelenti, hogy a felzárkózás üteme lényegesen lassabb lehet, mint amit az előző évtizedekben megszoktunk.
Kiemelkedően fontos megjegyezni, hogy a magyar gazdaság szoros kapcsolatban áll Európa általános teljesítményével. Az IMF arra figyelmeztet, hogy azok az országok, mint például Magyarország, amelyek mélyen integrálódtak az európai termelési rendszerekbe, például az autóiparon keresztül, ipari termelésük hullámzását szorosan követik az euróövezet gazdasági ciklusaihoz. Amikor Európában ipari lassulás tapasztalható, ennek hatása gyorsan "begyűrűzik" a magyar gazdaságba, hiszen az ellátási láncok révén néhány negyedéven belül érezhetővé válik. Ezért Magyarország érdeke is, hogy az európai növekedés ne süllyedjen tartósan a várt középszerű szintre, mivel ez a hazai gazdasági kilátásokat is kedvezőtlen irányba terelheti. A jelentés azonban hangsúlyozza, hogy Európa potenciális növekedését belső korlátai is fékezik, különös figyelmet érdemel a gyenge termelékenységi dinamika és a kedvezőtlen demográfiai trendek.
Az európai munkaerőpiac folyamatosan zsugorodik és elöregszik, a termelékenység növekedése pedig elmarad más fejlett régiókétól. Különösen aggasztó, hogy a beruházási arány a feltörekvő európai gazdaságokban alacsony. Magyarország számára sem ismeretlenek ezek a problémák; a munkaerőhiány és a népesség elöregedése, valamint a lassuló termelékenység hosszú távon gátat szabhat a gazdasági fejlődésnek, hacsak a gazdaságpolitikai intézkedések nem képesek új növekedési motorokat találni.
Az IMF legfrissebb értékelése szerint Európában sikerült megfékezni az inflációs válságot, ám a helyzet országonként jelentős eltéréseket mutat. A fejlett nyugat-európai gazdaságokban várakozások szerint 2025-re elérik a jegybankok által kitűzött inflációs célokat, ami az euróövezetben körülbelül 2 százalékos pénzromlást jelent. Sőt, a valutaunióban akár 2026-ra is előfordulhat, hogy az infláció átmenetileg 2% alá csökken, köszönhetően a kedvező tényezőknek – például a megdrágult eurónak, amely diszinflációs hatásokkal bír, valamint az alacsonyabb energiaáraknak.
A főbb nyugat-európai gazdaságokban a monetáris politikai szigor hatására várhatóan 2024 végén az infláció visszatér a jegybanki célkitűzésekhez, és 2025-2027 között körülbelül 2%-os ütemet mutathat. Az Egyesült Királyságban például a prognózisok szerint 2026 végére az infláció 2% alá csökken, míg Svájc esetében az áremelkedés várhatóan továbbra is rendkívül alacsony marad, 0,5-0,7% között alakulva a következő években.
Ezzel ellentétben Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában az infláció ütemes ütemben, a következő évek folyamán fogja megközelíteni a kitűzött célértékeket.
A friss jelentés rámutat, hogy a legtöbb közép- és kelet-európai országban várhatóan csak 2027-re sikerül elérni a tartós árszínvonal-stabilitást, amely az inflációs célok megfelelő szintjét jelenti. Az IMF legújabb előrejelzése szerint a CESEE régió átlagos inflációja 2024-ben 16,9%-ra tehető, és 2025-re is még 13,5%-ra várható, bár ez utóbbi számot némileg torzíthatják bizonyos szélsőséges esetek, például Törökország. Ha azonban kiszűrjük ezeket a szélsőségeket, a feltörekvő európai uniós tagállamok inflációs rátája 2025-re körülbelül 4-5% körüli szinten stabilizálódhat.
Magyarországon a fogyasztói árak 2023 végén tapasztalt magas bázis miatt 2024-ben várhatóan "csupán" 3,7%-kal emelkednek. Ezt követően 2025-re az árszínvonal ismét 4,5%-kal nőhet, majd 2026-ra az infláció 3,5%-ra, 2027-re pedig körülbelül 3%-ra mérséklődhet.
Vagyis a magyar infláció a következő két évben is meghaladja a jegybank 3%-os célját, és csak nagy nehézségek árán, 2027-re kerülhet a toleranciasávba. Hasonló a kép több szomszédos országban: Lengyelországban 2025-ben 3,8%, Romániában 7,3% inflációt prognosztizál az IMF, ami jelzi, hogy Kelet-Európában makacsabb az inflációs folyamat.
