Induljunk nyugatra, az Egyesült Államokba! (14.)
Kellemes és gazdag élményekkel gazdagodva hagytuk magunk mögött Szent Ferenc városát, és elindultunk a kaliforniai táj szépségei felé, Los Angeles irányába. De nem a legegyszerűbb és leggyorsabb autópályán vágtunk neki az útnak, hanem a legizgalmasabb, leglassúbb és legkalandosabb útvonalat választottuk. Nem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy a két világvárost egy lélegzetelállító óceánparti út is összeköti, amely az 1-es számú állami út (California State Route 1) néven ismert, és a Pacific Coast Highway név alatt is elhíresült. Ahogy a névből is kiderül, ez az út a Csendes-óceán partján kanyarog, és a korábbi új-zélandi, ausztráliai, valamint izlandi élményeinkből sejthettük, hogy ez egy különleges, de időt igénylő, több megállót is magába foglaló utazás lesz. Így hát a szokásos 7-8 óra helyett másfél napot szántunk a 700-800 kilométeres távolságra. A világ egyik legelbűvölőbb óceánparti útvonala magával ragadott minket. A festői táj, a vad sziklák, a néha szinte titokzatosan ködös óceán, a tajtékzó hullámok és a szörfösök akrobatikus mozdulatai gyakran késztettek megállásra és felfedezésre. Kisebb-nagyobb idilli strandokkal találkoztunk, például a Cápafog stranddal, miközben az út az óceán öblöcskéit kerülgetve hol magaslatokra hágott, hol a partvonalra ereszkedett. Önfeledten ábrándoztunk a végtelen kék vízben, amelyben néha delfinek is feltűntek, vidám játékukkal színesítve a tájat. A Big Sur régióban az út leglátványosabb szakaszára értünk, ahol a történelmi Bixby híd kecses íve még inkább kiemelte a már amúgy is lélegzetelállító panorámát. Sajnos, egy földcsuszamlás miatt az óceánparti út egy része zárva volt, de ez sem rontotta el a kedvünket. Az éjszakát San Luis Obispo városában töltöttük, ahol a nap végén a kaliforniai életérzés újabb színét tapasztaltuk meg.
Obispótól csupán egy "macskaugrásnyira", körülbelül 300 kilométernyire voltunk utazásunk utolsó állomásától, amely az Egyesült Államok második legnagyobb agglomerációja, Los Angeles volt. Részben az óceán partját követve haladtunk a híres 1-es úton, ami folyamatosan vonzott minket a vízhez, és a homokos partok csábítása szinte ellenállhatatlan volt. Santa Barbara közelében úgy döntöttünk, mielőtt a metropoliszba érkeznénk, megmerítkezünk az óceánban. Sajnos, pont egy milliárdosok által lakott, úszómedencés és golfpályás negyedbe tévedtünk, ahol a fű olyan tökéletesen volt nyírva, hogy az én szakállam karbantartása is elbújhatott mellette. Nem mertem megállni, félve attól, hogy a három hete poros autómmal – melyen még a Monument Valley homokja is látszott – szennyezem a ragyogóan tiszta utat, és hogy esetleg éhes bevándorlónak vagy netán bűnözőnek nézzenek, amire a rendőrök azonnal ránk hívnák a kopókat.
Los Angeles, az angyalok városa, vagy ahogy sokan ismerik: L. A. Még most is borzongással tölt el a gondolat, hogy valaha ott jártunk. Ez a város nem csupán hatalmas területet ölel fel, hanem olyan történelmi, kulturális és művészi örökséggel bír, amely messze túlmutat New York határain. Itt éltek és alkottak a popkultúra legnagyobb ikonjai, akiknek nevei örökre beíródtak a filmtörténelembe. Los Angeles utcáin a legemlékezetesebb filmek sokasága elevenedik meg: a Terminátor izgalma, a Ponyvaregény sötét humora, a Colombo rejtélyei és a Baywatch napsütötte strandjai mind-mind itt kaptak életre. Évente számtalan alkotás születik, amelyek tovább formálják a világ szórakoztatásának arculatát. A város szívében tíz- vagy akár annál is több sávos autópályák szövevényes hálózata húzódik, ahol a legforgalmasabb csomópontokon járművek ezrei áramlanak percenként. Miközben remegő lábakkal közeledtünk, a Downtown sziklaszilárd felhőkarcolói, mint versengő óriások, emelkedtek a szmog fölé, és magukba szívták a város lüktető életét. Los Angeles nem csupán egy hely, hanem egy élmény, amely örökre nyomot hagy az ember lelkében.
