Krusovszky Dénes hete, amelyet a mi eseményeink túlharsogtak.
Kossuth - "Ha bilincsben visznek el, úgy fogok cselekedni, mint Kossuth Lajos, angolul tanulok a börtön falai között" - válaszolta Magyar Péter, a Tisza Párt vezetője a "lex Magyar" bevezetésére. Az új jogszabály szigorította az EP-képviselők vagyonnyilatkozati kötelezettségeit, és szankciókat vezetett be, amelyek akár a mandátummegvonásig is terjedhetnek.
Csalásfaktor - Orbán Viktorék 15 év elteltével megpróbálták eltüntetni a csalásfaktort a nemzeti konzultációk rendszeréből, de végül úgy döntöttek, hogy inkább megtartják azt. Ennek megfelelően a jelenleg zajló Voks 2025 elnevezésű kormányzati szavazás már online is kitölthető. Ez lett volna az első alkalom a tizenöt évnyi nemzeti konzultáció történetében, amikor a csalás lehetősége nem lett volna beépítve a folyamatba.
Durrdefekt - A főváros pénzügyi helyzete kritikus szintre jutott a kormány adóemelései következtében. Karácsony Gergely főpolgármester a Budapesti Közlekedési Központtól (BKK) kért sürgős vészforgatókönyvet a költségmegtakarítás érdekében. A budapesti közösségi közlekedés már most is súlyosan alulfinanszírozott, a BKV "belső adóssága" pedig az elmaradt fejlesztések miatt meghaladja a 800 milliárd forintot. Az érdemi megtakarítások elérése csak drasztikus leépítések árán lenne lehetséges, ami súlyos társadalmi következményekkel járna.
Stricitempó - Prostitúcióra kényszerített lányokat a Szőlő utcai Budapesti Javítóintézet letartóztatott igazgatója és helyettese. Előbbi korábban kitüntetést kapott Dunakeszi fideszes polgármesterétől. A hatóságok az igazgató lakásán 120 millió forint értékben foglaltak le készpénzt, de zároltak számlát és ingatlant is.
Sóvidék, Románia festői táján a Korond-patak megállíthatatlan áradása teljesen elborította a híres parajdi sóbányát. A védekezési intézkedések sajnos nem bizonyultak elegendőnek, és a bányaszerkezet már most is instabil állapotba került, ami miatt a felszín is bármikor megsüllyedhet. A helyi közösség most kétségbeesetten keresi a felelősöket, akiknek a mulasztása hozzájárult a válsághelyzet kialakulásához.
Bárcsak ne ezek a szavak állnának előttem, mint szürke árnyékok. Annyi mindenről lehetne diskurálni, ami messze túlmutat ezen a mai kocsma világán. De az ember nem mindig választhatja meg a kocsmáját, ahogyan a szavait sem, és a legkevésbé a valóságát, amelyben kénytelen élni. Vagy talán nem is kénytelen, hiszen mindig akadnak alternatívák, de néha azok sem tűnnek túl vonzónak. Ahogy a régi bölcsesség tartja: két út áll előttünk, az egyik az alkoholizmus, a másik pedig járhatatlan. Az utóbbit nehéz elhagyni, míg az alkoholizmus helyett felmerülő alternatívák sem sokkal ígéretesebbek, mint az előző.
A távolság talán színt adhat bizonyos emlékeknek, de a lényegi dolgokat nem igazán változtatja meg. Akár közelről, akár távolról szemléljük hazánkat, a figyelmünket ugyanazok a valóságok vonzzák, legyen az éppen a gondoskodó, vagy a figyelmetlen tekintet.
Haza a mélységben, vagy egyszerűen csak a lent. Mert végső soron, az is haza.
Mit kezdjek ezzel a stricitempóval? Már a kifejezés hallatán is hányinger fog el. De ha mélyebbre ások, rájövök, hogy ami mögötte rejlik, még üresebb: csupán egy végtelen űr, levegőtlen sötétség, hideg vákuum. Olyan, mint egy groteszk paródia mindarról, ami emberi. Csak a gondolataimban is ott lebeg, és elnyel, mint egy fekete lyuk, mindent, ami kedves és élő.
