Fedezd fel velünk, hogyan teremthetsz napi kapcsolatot egy angyallal! Engedd, hogy a spirituális energiák átjárjanak, és tapasztald meg az angyali jelenlét csodáit minden egyes nap.

Ahhoz, hogy észrevegyük az angyalt, ki kell lépnünk a rohanásból

Advent idején, karácsonykor csillogó angyalkákkal díszítjük fel az otthonunkat, ám ahogy a ünnepek varázsa elhalványul, sokszor elfeledkezünk róluk. Nem csupán a plüssfigurákról van szó, hanem az igazi angyalokról is, akikkel nap mint nap találkozhatunk. Pedig nem nehéz a társaságukban élni; csupán annyit kell tennünk, hogy helyet találunk számukra a szívünkben és az elménkben.

Az angyalok jelenléte általában csak a bibliai mesék világában ölt hús-vér formát, manapság legfeljebb festményeken vagy grafikákon csodálhatjuk meg őket. Pedig valójában itt vannak közöttünk, emberi testben járva-kelve - hozzánk érve, beszélgetve, ránk mosolyogva, és megnyugtatva minket, amikor szükségét érezzük. Sokan vallják, hogy kapcsolatban állnak e szellemi lényekkel, akik segítő kezet nyújtanak a nehéz időkben. Bár létezésüket nehéz bizonyítani, sokan mégis meg vannak győződve arról, hogy figyelnek ránk és óvnak minket. A hitük erős, hiszen a hit nem csupán egy egyszerű meggyőződés, hanem egy mély, bizonyíthatatlan jelenségbe vetett bizalom. A hithez sokkal több erőre és bölcsességre van szükség, mint a puszta tudásra.

Persze, íme egy egyedi változat: **Angyali öltözetben** Az égi fények ragyogásában, ahol a világ zaja elhalványul, ott áll egy lény, aki angyali öltözetet visel. Szárnyai lágyan lebegnek a szélben, mintha a föld és az ég határvonalán táncolnának. A ruhája, mint a napfény szőtte, ragyogóan fehér, és minden lépése egy fénysugár, amely reményt és békét hoz. Az angyal szemei mélyen csillognak, tele szeretettel és megértéssel, mintha a világ minden titkát magukba zárnák. Az ő jelenléte megnyugtató, mint a hajnal első fénye, amely új lehetőségeket ígér.

Képzeljük csak el, nagy könyörgésünkben egyszer csak lebbenne a függöny, kivágódna az ablak, és bereppenne egy két méteres szárnyas lény talpig fegyverzetben, majd dübörgő hangon tanácsot adna. Mit tennénk? Persze, csak azután, hogy magunkhoz tértünk az eszméletvesztésből. Megtennénk, amit javasol? Naná. Mernénk nem megtenni? Hívnánk máskor is? Mernénk hívni? Az angyalok pontosan tudják, hogy még nem vagyunk felkészülve a személyes találkozásra. Ezért inkább szelíden, halkan, óvatosan érkeznek. Egy gondolat formájában, vagy egy kedves barát szavaiban, egy feliraton az óriásplakáton, egy régi könyv oldalán... De megérkeznek, ez biztos.

A boldogságot mindenki értékeli.

Az égi lények szívből szeretnek játszani. Az emberek évszázadok óta abban a tévhitben élnek, hogy csak a fájdalom, a bűntudat és a térden csúszás közelítheti őket az angyalokhoz. Pedig messze nem így van! Az angyalok számára a szigor, az önfegyelem és a kimerítő munka nem az élet értelme. Ők tudják, hogy az élet ajándéka tele van örömmel és boldogsággal, ha csak képesek vagyunk hinni ebben. Hinni abban, hogy a betegség csupán átmeneti állapot, és a halál nem más, mint egy újabb lépcsőfok az élet végtelen sorozatában. Ezért a szomorúság és a kétségbeesés nem része az ő világuknak; nem értik, miért ragadunk le a kesergés mocsarában. Ők inkább nevetnek, játszanak és énekelnek, és minket is erre az útra invitálnak. Még azt is örömmel fogadják, ha azt kérjük tőlük, hogy segítsenek a kártyajátékban. Persze, hogy segítenek, hiszen ők is rajonganak a játék öröméért!

Meg kell őket kérni!

Az angyalok nem avatkoznak bele csak úgy az életünkbe, legfeljebb ha nagy a baj. De ha kérjük, mindig megkapjuk a segítséget. És mi tehetné biztosabbá és közelibbé a kapcsolatot égi segítőnkkel, mint az, ha szólunk hozzá? Akár szavakkal, akár levélben. Szánjunk időt rá, hogy írjunk neki. Mondjuk el, hol tart az életünk és merre szeretnénk eljutni. Kérdezzük meg, vajon mi kellene ahhoz, hogy elérjük, amit szeretnénk, és hogy megfelelő-e a célunk. És kérjük meg, hogy segítsen. Ha a megfelelő lélekállapotban vagyunk, a levél írása közben el fog önteni a szeretet. Ez azt jelenti, hogy az angyal jelen van. Hallgassunk a sugallatra, a jelekre, de az se baj, ha kitalálunk egy nevet a számára. És köszönjük meg, hogy meghallgatott.