Utazásunk tervezésekor ezt a célállomást készítettem elő a legkevésbé. Egyszerűen túl nagynak, bevehetetlennek hittem. Halvány fogalmam sem volt arról, hogy hol kezdjük el a felfedezését, és hogy egyáltalán mivel érdemes bejárni egy 13.000 négyzetkilométernyi (5 bukarestnyi) gigapoliszt? Talán órákat buszozzunk egyik feléből a másikba, vagy inkább a saját autónkban füstölögjünk a forgalmi dugókban, testi épségünket kockáztatva? Nyeltem egy nagyot, és ez utóbbit választottam. Nem bántam meg, mert bár első látásra félelmetesnek tűntek a járművekkel zsúfolásig megrakott soksávos sztrádák, többszintes csomópontok, valójában, ha az ember odafigyel, ha segíti egy navigációs készülék, ha megvan az a képessége, hogy megértse és felvegye a helyiek életritmusát, és betartja a világon egyébként mindenhol betartandó közlekedési szabályokat, akkor nincsen gond, számomra egészen meglepő módon kifogástalanul működött minden. A filmeken, a világhálón őrült száguldozókat, rendőrkocsikra lövöldöző drogosokat látni, de az igazság az, hogy a helyiek többnyire törvénytisztelő emberek, eszük ágában sincs a sittre kerülni például gyorshajtásért. S különben is, ha káosz lenne a városban, nincs annyi rendőr az egész kontinensen, ahány a rendfenntartáshoz kellene. Ezzel szemben - az ott töltött 3 nap és 300 kilométer letekerése után - mutatóba is alig láttunk járőrt. Minden olajozottan működött, s ha le is lassult időnként a forgalom, a torlódás hamar feloldódott, rendkívül hatékonyan lehetett eljutni A pontból a B-be. Itt meg kell jegyeznem azt az amerikai közlekedési érdekességet, mely szerint, különösen a nagyvárosok környékén, ahol az ingázók miatt reggel és délután megnő a forgalom, vannak a többsávos utaknak ún. HOV (high-occupancy vehicle, azaz nagy kihasználtságú jármű) sávjai, amelyeken csak azok a járművek hajthatnak, amelyekben többen ülnek, egyes esetekben ketten, más esetekben négyen. Ez természetesen kedvez az együtt utazó családtagoknak, így mi is a kivételezettek közé tartoztunk, hiszen tele autóval utaztunk a szó szoros értelmében. Ráadásul a GPS-en kívül volt nekem egy szuper navigátorom, aki anélkül, hogy korábban járt volna L.A.-ben, ismerte az utakat, de még a jelentős épületeket is, és már előre mondta, hogy mikor mi következik. A fiam ugyanis a GTA 5-ös videójátékon nőtt fel, ezerszer bejárta a Los Angeles által inspirált játékbéli Los Santost.
Amerika kétségtelenül az autók és az autózás bölcsője, ahol szinte mindenki kocsival közlekedik, és nem is akármilyen járgányokkal. Éppen ezért, a fiam ösztönzésére, egy autómúzeum látogatásával indítottuk városnéző kalandunkat. Eleinte kissé vonakodtam ettől a programtól, hiszen már rengeteg autómúzeumot bejártunk a világ különböző tájain, beleértve a bukaresti Țiriac Collectiont is, ahol Ion Țiriac autogramját is sikerült megszereznünk. Ezt a helyet mindenkinek szívből ajánlom, de végül is nem bántuk meg, hogy a Petersen autóipari múzeumot választottuk, amely a világ egyik leglenyűgözőbb és legizgalmasabb autógyűjteményének ad otthont. A három szinten elterülő kollekció valódi ritkaságokat és egyedi darabokat vonultat fel. Megcsodálhattuk a híres filmekből ismert autókat, például a Vissza a jövőbe DeLorean időgépét, valamint Villám McQueen életnagyságú mását. Továbbá, Elvis Presley De Tomaso Panteráját és Steve McQueen Jaguar XKSS-ét is megtekinthettük. Számomra a leglenyűgözőbbek az amerikai lowriderek voltak, amelyek csillogó, extravagáns festésükkel és élénk színeikkel magukra vonzották a figyelmet. Képzeletben már láttam, ahogy a latin vagy afroamerikai fiatalok éppen csajozni készülnek, miközben a bivalyerős hidraulikus felfüggesztéssel rendelkező járgányaik a levegőbe ugrálnak, így követelve maguknak a figyelmet és a tiszteletet.
Los Angeles valójában egy sokszínű város- és kerülethalmaz, amelynek legismertebb ékköve kétségtelenül Hollywood, az amerikai filmipar szívverése. Számunkra is ez volt az első számú úti cél. Utunkat stílusosan a híres Hollywood felirat (H. Sign) megcsodálásával kezdtük. A hollywoodi dombok csúcsán ragyogó fehér betűk egy kulturális jelképként emelkednek ki a város sziluettjéből, és több pontból is láthatóak. Az igazán emlékezetes fotókért azonban meg kellett harcolnunk a kanyargós utakon található, szűkös parkolóhelyekért.
