A mikroszkóp alatt újra életre kel egy lepke, felfedve rejtett szépségét és részleteit, amelyeket szabad szemmel soha nem láthatunk. Ez a csodálatos pillangó nem csupán egy egyszerű rovar, hanem a természet bámulatba ejtő műalkotása, amelynek színei és te

Amennyiben valaki kíváncsi arra, hogyan mutatkozik meg egy lepke részleteiben mikroszkóp alatt, egy elhullott példány felfedezése kiváló lehetőséget kínál erre a vizsgálatra.

Lepkéket figyelni, ahogy repdesnek a virágok közt, jó dolog. Azonban egy élő lepkét nem tud az ember igazán közelről megnézni, így ha kíváncsi, akkor az elpusztultan talált példányokkal kell beérje.

Vannak példányok, amelyeket pók fogott meg, és ebbe pusztultak bele, van sok, amelyik a "szúnyogirtás" áldozataként hull alá az égből, és persze van, amelyiknek egyszerűen lejár a nem túl hosszú élete. Ha az ember nyitott szemmel jár, ezekből bármikor találhat.

Nem ez az első alkalom, hogy egy elhullott lepkét gyűjtöttem be; ezúttal egy nyári zöldbagoly (Trachea atriplicis) akadt a kezembe. Ez a bagolylepke különösen lenyűgöző, a barnás-szürkés alapszíne mellett élénk mohazöld, kerek foltokkal és krémszínű, fehér sávokkal díszített. A tápnövényei között szerepelnek a laboda, a lósóska és a libatopfélék, így nem nevezhetjük kártevőnek. Érdemes megjegyezni, hogy ez a faj igazi ékszerdoboz a természetben, és mindig öröm rábukkanni.

Valójában egy éjjeli lepkéről beszélünk, amely a bagolylepkék (Noctuidae) családjába tartozik. Ez a család a lepkék világának második legnagyobb csoportját képviseli, körülbelül 12 ezer különböző fajt magába foglalva, hazánkban pedig 474 faj található meg. A bagolylepkék számára elengedhetetlen a kiemelkedő hallás, mivel a denevérek fő táplálékforrásai közé tartoznak. Ennek köszönhetően képesek érzékelni a denevérek által kibocsátott ultrahangos jeleket, ami létfontosságú a túlélésükhöz.

Mit is érdemes felfedezni egy elhullott lepke testén? Elsősorban a szárnypikkelyeiket érdemes megfigyelni. Ezek a finom, törékeny szerkezetek, amelyeket szabad szemmel nehezen észlelhetünk, számos funkciót betöltenek. Ami számunkra feltűnő, az a színek és minták varázslatos játéka, amelyet éppen ezek a pikkelyek adnak a lepke szépségéhez.

A színek nem csupán a fajok jellemzői, párválasztási stratégiák, álcázási módszerek és mimikai játékok szempontjából fontosak, hanem jelentős szerepet játszanak a lepkék hőszabályozásában is. A pikkelyeik rendkívül könnyű, habszerű szerkezetűek, amelyek belsejét levegő tölti ki, így kiváló szigetelőként funkcionálnak.

A sötét árnyalatú lepkék gyorsabban melegszenek fel, ezért a boglárkalepke nőstényeinek szárnyai gyakran barna színben pompáznak. Ez a jelenség lehetővé teszi, hogy a peterakásra készülő nőstények kevesebb időt töltsenek a melegedéssel, így több időt szentelhetnek a táplálkozásra. Ezen kívül, a világ egyik leggyönyörűbb lepkefaja, a dél-amerikai Morpho-lepkék közül a M. theseus is ide tartozik, hiszen színpompás megjelenése tökéletesen tükrözi élőhelyének gazdag szépségét.

A síkvidéki, meleg éghajlatú területeken élő fajok élénkebb kék színt mutatnak, míg a hűvösebb, magashegyi környezetben található példányokban a barna árnyalatok dominálnak, és a kék szín viszonylag ritka. Számos nappali lepkefajunk alkalmazza ezt a színelméleti stratégiát: míg a fehérlepkék a legnagyobb hőségben is bátran napoznak, addig a sötétebb színűek inkább elvonulnak a tűző nap elől, és a magasabb növények árnyékában keresnek menedéket.

A szárnypikkelyek változatos formái a szárny különböző részein találhatók, és a lepke testén is felfedezhetők hasonló képződmények, amelyek első pillantásra inkább szőrnek tűnnek. Ezek az apró, hosszúkás pikkelyecskék nemcsak a lepkék sajátossága, hanem számos más rovarfaj is büszkén viseli őket testükön vagy szárnyaikon.

E pikkelyek evolúciós eredete a rovarok testét borító érzőszőrökhöz köthető, pontosan ugyanúgy is fejlődnek ki az egyedfejlődés során, mint a szőrök. A rovarok szőrei apránként lapossá váltak az évmilliók alatt, s ezzel ölthették magukra számos új funkciójukat.

A szárnypikkelyek legérdekesebb jellemzője talán az, hogy képesek színjátszásra, vagyis a megjelenésük az iránytól függően változik (mint ahogyan azt a korábban említett boglárkák és a Morpho-fajok kékje is mutatja). Ez azt jelenti, hogy a különböző szögből nézve a lepke más-más színekben pompázhat. Az átszűrődő fény olyan különleges optikai hatásokat kelt, amelynek következtében a barna, szürke vagy éppen zöld pikkelyek ragyogó árnyalatokban jelennek meg.

Teljesen mindegy, milyen a pikkely eredeti színe, mind ragyogni fog. Ezt a hatást legkönnyebben úgy figyelheti meg az ember, ha a szárnyat kicsit hozzádörzsöli egy üveglaphoz (akár az ablakhoz is, könnyen letörölhető), amelyen átsüt a Nap. Az irány változtatásától a pikkely színe is változni fog.