A folytatódó dezinfláció kiemelkedő jelentőségű a régió központi bankjai számára. Míg az Európai Központi Bank az inflációs cél elérésének határán egyre óvatosabb, de már nem annyira ad hoc adatvezérelt politikára vált, Közép- és Kelet-Európában továbbra is indokolt a körültekintő, adatfüggő megközelítés alkalmazása.
Az IMF határozottan figyelmeztet: azokban az országokban, ahol az infláció továbbra is tartósan a kitűzött célérték fölött stagnál - mint például Magyarország, Lengyelország és Románia - a jegybankoknak nagyon óvatosnak kell lenniük a kamatok csökkentésével. A bérkiáramlás és a keresleti nyomás ugyanis gyorsan újra lendületet adhat az árak növekedésének.
A térségben sok helyen tapasztalható dinamikus béremelkedés hatással lehet a szolgáltatások árára is, ami tovább fenntarthatja az inflációs nyomást. Ilyen körülmények között a túl korai monetáris lazítás komoly kockázatokat rejt: az inflációs várakozások újabb elszabadulása valós veszélyt jelent, ami később még szigorúbb beavatkozásokat tehet szükségessé. A Magyar Nemzeti Bankhoz hasonlóan, a régió más központi bankjai is 2023 második felében kezdték meg a kamatok csökkentését, abban a reményben, hogy a csúcsot meghaladó infláció ellenére van lehetőség a fokozatos enyhítésre.
A valutaalap figyelmeztet arra, hogy a döntéshozóknak ébernek kell lenniük, és világos kommunikációval kell kezelniük a piaci elvárásokat.
Az IMF rámutat arra, hogy a határozott jegybanki kommunikáció eddig sikeresen működött a kockázatok csökkentésében, és hozzájárult ahhoz, hogy a piaci bizonytalanságok ne idézzenek elő túlzott áringadozásokat a feltörekvő európai piacokon.
Az IMF jelentése világosan rávilágít arra, hogy Európa fiskális politikája egy fenntarthatatlan irányba halad, hacsak nem történnek sürgős és átfogó intézkedések. A járvány és az energiaválság idején a kormányok jogosan nyúltak a költségvetési tartalékokhoz, de ennek következményeként sok országban az államadósság történelmi csúcsra nőtt. Ráadásul a következő évtizedekben a társadalmak elöregedése és más strukturális tényezők miatt drámai kiadásnövekedésre lehet számítani.
Az IMF előrejelzései alapján a következő húsz évben Európában a közkiadások, amelyek többek között a nyugdíjakra, egészségügyi szolgáltatásokra, védelemre és energiaátállásra vonatkoznak, várhatóan megkétszereződnek a GDP-hez viszonyítva.
Ha figyelembe vesszük, hogy a kiindulási adósságszintek már eddig is aggasztóan magasak – számos ország adósságrátája átlépi a 100%-ot, vagy közelít hozzá –, egyértelművé válik, hogy a jelenlegi költségvetési irányvonalak fenntarthatatlanok. A Nemzetközi Valutaalap is hangsúlyozza ezt a problémát:
Ha a gazdasági növekedést serkentő reformok elmaradnak, és a költségvetési konszolidáció is késlekedik, akkor az európai országok adóssága 2040-re átlagosan a bruttó hazai termék (GDP) 130%-ára emelkedhet.
Ha a nagyobb gazdaságokat figyelembe vesszük, akkor egy még drámaibb, körülbelül 155%-os adósságráta valósulna meg, mivel a legeladósodottabb országok, mint Olaszország és Franciaország, jelentős mértékben hozzájárulnak az európai GDP-hez. Ez a szám durván a jelenlegi adósság mértékének dupláját jelenti, és egyértelműen magában hordozza az adósságválság kockázatát. Ilyen irányvonal mellett nemcsak az államháztartások fenntarthatósága kerülne veszélybe, hanem a piaci kockázati felárak növekedése miatt a kamatterhek is gyors ütemben emelkednének, tovább súlyosbítva a már amúgy is kritikus helyzetet.
Európa tehát kényszerhelyzetben van: a fiskális fenntarthatóság megőrzéséhez összehangolt, több pilléren nyugvó stratégiára van szükség.