Amennyiben kilátópontokról beszélünk, nem hagyhatom figyelmen kívül a lenyűgöző Griffith csillagvizsgálót, amely az art deco stílus jegyében készült. Innen nem csupán a hatalmas betűk tűnnek fel, hanem egy szemet gyönyörködtető panoráma is feltárul előttünk. A város emberi kezek által tervezett és épített csodái, a felhőkarcolók és az óceán, egy olyan emberi és autórengeteg zűrzavarába kalauzolnak, amit nehéz lenne egyszerűen értelmezni. Az obszervatórium a város egyik ikonikus szimbóluma, amely számos filmben is megjelent. Itt forgatták például azt az emlékezetes jelenetet, amikor az 1984-es Terminátor filmben Arnold Schwarzenegger, az anyaszült meztelen gép, megérkezik a jövőből. Az izomkolosszus a korlátokhoz lépve, a fényekben fürdő Los Angelesre tekintett. Valahogy mi is így néztünk le a városra, emlékeztetve arra, hogy Schwarzenegger 2003 és 2011 között Kalifornia republikánus kormányzójaként is szolgálta a népet. Érdekes, hogy a filmben szereplő harci robotot 2029-ből, vagyis a jövőből küldték vissza, és manapság Elon Musk mesterséges intelligenciával felszerelt robotjai már-már olyanok, mint a sci-fi világának korai elképzelései 1984-ből.
A magasból leereszkedünk a híres városrész sűrűjébe, a Hollywood Boulevardra, hogy végigsétáljunk a Hollywoodi hírességek sétányán (Walk of Fame). Ujjongva fedeztük fel az elmúlt évszázad több ezer járdába épített csillagából azt a száznyit, akiket mi is ismertünk. Bár szívemhez mindenik közel állt, hiszen számtalan ikonikus jelenet torlódott emlékezetembe, most nem fogom felsorolni az összeset, csak azokat a magyar származásúakat, akikbe "belebotlottunk", s akiknek szellemét ilyenformán szintén felidézhettük: Joseph Szigeti (1892-1973), Johnny Weissmuller (1904-1984), Ernie Kovacs (1912-1962), Zsa Zsa Gabor (1917-2016), Eva Gabor (1919-1995), Mariska Hargitay (1964-).
A sugárúton ezrek hömpölygő tömegét figyeltük, és közben olyan meghökkentő látványokkal találkoztunk, amiket szavakba önteni is nehéz lenne, mert attól félnék, hogy a papír elpárologna a lebilincselő élmények súlya alatt. Szuperjárművek száguldoztak mellettünk, "szelíd" motorosok csoportosultak, míg a négysávos úton egy félig fedetlen narkós heverészett, akit csak a város e színes palettájának egyik árnyalataként könyvelhettünk el. Az LMBTQ közösség minden szegmense képviseltette magát, és a világ minden tájáról érkezett, excentrikus egyének sokaságát láttuk. Mi csupán egy romániai erdélyi magyar család voltunk a sokaságban, akik kíváncsian szemléltük a forgatagot, és miközben a járdaszegélyen ücsörögtünk, élveztük az amerikai hotdogok ízét, hogy erőt gyűjtsünk a következő felfedezésekhez. Eljutottunk az Oscar-gálák legendás helyszínéhez, a Dolby Színházhoz, valamint a Grauman's Chinese Theatre-hez, amely az ódon kínai pagoda stílusával hívogatta a látogatókat. Az épület előtti téren hírességek kéz- és láblenyomatai sorakoztak, mint egyfajta csillagpor az aszfalton. A boulevardról a híres éjszakai mulatók otthonába, a Sunset Stripre kanyarodtunk, majd a Beverly Hillsben található Rodeo Drive-ra vetettük magunkat. Itt ismételten úgy éreztük, mintha egy másik dimenzióban lennénk. A világ egyik legdrágább bevásárlóutcájában a luxusmárkák logói ismerősen csillogtak, de belépni egyik boltba sem mertünk, hiszen a 10 dolláros hátizsákjainkkal igencsak kilógtunk volna a Saint Laurent üzlet milliós ridiküljei közül. Csak az elegáns utcán maradtunk, miközben a csikorgó kerekekkel száguldozó millió dolláros autók látványában gyönyörködtünk, és eközben a fiamtól olyan autómárkák neveit tanultam meg, amelyeket eddig csak mesékben hallottam.
Hollywood rengeteg meglepetést rejt még magában, de ezekről részletesebben a következő fejezetben fogunk beszélni.
