Michael Douglas kifejezte, hogy nem kíván olyan színész lenni, aki a forgatás során adja fel az életét.

Michael Douglas 2022 óta nem állt kamerák elé, de most, a Száll a kakukk fészkére című film 50. évfordulója apropóján visszatért a reflektorfénybe. A Karlovy Vary-i Filmfesztiválra érkezett, hogy részt vegyen a felújított film bemutatóján. A sajtótájékoztatón, ahol mi is jelen voltunk, Douglas megosztotta tapasztalatait a rák elleni harcáról, a visszavonulásáról, valamint arról, hogy örömmel adja át feleségének a stafétát, ezzel is jelezve, hogy átadja a helyét a következő generációnak.

Az idén ünnepli 50. évfordulóját a Száll a kakukk fészkére című történet, melynek gyökerei Csehországban találhatók. A hidegháború időszakában az amerikai külügyminisztérium egy különleges lehetőséget kínált a hollywoodi sztároknak: ellátogathattak a vasfüggöny mögé, ahol a helyi fiatalokkal találkozhattak. Kirk Douglas, a kor ünnepelt színésze is részt vett egy ilyen úton, és Prágában járt. Ekkorra már megszerezte Ken Kesey klasszikus regényének film- és színpadi jogait. A Broadway-n sikeresen bemutatott darab után azonban a filmadaptáció megvalósítása még mindig akadozott. Csehországban találkozott Milos Forman rendezővel, akinek azonnal felajánlotta, hogy ha Forman Amerikába tud utazni, ő lehet a film rendezője, amely a regényből készülne.

A helyzet korántsem volt olyan egyszerű, mint ahogy az elsőre tűnt: még Kirk Douglas neve sem vonzotta be a szükséges befektetőket a filmprojekt mögé. Végül a legendás színész úgy döntött, hogy elengedi az álmát, de nem adta fel a reményt. A stafétát átadta fiának, Michael Douglasnak, aki akkoriban épp azon fáradozott, hogy megtalálja a helyét Hollywood világában.

Akkoriban egy igazán sikeres sorozat, a "San Francisco utcáin" világában mozogtam, amely már a negyedik évadát futotta. Bár a nézettségek tükrözték a tévés sikeremet, a filmes világban még mindig csak egy tévés színész maradtam, akit nem vettek komolyan. Sokan furcsán néztek rám, amikor bejelentettem, hogy a negyedik évad végén el akarok lépni egy jól menő sorozattól, mindössze azért, hogy produceri szerepet vállaljak egy mozifilmben. De én egészen másképp tekintettem erre. A "San Francisco utcáin" négy évada alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, és mélyen megértettem, hogyan működik a háttérmunka. Éreztem, hogy készen állok arra, hogy kipróbáljam magam ezen a területen, és megvalósítsam az álmaimat.

„Tedd különlegessé a mondandódat!” – hívta fel a figyelmet Michael Douglas a film sajtótájékoztatóján.

Amikor a legkedvesebb forgatási élményeiről faggatták, elárulta, hogy sokkal inkább emlékezetes számára az Oscar-gála, ahol a „Száll a kakukk fészkére” öt legfontosabb díjat nyert el. Szavai szerint ő és Saul Zaentz producer – akinek unokaöccse, Paul Zaentz szintén elkísérte Douglast a cseh fürdővárosba – rengeteget dolgozott azon, hogy Jack Nicholson végül részt vegyen a gálán.

Az elején nem volt kedve részt venni. Korábban már kétszer is jelölték, de mindkét alkalommal alulmaradt, és nem vágyott arra, hogy újra átélje ezt a csalódást. Végül azonban beadta a derekát. Az este kezdetén nem volt szerencsénk, sorra veszítettük a jelöléseinket. Jack ott ült, és már előre megmondta, hogy így fog alakulni... Aztán egy váratlan pillanatban nyert a forgatókönyv, Milos diadalmaskodott, és hirtelen mindannyian éreztük az esélyesség súlyát a vállunkon. Hihetetlen élmény volt, hogy végre mi is győztesek lettünk. Emlékszem, Jack utána mindig azt mondogatta: "Mikey D - ahogy akkoriban hívtak - , innen már csak lefelé vezet az út."

