A bécsi szecesszió egy különleges művészeti irányzat, amely a 19. század végén és a 20. század elején bontogatta szárnyait, és két kiemelkedő alakja Gustav Klimt és Egon Schiele volt. Klimt, a szecesszió egyik legismertebb mestere, lenyűgöző aranyozott fe

Fedezd fel a Vienna 1900 lenyűgöző világát: a három szinten elhelyezkedő kiállítás lehetőséget ad arra, hogy bepillantást nyerj a bécsi modernizmus születésének izgalmas történetébe. A tárlat nem csupán a Leopold Múzeum kivételes alkotásait mutatja be, hanem megeleveníti ezt a vibráló korszakot, amely tele van feszültségekkel és ellentmondásokkal. Engedd, hogy elragadjon a múlt szelleme, és tapasztald meg a korszak varázsát minden részletében!

Ez a kiállítás elképesztően gazdag és lenyűgöző, a műtárgyak tömege szinte befogadhatatlan, így valószínű, hogy nem tudunk minden egyes alkotást alaposan megvizsgálni. Mégis, a tárlat olyan mély nyomot hagy bennünk, hogy nehezen felejtjük el. Az atmoszféra, amit teremt, olyan intenzív, hogy valóban úgy érezzük, mintha a kora huszadik század forgatagában sétálnánk, felfedezve annak minden izgalmát és titkát.

A történet a bécsi historizmustól indul, Hans Makart képeivel, amelyek egy súlyos bársonyfüggönyre vannak installálva. Allegorikus, mitologikus képek ezek, amelyek a mai szemünknek már avíttnak, túlságosan teátrálisnak tűnnek, amit az installáció maga is jól jelez. Ez a terem jól mutatja, hogy Bécs az 1900-as évek körül az ellentétek városa volt, ahol a konzervatív nemesek ütköztek meg a haladó értelmiségiekkel, ahol a paloták mellett húzódtak a nyomornegyedek. Az akkor kétmillió lakosú metropolisz jelentős társadalmi, politikai, gazdasági és művészi változások előtt állt, termékeny talajt jelentett a progresszív művészekből, építészekből és tervezőkből álló kollektíva létrejöttéhez.

Az egyik irányba haladva a látogató egy lenyűgöző tájképsorozatba botlik: Camille Corot és a barbizoni iskola hatása világosan tetten érhető a bécsi művészek természet ihlette festményein. Ezen a tárlaton nemcsak Corot nyomait, hanem Courbet alkotásait is bőségesen felfedezhetjük. Az osztrák realizmus és az atmoszferikus impresszionizmus szép példái jelennek meg, amelyek könnyed vonalaikkal és éterikus hangulatukkal éles ellentétet képeznek a műteremben készült művekkel és az akadémikus stílus hideg távolságával.

A bécsi modernizmus izgalmas világába való elmerüléshez a következő kiállítások nyújtanak kiváló lehetőséget: ezek a terek hol egy-egy témát boncolgatnak, hol pedig egy-egy jelentős alkotóra helyezik a hangsúlyt. Ennek köszönhetően egy rendkívül gazdag és sokszínű képet kapunk a korszakról, miközben a legnagyobb mesterek életművét is alaposan tanulmányozhatjuk. Két kiemelkedő figura, Gustav Klimt és Egon Schiele például annyi figyelmet kapott, hogy ha csupán az ő munkásságukat nézzük végig, úgy érezhetjük, mintha két teljes monográfikus tárlatot jártunk volna be. Klimt műveinek egyik középpontjában a Halál és élet című olaj-vászon kép áll, amely az emberi lét körforgását mutatja be a születéstől a halálig, és amit Klimt számos alkalommal újraértelmezett.