Az IMF három fő elemet emel ki:
A szükséges kiigazítás mértéke attól függ, mennyire sikerül a reformokkal növekedést generálni. A jelentés számításai szerint egy "ambiciózus" reformcsomag (amely az EU- és nemzeti szintű szerkezetváltó intézkedéseket egyaránt tartalmazza) 2040-ig átlagosan 25 százalékponttal alacsonyabb adósságrátát eredményezne, mint a változatlan politikák esetén várható. Ez azt jelenti, hogy az adósságpálya mintegy félig térne vissza a fenntartható szintre egy évtized alatt. Ennél mérsékeltebb reformok (a potenciális javulás felét elérve) kb. 15 százalékpontos adósságcsökkenést hoznának csupán, ami az út egyharmadát jelenti a fenntarthatóság felé. Mindkét forgatókönyvben a maradék részt fiskális kiigazítással (deficitcsökkentéssel) kell lefedni, méghozzá annál erélyesebben, minél rosszabb egy ország kiinduló helyzete.
Az IMF elemzései szerint a legtöbb európai államnak körülbelül 3,5%-kal kellene növelnie primer költségvetési egyenlegét az elkövetkező évek során ahhoz, hogy adósságuk fenntartható szintre csökkenjen.
Összehasonlításképpen: a korábbi jelentős konszolidációs időszakok során (például az euróövezeti adósságválságot követően) 3-4%-os GDP-arányos kiigazításokat sikerült végrehajtani, ami azt jelzi, hogy a jelenlegi helyzetben még nagyobb erőfeszítésekre van szükség számos országban. Ezen felül a magas adóssággal rendelkező államok számára a helyzet még bonyolultabb: náluk a megszokott reformok és költségvetési megszorítások együttese sem feltétlenül elegendő - bizonyos esetekben fájdalmas, ám elkerülhetetlen döntések (mint például a szociális juttatások rendszerének átalakítása vagy a kiadások prioritásainak radikális újragondolása) válhatnak szükségessé.
Ami a jelenlegi költségvetési pályákat illeti, a jelentés kiemeli, hogy 2023-ban a magas energiaárak és a háborús kiadások sok helyen hátráltatták a hiánycsökkentést. 2024-ben több ország - így például Lengyelország - tovább lazított a fiskális politikán a választási ciklusok miatt, de 2025-re a térségben (CESEE) átlagosan 0,4%-ponttal javul a strukturális elsődleges egyenleg a tervek szerint. A fejlett EU-országokban a német beruházási program és a NATO-vállalások miatt 2023-ban gyakorlatilag megállt a konszolidáció (alig +0,2%-ponttal javul a strukturális egyenleg), de 2024-25-ben itt is visszatér a fegyelmezettebb költségvetési politika. Az IMF nyomatékosan javasolja, hogy a kedvezőbb gazdasági időszakban kezdjék meg a hiányok csökkentését, különben a magas adósság kiszorítja a növekedést támogató kiadásokat és megemeli a finanszírozási kockázatokat.
A jelenlegi magas kamatkörnyezetben kiemelten fontos, hogy a kormányok újból elnyerjék a piaci bizalmat, hiszen a túlköltekezés következtében növekvő kockázati felárak tovább súlyosbítják az adósságszolgálat terheit. A fiskális mozgástér sok esetben drasztikusan szűkös, mivel a magas adósságállomány és a folyamatosan emelkedő kamatok gúzsba kötik a költségvetéseket. Ráadásul a politikai polarizáció és a lakosság életszínvonalával kapcsolatos elégedetlenség megnehezíti a takarékossági intézkedések elfogadását, ami tovább fokozza a helyzet bonyolultságát.
Magyarországon az utóbbi években jelentős kihívásokkal kellett szembenézni a költségvetési hiány terén, hiszen az uniós átlagot messze meghaladó deficit szintjeit kellett csökkenteni, amely 2022-ben 5-6% között mozgott. A kormány célul tűzte ki, hogy 2025-re 2,9%-ra mérsékeli a hiányt, ám a legfrissebb kormányzati előrejelzések szerint ez a cél már nem tartható, és a hiány várhatóan 4-4,5%-ra emelkedik.
Ezek a megállapítások összhangban vannak az IMF által megfogalmazott ajánlásokkal, amelyek hangsúlyozzák, hogy a költségvetési kiigazítást nem lehet végtelenségig késleltetni. Magyarország helyzete különösen aggasztó, mivel a Valutaalap értékelése szerint a finanszírozási költségek emelkedése miatt sebezhető, hiszen az államadósság devizaaránya és a külső adósság szintje is magas. Emiatt elengedhetetlen a költségvetési egyensúly megerősítése, hogy a piaci szereplők szemében csökkenjen az ország kockázati felára. A strukturális reformok kulcsszerepet játszhatnak ebben a folyamatban, mivel ha sikerül tartósan fenntartható növekedést elérni, az automatikusan hozzájárul az adósságráta javulásához és a költségvetés bevételeinek növekedéséhez.