Jack Nicholsonról szólva megjegyezte, hogy a mai napig tartják a kapcsolatot, időről időre beszélnek egymással. Bár Nicholson szeretett volna jelen lenni a felújított film Los Angelesi bemutatóján, aznap épp nem érezte jól magát, így csak a családja képviselte őt az eseményen, de ez még nem jelenti azt, hogy amúgy ne lenne jó formában.

Jack már egy ideje a remeteéletet választotta, visszahúzódva a nyilvánosság elől. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkoztatná a külseje. Nemrégiben egy paparazzi váratlanul lekapta őt az erkélyén, és a képek nem éppen a legelőnyösebb pillanatait örökítették meg. A haja kusza volt, és az arcán egyfajta zavartság ült, mintha éppen most lépett volna ki egy őrült álomból. Miután a fotók napvilágra kerültek, Jack lánya javasolta, hogy látogassanak el egy kosárlabda-mérkőzésre. Ezzel szerették volna megmutatni, hogy Jack rendben van, és elkerülni a találgatásokat az állapotáról.

Mi a helyzet Michael Douglas visszavonulásával? Milyen hatással van ez a filmszakmára és a rajongókra?

- mesélte a fesztivál közönségének, miközben vidáman nevetett.

Elmondása szerint rájött arra, hogy nem szeretne olyan színész lenni, aki egy forgatás közben dobja fel a talpát. Jól érzi magát odahaza, nem hiányzik neki a munka, és szerinte eljött az ideje, hogy a fiatalabb felesége, Catherine Zeta-Jones dolgozzon többet. "Boldog vagyok odahaza a feleség szerepben" - mondta a színész, aki a nyolcvanas-kilencvenes években még egymás után játszotta az alfahímeket.

Douglas elmondta, hogy érdekesen alakult a pályája, és csak utólag gondolt bele, hogy szinte kizárólag kortárs történetekben szerepelt.

Állítása szerint mindig csupán a forgatókönyv alapján döntött a szerepekről, és nem annyira a karakterek mélysége érdekelte, hanem inkább a projekt egészének látványos összhangja.

- utalt ezzel az egyik leghíresebb filmjére, az Elemi ösztönre, ahol ugyan a forgatás idején még ő volt a húzónév, de a film bemutatója után az egész világ már Sharon Stone-ról beszélt.

Tényleg szereti a munkáját? Nos, a válasza szerint igen, de ez nem mindig volt így. "A karrierem kezdetén hittem abban, amit mondtak: a kamerának nem szabad hazudni, mert azonnal észreveszi. Teljes mértékben bele akartam élni magam a szerepembe, ezért a method actingot választottam, de ez rendkívül megterhelő volt számomra. Azt tapasztaltam, hogy a munka már nem hoz annyi örömöt, mint korábban."

Azt mondja, a Végzetes vonzerő környékén jött rá, hogy a színészet valójában hazugság, és nem kell mindig a teljes lelkét beleölnie minden szerepébe. Ez komoly fordulópont volt az életében, mert ezek után sikerült megtalálnia az örömöt a filmezésben.

A sajtótájékoztatón a résztvevők érdeklődtek afelől, hogy miként idézi fel a rákkal folytatott harcának időszakát.

"A 4-es stádiumú rák nem vakáció, de nem választhat az ember. Végigmentem a programon: sugárzást és kemót kaptam, és nagy szerencsém volt. Sok ismerősöm nem volt ilyen szerencsés. Larry Hagman barátomnak is ugyanilyen rákja volt például, emlékszem, hogy beszélgettem vele erről. Neki sajnos nem volt szerencséje. Óriási mázli, hogy a kemó és a sugárkezelés elégnek bizonyult, mert ha műtötték volna, nem tudtam volna rendesen beszélni többé."

A mai amerikai politikai helyzettel kapcsolatban Douglas kifejtette, hogy nem kíván Donald Trumpról beszélni, mivel úgy érzi, már elegendő szó esett róla. Ugyanakkor mély aggodalommal figyeli, mi zajlik az Egyesült Államokban, és személyes felelősséget is érez a történések iránt. Szerinte az amerikaiaknak most éppen a saját tapasztalataik révén kell felismerniük, hogy a demokrácia nem magától értetődő, hanem egy rendkívül törékeny érték, amelyért állandóan harcolni szükséges.