Miért készült Brüsszelben annyi különös, provokatív hóember?

Hóembertörténelem: Tudtad, hogy már a híres Michelangelo is foglalkozott hóemberépítéssel? Bár őt sokan a művészetek úttörőjeként tartják számon, a hóemberkészítés terén nem ő volt az első. Az első dokumentált hóember egy antiszemita karikatúrához kötődik, ami sajnos árnyékot vet a hóemberkultúrára. Érdekes, hogy a legimpozánsabb hóember-installációk egy szexuális témakör köré épültek, így a hóember nemcsak szórakoztató, hanem provokatív szerepet is betöltött a társadalmi diskurzusban.

Az emberiség történetének hajnalán, amikor a hó első fehér takarója beborította a tájat, valószínűleg megjelent az első hóember is. Hogy pontosan mikor, arra nincsenek biztos adatok, de a hóemberépítéshez nem szükséges sok: csupán némi hó, néhány gally, és talán egy-két kő, hogy életre keltsük a hóból formált figurát. A hóember építése egy rendkívül egyszerű, mégis varázslatos folyamat, amely a tél örömeit hozza el. A hó, ami ilyenkor bőségesen rendelkezésre áll, könnyen formálható, és nem igényel különösebb művészi tehetséget – csupán némi kreativitásra van szükség. A hóból gyúrt gombócokat egymásra helyezve, valamint néhány természetes díszítéssel, mint például ágak és kövek, máris készen áll a tökéletes hóember, amely mosolyt csalhat mindenki arcára.

Bob Eckstein, A hóember története című könyv szerzője szerint a hóember legkorábbi ismert megjelenése egy 1380-ban kiadott hóráskönyvben figyelhető meg. Az illusztráción egy szomorkás kifejezésű hóember látható, aki egy hagyományos kis zsidó sapkát, azaz kipát visel. Ez a kép könnyen utal arra, hogy egyértelműen antiszemita szándékkal készült karikatúráról van szó. A pusztító pestisjárvány alatt szenvedő európai emberek úgy tűnik, bűnbakot kerestek, akire rátudták hárítani frusztrációikat, és a tűz mellett olvadó zsidó hóember ideális célt adott számukra.

Természetesen a hóemberek nem csupán alantas célokra születtek. A középkorban a hóemberépítés egyfajta közösségi eseménnyé is válhatott, amely lehetőséget adott az embereknek, hogy összefogjanak. Ebben a farkasordító hidegben, amely csontig hatolt, és a sötétség, éhínség, szegénység, valamint egyéb életveszélyes viszonyok árnyékában sokan a tél borzalmasan nyomasztó oldalát tapasztalták meg, a hóemberek megalkotása talán segített felfedezni a hideg évszak szebb, vidámabb pillanatait is.

1511 irtózatosan hideg telén Brüsszel lakói például több mint 100 hóembert építettek, amely aztán az 1511-es csoda néven vonult be a történelembe. Becslések szerint a hóemberek több mint fele szexuális töltetű volt, vagy egyenesen vulgáris, sőt: pornográf.

Politikai demonstrációs célzattal is készültek hóemberek: egyebek mellett egy hószűz egy egyszarvúval az ölében, amelyet a coudenbergi hercegi palota, azaz V. Károly német-római császár rezidenciája elé építettek. Ezzel tiltakoztak az ellen, hogy a császár ekkoriban ideje nagy részét nem Brüsszelben, hanem nagynénjénél, Ausztriai Margitnál töltötte Molines-ban. Végül a csoda akkor ért véget, amikor a következő meleg tavaszon a hó elolvadt, ami komoly áradásokhoz vezetett városban.

1494 januárjában Firenzére olyan hóesés zúdult, amilyet addig soha nem tapasztaltak. Ez a rendkívüli időjárási jelenség felkeltette a helyi arisztokraták figyelmét, akik a szokatlanul hideg napokat kihasználva elhatározták, hogy művészi lehetőségeket teremtenek a városban élő tehetséges művészek számára. Ekkor születtek meg a lenyűgöző hószobrok, melyek a birtokaikon tűntek fel, egyedülálló látványt nyújtva a városlakóknak és látogatóknak egyaránt.

Pontosabban: állítólag hagyomány volt, hogy a firenzei művészek hóembereket készítettek, ha hó esett a városra, és hamarosan egyfajta verseny alakult ki a nemesek és hatalmasságok között, hogy ki tudja a lehető legpazarabb és legpazarabb hóembert megrendelni. Piero de' Medici, a várost irányító nagy hatalmú Medici család egyik sarja pedig egyenesen magát Michelangelót, a reneszánsz egyik legnagyobb művészét kérte fel a feladatra.

Piero, aki mindig is vágyott arra, hogy kiemelkedjen a többiek közül, megbízott egy mindössze húszéves szobrászpalántát, hogy a saját udvarában felhalmozott összes havat használja fel egy hóember megalkotására, amely méretében és fényűzésében verhetetlen lesz.

Legalábbis állítólag, mert sajnos arról, hogy pontosan hogyan nézett ki ez a hóember, nem maradt fent semmiféle hitelesnek mondható információ.

A francia-porosz háború 1870-es évek Párizsában, Alexandre Falguière francia szobrász egy lenyűgöző alkotással reagált a város ostromára. A La Statue de la Résistance (Az ellenállás szobra) című hószobor, mely közel három méter magas, egy meztelen nőt ábrázol, aki keresztbe tett karokkal egy ágyún ül. A művész szándéka, hogy pontosan mit is közvetít, kissé rejtélyes, ám az biztos, hogy az alkotás egy allegóriát hordoz magában. A köztéri meztelen nőalakok szimbolikus jelentősége a szobrászművészet egyik alappillére, így Falguière munkája is ebbe a hagyományba illeszkedik, tükrözve a kor hangulatát és a szembenállás szellemét.

1690-ben, a New York állambeli Schenectady angol település kapujánál, két őr úgy határozott, hogy megérdemelnek egy kis pihenőt. Hogy ne maradjanak teljesen magukra, két hóembert építettek, hogy a helyükre álljanak, és ezzel megpróbálják elriasztani a francia csapatokat. Megnyugodva a "munkájuk" eredménye láttán, elindultak kocsmázni, hogy megünnepeljék szabad estéjüket. Sajnos a tervük kudarccal végződött: az éjszaka leple alatt több száz francia katona támadta meg a kapukat, letarolták a települést, és több tucat ártatlan telepest mészároltak le. A hóemberes álcázás nem bizonyult elégségesnek a védelemhez.