Ez a monumentális allegorikus kompozíció egy lenyűgöző ellentétet teremt a halál megszemélyesítése és az élet három alapvető pillére — a születés, a szerelem és az öregedés — között. Az árnyakban rejtőző csontváz dinamikusan közelít az életet szimbolizáló párokhoz, akik egy kilenc alakból álló, szinte lebegő embercsoportot alkotnak. Ezek az alakok álomszerű állapotban, mintha a valóság határvonalán táncolnának, magával ragadó atmoszférát teremtenek. A térben, ahol a festmények élénk színei és formái dominálnak, Klimt Josefstadter Strasse 21. szám alatti stúdiójának rekonstrukciója is megtalálható. Ezen a helyszínen a művész néhány plakátja és tájképe is látható, amelyek az életművének fontos részét képezik. Érdekes megfigyelni, hogy míg Klimt figuratív alkotásai gazdag narratívákkal bírnak, addig ezek a tájképek inkább a hangulat kifejezésére helyezik a hangsúlyt, így különleges módon tükrözik a művész érzékeny világát.

Schielétől rengeteg önarckép szerepel, ezenfelül pedig nőábrázolások sokasága. A válogatásnak köszönhetően kiderül az is, hogy a festőnél a női alakok szerepe igen változatos, gyakran az anyai szerepeket, máskor az életkort szimbolizálják, de szép számmal találunk erotikus aktokat, sőt csak a nőábrázolásokon le lehet követni Schiele stílusának változásait, valamint életének alakulását is.

A Schiele-művekben egyértelműen tetten érhető, hogy a művész életét arra szentelte, hogy felfedezze önmagát és a körülötte lévő világ rejtelmeit. Az emberi alakokat és tájakat izgalmasan stilizálta, érzéki, festői felületeket teremtve, amelyek szinte életre kelnek. Az alkotó egykori rezgései, amelyek e művek megszületéséhez vezettek, szinte tapinthatóan átszövik a képeket, így a néző is belemerülhet a művész kreatív univerzumaiba.

A kiállításon kiemelt figyelmet kapnak Carl Moll lenyűgöző művei, valamint Oskar Kokoschka plakátjai, amelyek a töredezett és bizonytalan kontúrok, továbbá az expresszionista színek merész használatával tűnnek ki.

A tárlat különleges vonzereje abban rejlik, hogy olyan teret teremt, amely szinte tapinthatóan idézi meg a múltat. Legyen szó a szecesszió vagy az expresszionizmus időszakáról, a művészet és az élet szoros összefonódása lenyűgöző módon jelenik meg. A különböző termekben berendezett enteriőrök világosan demonstrálják, hogy az iparművészek által megálmodott bútorok és használati tárgyak éppúgy a mindennapok szerves részét képezték, mint a festmények. Az utcákon fellelhető művészi plakátok is ezt a holisztikus szemléletet tükrözik. Olyan alkotók, mint Josef Hoffmann vagy Koloman Moser nem csupán bútort terveztek, hanem festettek és plakátokat készítettek, ezzel is megmutatva, hogy a művészet sokszínűsége és összefonódása milyen gazdag élményt nyújtott az emberek számára.

A szöveg egy különleges világot tár elénk, ahol a divat és a tánc összefonódik, megformálva egy dekadens életérzést, amely a mozgásban és az öltözködésben is megjelenik. Ahogy a művészetek szövevényes hálóján keresztül haladunk, feltárul előttünk a háború hatása a kreatív szférára, amely nem csupán a technikai újításokat, hanem a kifejezés módjait is átalakította. Ezen túlmenően a mágikus realizmus varázslatos elemei is megszólalnak, amikor a szecesszió szimbolikáján keresztül próbáljuk értelmezni a valóság és a fantázia határvonalát, ahol a mindennapok csodákba torkollanak.

A kiállításon ugyan a festmények állnak a középpontban, de a bútorok, berendezési tárgyak, étkészletek, üvegedények, ékszerek és kiegészítők izgalmas új dimenziókat adnak a terekhez. Néha a rendezés kaotikusnak vagy eklektikusnak tűnhet, de ez éppen azt tükrözi, hogy a művészek nem kötötték magukat egyetlen médiumhoz vagy műfajhoz sem, hanem szabadon engedték kreativitásukat.

A kiemelt pillanatok között szerepel a Secession művészcsoport óriásira nagyított fotója, amely 1902-ben készült a tagokról, melléjük állva kicsit tényleg azt érezhetjük, hogy még ha csak egy kitüntetett pillanat erejéig, de mégis részeivé válhatunk annak a gazdag áramlásnak, amely Bécset jellemezte a 20. század elején.