Kiment-e a farsang a divatból? Esetleg már nem olyan népszerű, mint régen? A farsang színes és vidám időszaka a tél végi ünneplésnek megjelenik-e még a modern kor trendjeiben? A jelmezek és a mulatságok varázsa még mindig vonza az embereket, vagy inkább a

Röpke közvéleménykutatásunk alapján kiderült, hogy a 2025-ben élő budapestiek közül nagyon kevesen farsangolnak, sőt, azt sem tudják, hogy a pogány szokások, illetve későbbi vallási hagyományok szerint, a farsangi időszak, a Vízkereszt (január 6.) utáni napokkal kezdődik, és egészen Hamvazószerdáig tart, amely idén március 5-re esik.

Mintha a farsang varázsa fokozatosan elveszett volna a modern világ forgatagában. Az iskolákban még tartanak farsangi mulatságokat, főként az alsó tagozat diákjai élvezik, de az óvodákban is egyre ritkábban találkozni ezzel a hagyománnyal. A tizenévesek számára, akik a digitális világban élnek, a jelmezbe öltözés már inkább gyermeteg dolognak tűnik, és sokan el sem tudják képzelni, hogy valaha mennyire izgalmas volt ez az esemény. Az anyukáknak már régen is meg kellett küzdeniük a jelmez beszerzésének kihívásával, és sokszor a gyerekekre is rá kellett venniük, hogy egy-egy kosztümöt felvegyenek. Két évtizeddel ezelőtt a középiskolákban még nagy lelkesedéssel hozták be a szülők a tortákat, szendvicseket és üdítőket a tornaterembe rendezett farsangi bálra. Sőt, volt olyan is, hogy az árusításból befolyt összegből fedezték az osztály kirándulásának költségeit. A régi idők emlékei azonban lassan elhalványulnak, és a farsang egyre inkább csak egy elfeledett hagyomány marad.

A lelkes és tájékozott kisgyerekes szülők ma is követik a legújabb farsangi jelmeztrendeket, csak máshogy: újabban fontossá vált a csináld magad mozgalom meg a fenntarthatóság, az újrahasznosítás, az pedig külön szerencse, ha rábukkanunk a turkálóban a csemeténkre illő öltözékre.

Valaha ez az időszak a télbúcsúztatás, az öröm és a vidámság időszaka volt, amikor az emberek színes jelmezekbe bújva és gazdag lakomák mellett ünnepelték a tavasz érkezését. Ma azonban más kihívásokkal nézünk szembe: a világ távoli sarkaiban zajló katasztrófák, háborúk és politikai feszültségek, melyek az internet révén soha nem voltak ennyire közvetlen hatással ránk. Az ünneplés helyett sokszor a szívünk nehéz terheivel kell megküzdenünk.

A Fortepan lenyűgöző fotógyűjteménye hitelesen tükrözi, hogy az "átkosban" sem volt hiány a farsangi bálokból, különösen Budapest és a nagyobb városok színpadán. Ilyenkor Éva, a vermut és a Lánchíd brandy hatására kótyagosan, elegáns öltönyben, kisestélyiben és apró tűsarkúban pörögték a szolid kidobós táncokat az elvtársak és elvtársnők. A Rejtély című Hollós Ilona sláger dallamára pedig szorosan összebújtak a frissen átadott, még festékszagú kerületi művelődési házban, miközben bohókás papírsityakokat tűztek a fejükre. Vidéken a brigádtalálkozók és zárszámadási közgyűlések színesítették az év eleji ünneplést, ötvözve a helyi népszokásokkal. Ezek a rendezvények akkoriban ugyanolyan elengedhetetlenek voltak, mint manapság a kötelező csapatépítő tréningek.

Mennyiben befolyásolja ma a farsang időszaka a vendéglátás és a turizmus bevételeit? Átböngészve a közösségi oldalakon felbukkanó hirdetéseket, kiderül, hogy tízből kilenc inkább a Valentin-napra és a Nőnapra koncentrál, ami furcsa keveredése a régi és új társadalmi rendszer szokásainak. Ezekre az időszakokra hirdetnek elsősorban akciós wellness hétvégéket, pezsgős brunch-öket. Ami újdonság a reklámfronton, hogy soha nem írják oda a hirdetés elejére, hol van az étterem, a szálloda. Csak miután elolvastad a részletes ajánlatot, akkor derül ki, hogy a lakhelyedtől 200 kilométerre található az ígéretes panzió, ahová a benzinköltségek miatt már nem éri elmenni, viszont megismertették veled a szálláshely és vendéglő nevét, és ez volt a cél.

A színes jelmezek, a maskarás felvonulások és a zenés-táncos mulatságok virágzó időszakát megakasztotta a Covid, azonban a mohácsi busójárás még mindig vonzó a hagyományokat őrző közösségek számára. Ez az esemény nem csupán egy egyszerű ünnep, hanem az UNESCO szellemi kulturális örökségének fontos része is, amely a közösségi szellem és a helyi kultúra gazdagságát hirdeti.

Erről rendszeresen tudósítanak a tévéhíradók is, inkább persze az adás végi kis színesek között, miután közölték, hogy hány ezren haltak meg aznap az ukrán és az izraeli háborúban.

A mi busójárásunk évtizedek során a farsangi hagyományok között egyedülálló módon megőrizte népszerűségét. 2009 óta az UNESCO szellemi örökség reprezentatív listáján is megtalálható, míg 2012-től hungarikumnak minősül. Igaz, hogy nem képes felvenni a versenyt a velencei vagy a riói karneválok lenyűgöző vonzerejével, de talán még a német Faschingszeit ünnep szórakoztató műsoraival és parádéival sem. Mégis, a busójárás különlegessége a hagyományok mély gyökereiben és a közösség összetartó erejében rejlik.

Ha farsang, akkor fánk - így vélekedtünk egykor. Ma azonban más szelek fújnak. A cukrászdák már nem kínálnak hagyományos fánkot, hiszen az olajban sült finomság nem számít cukrászsüteménynek. Ezzel szemben a külföldi szupermarketek polcain rózsaszín, középen lyukas amerikai Dunkin Donuts típusú édességeket találunk, amelyeknek alig van közük a magyar szalagos fánk igazi ízvilágához.

Ez a házi desszert, amelyet önállóan, de porcukorral, vaníliás cukorral és lekvárral megbolondítva is kínáltak, egykor mély szimbolikus jelentőséggel bírt. Az örökkévalóságot és a jegygyűrűt is megtestesítette, így nem csupán egy ízletes falat volt, hanem egy különleges üzenetet is hordozott.

Amikor a fiúk elindultak a lányos házakhoz, hogy megismerkedjenek a szívük választottjával, a háziasszonyok ínycsiklandó szalagos fánkkal fogadták őket. Ha a lány a fánkot kettévágta és a felét a kiszemelt ifjúnak adta, az egyértelmű jele volt annak, hogy a kölcsönös vonzalom nem csupán illúzió.

Természetesen a romantikus hagyományok köré is lehetne egy izgalmas turisztikai élményt építeni, ahogyan azt például az osztrákok ügyesen megvalósítják. Ott minden népszokás, hegycsúcs, vízimalom vagy népviselet idővel turisztikai vonzerővé alakul. Ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő infrastruktúra és a hatékony marketing. Sajnos hazánkban a turizmus csak a kulturális örökségünk, természeti szépségeink és hagyományaink töredékét használja ki vendégváró attrakcióként, és ez nem csupán a farsangi időszakra érvényes. Érdemes lenne jobban kihasználni a potenciálunkat, hogy a látogatók gazdagabb élményekkel távozhassanak.