Az utóbbi időszakban a nyitott európai gazdaságot számos komoly kihívás érte a nemzetközi kereskedelem színpadán. Az IMF figyelmeztetése szerint Európának nem szabad befelé fordulnia; ehelyett meg kell őriznie a szabadkereskedelem iránti elkötelezettségét és még inkább ki kell szélesítenie kereskedelmi kapcsolatait. A globális kereskedelmi szabályok folyamatosan átalakulnak - gondoljunk csak a nagyhatalmak közötti vámháborúkra vagy a stratégiai érdekek felerősödésére. Európa számára a legjobb megoldás továbbra is a multilateralizmus melletti elköteleződés és az egységes piac mélyítése lehet.
A jelentés hangsúlyozza, hogy a nemzetközi kereskedelmi feszültségek ellenére is elengedhetetlen a WTO szabályainak betartása és a kiszámítható kereskedelempolitika fenntartása. Ez a megközelítés kulcsfontosságú a befektetők bizalmának megőrzésében, valamint a gazdasági növekedés előmozdításában.
Amikor bizonyos iparágak súlyos kihívásokkal néznek szembe a globális környezet változásai miatt, a kormányok ideiglenes védőintézkedéseket hozhatnak, mint például a legérzékenyebb szektorok számára bevezetett átmeneti védővámok. Az IMF azonban figyelmeztet arra, hogy ezeket a lépéseket rendkívüli körültekintéssel és céltudatosan kell végrehajtani, továbbá csak átmeneti jelleggel. Fontos, hogy a kivezetési terveket világosan kommunikálják, mert különben a protekcionizmus irányába tett elmozdulás súlyos következményekkel járhat, torzítva a piacot és gyengítve a vállalatok versenyképességét.
A jelentés hangsúlyozza a kiszámítható kereskedelmi környezet fontosságát. Az európai döntéshozóknak világos, következetes kereskedelempolitikai ütemtervet kell kialakítaniuk, hogy csökkentsék a bizonytalanságot és ösztönözzék a beruházásokat. Jelenleg ugyanis a vállalatok sokszor kivárnak, halasztják a beruházásokat a kereskedelmi viták kimenetelétől tartva. Magyarország és a hozzá hasonló nyitott gazdaságok számára létfontosságú, hogy ne növekedjen tovább a világpiaci bizonytalanság, hiszen a külkereskedelem a magyar GDP-nek is jelentős hányadát adja.
Az IMF legfrissebb statisztikái alapján 2025 közepéig nem várható jelentős "kereskedelmi eltolódás" Európában. Ez azt jelenti, hogy Kína részesedése az EU-importban nem mutatott drámai növekedést, még a geopolitikai feszültségek fényében sem. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy az EU kereskedelmi mérlegtöbblete fokozatosan csökken, és a jövőben sem zárható ki a kereskedelmi kapcsolatok tartós átalakulása. Ebből kifolyólag Európának proaktívan fel kell készülnie arra, hogy az elvesztett piacokat új lehetőségekkel pótolja, legyen szó akár a belső kereskedelem további ösztönzéséről, akár új globális kereskedelmi megállapodások megkötéséről.
A jelentés világosan fogalmaz: a belső piac mélyítése és az unión kívüli kereskedelmi akadályok lebontása szorosan összefonódik, és együtt képesek lehetnek kompenzálni a külső protekcionista lépések által okozott károkat. Egy friss IMF-elemzés alapján, ha az EU a belső piacon fennmaradó kereskedelmi korlátokat körülbelül 1,25 százalékponttal csökkentené, vagy a külpiacok felé irányuló átlagvámokat körülbelül 3,5 százalékponttal mérsékelné, akkor az ellensúlyozhatná az USA által bevezetett többletvámok negatív hatásait az uniós exportőrökre. Ezért a kulcs a nyitottabb és integráltabb piacban rejlik: ha sikerülne egyidejűleg előrelépni az unión belüli és kívüli kereskedelem terén, az még a jelenlegi kedvezőtlen külső trendek ellenére is pozitív hatással lehetne a gazdaságra.
Az IMF hangsúlyozza, hogy a belső piac mélyítése és a kereskedelmi liberalizáció előnyei nem oszlanak el egyenlően: a legnyitottabb, exportorientált gazdaságok, mint Szlovákia vagy Írország, jelentős mértékben részesülnek a haszonból, míg a kevésbé integrált országok arányaikban elmaradnak. Magyarország mindenképpen a nyertesek közé tartozik, hiszen gazdaságunk erősen exportvezérelt és szoros kapcsolatban áll az EU-val. Különösen lényeges számunkra a közös piac zökkenőmentes működése, az áruk és szolgáltatások szabad áramlása, valamint annak biztosítása, hogy az EU megvédje a globális kereskedelem szabályalapú rendjét. Bármiféle tartós kereskedelmi konfliktus vagy protekcionista lépés – legyen szó az EU és az Egyesült Államok viszályáról, vagy az EU és Kína közötti gazdasági feszültségekről – Magyarországon is érezhető hatásokat okozhat a külpiacok beszűkülésén és az ellátási láncok akadozásán keresztül. Ezért hazánk érdeke, hogy Európa bölcsen, de határozottan kiálljon a szabad és tisztességes kereskedelem mellett, miközben felkészül a lehetséges jövőbeni sokkok kezelésére. Az IMF szerint a kereskedelempolitikai mozgástér adott – csak ügyesen kell kihasználni, egyensúlyozva a stratégiai óvatosság és a nyitottság között.
Az IMF legújabb jelentése rávilágít arra, hogy Európa jól tudja, milyen strukturális problémák gátolják a gazdasági növekedést, mégis a reformok végrehajtása továbbra is rendkívül lassú. A szervezet "politikai sodródásnak" nevezi azt a jelenséget, amikor a problémák felismerése megtörténik, de a szükséges intézkedések elmaradnak. A legfontosabb feladatok közé tartozik a szolgáltatási piac liberalizálása, a tőke- és pénzpiacok szorosabb integrálása, az innováció finanszírozásának javítása, valamint az európai szintű közjavak, mint az energia- és digitális infrastruktúra megerősítése.
Az IMF elemzése alapján, amennyiben az EU legversenyképesebb régiói képesek lennének maximálisan kihasználni az agglomerációs előnyöket, hasonlóan az Egyesült Államokhoz, akkor az uniós termelékenység akár 8 százalékkal is növekedhetne.
A reformok nemcsak uniós, hanem nemzeti szinten is váratnak magukra. Bár a korábbi évtizedekben több sikeres példát is láthattunk - a német munkaerőpiaci reformoktól a skandináv átalakításokig -, sok országban ma is politikailag kockázatos az ilyen lépések bevezetése. Az IMF szerint a kulcs a társadalmi párbeszéd, a megfelelő kommunikáció és az intézkedések fokozatos, igazságos bevezetése, amely mérsékli az ellenállást. Magyarország esetében is időszerű lenne az oktatási és szakképzési rendszer fejlesztése, a munkaerőpiaci részvétel növelése, a bürokrácia csökkentése és az egészségügyi hatékonyság javítása - ezek a területek közvetlenül befolyásolják a hosszú távú növekedési potenciált.
A politikai halogatás költségei jelentősek: a jelentés rámutat, hogy a reformok elmaradása nem csupán a gazdasági növekedést lassítja, hanem a fiskális kockázatok mértékét is fokozza.
A gyenge gazdasági teljesítmény és a növekvő jóléti kiadások kombinációja egyre inkább megnehezíti az adósság fenntarthatóságát. Ezzel szemben a strukturális reformok nemcsak a GDP növekedését segítenék elő, hanem a költségvetési stabilitás szempontjából is kedvező hatással lennének. A magyar gazdaság számára ez lehetne a fejlődés kulcsa: a termelékenység növelése és az innováció fokozása révén gyorsabb felzárkózás és egy stabilabb államháztartás érhető el.
Az IMF álláspontja szerint Európa jövője nagyban függ attól, hogy képes lesz-e felgyorsítani a döntéshozatali folyamatokat, és megszüntetni a 27 tagállam közötti politikai blokádot. A szervezet javaslatai között szerepel a minősített többségi szavazás szélesebb körű alkalmazása, valamint egy "koalíciók Európája" modell kialakítása, amely lehetővé tenné, hogy a reformokat támogató államok önállóan lépjenek előre, anélkül hogy a vonakodó tagállamok akadályozzák őket. Európa most egy sorsdöntő pillanathoz érkezett: ha megőrzi makrogazdasági stabilitását és végrehajtja a régóta halogatott reformokat, lehetősége nyílik visszatérni a fenntartható növekedés útjára. Ehhez azonban elengedhetetlen a politikai elkötelezettség, a rugalmas döntéshozatal, valamint a társadalom széleskörű támogatása - különben a kontinens végleg a stagnálás csapdájába eshet.
