"Nem minden fás terület tekinthető erdőnek, de egy biztos: minden erdő fákkal van tele. Ezért is kiemelkedően fontosak az örökerdők." - Könyves magazin

Sokszor felületesen közelítjük meg az erdők kérdését: nem csupán annyiról van szó, hogy minél több facsemetét ültessünk, hanem arról is, hogy megőrizzük a meglévő erdőinket. Litkai Gergely legújabb Zöld könyv podcast adásában Zelei Anna civil természetvédő és agrármérnök beszélgetett. A beszélgetésből kiderül, hogy a vadászat problémái részben a túltenyésztésből fakadnak, a gazdaság pedig nem használja ki megfelelően az erdők lehetőségeit. Jelenleg a politikai érdekek sem a kiterjedt és egészséges örökerdők fenntartása felé terelik a figyelmet Magyarországon.

Mi is rejlik valójában egy erdő mélyén? Milyen eltérések vannak egy frissen telepített erdő és egy több száz éves, érett ökoszisztéma között? És mit tehetünk az erdők megóvásáért, ha a kormányzat vagy a gazdasági érdekek nem állnak a védelmük mellett? A Zöld könyv podcast legújabb epizódjában Litkai Gergely műsorvezető és Zelei Anna, civil természetvédő és agrármérnök, a „Az elveszett erdő” és „Ha az erdő beszélni tudna” című könyvek szerzője, az erdők különleges világáról, működéséről és jelentőségéről folytatnak izgalmas diskurzust.

A beszélgetés középpontjában Az elveszett erdő című mű állt, amely egy közösségi összefogás eredményeként jött létre. "A természetbarátoknak nincsenek sem anyagi javaik, sem befolyásuk, de van hangjuk. Nem túlzás azt állítani, hogy amíg a természetvédelem nem válik jövedelmező üzletté, addig csupán egy szűk körű elkötelezett környezetvédő csapat és az önkéntesek tartják életben ezt a nemes ügyet" - olvashatjuk a könyv egyik figyelemre méltó részében.

A párbeszéd számos elterjedt tévhitet és téveszméket világít meg. Például sokan úgy vélik, hogy egy erdő egészségi állapotának legfőbb mutatója a kor, miközben valójában a biodiverzitás és az ökoszisztémák egyensúlya is kulcsfontosságú. A vadászatot gyakran az állatok leölése miatt tartják elítélendőnek, de valójában a túlzott populációk kialakulása és az ezzel járó ökológiai problémák jelentik a valódi veszélyt. Ezen kívül érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon már 15 éve nincs Környezetvédelmi Minisztérium, ami Európában szinte páratlan helyzetet teremt.

A beszélgetés egy izgalmas bevezetővel vette kezdetét, amelyben Zelei Anna elmesélte, miként alakult a pályafutása az agrármérnöki területről az erdővédelem irányába. Anna már fiatal korában is vonzódott a természethez, ám a szakmája területén nem talált megfelelő lehetőségeket, így egy évtizeden át a bankszektorban dolgozott. Férjével együtt aztán Németországba költöztek, ahol az élet teljesen új irányt vett:

Ott tapasztaltam meg, hogy mennyire eltérő a kinti erdők állapota, és hogy a természetvédelem miként működik ott, teljesen más dimenzióban.

"Ebben a pillanatban merült fel bennem a felismerés, hogy sürgősen lépéseket kellene tennem az erdők védelméért" - osztotta meg véleményét.

Ebből a gondolatból bontakozott ki az az elképzelés, hogy egy erdővédelemről szóló könyvet készítsen. Ennek érdekében egy közösségi platformon indított felhívást, amelyben arra buzdította az érdeklődőket, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez. A reakciók rendkívül pozitívak voltak: számos vélemény, történet, vers és kép érkezett, amelyekből végül megszületett a könyv. A közös munka és a lelkes hozzájárulások révén egy igazán különleges alkotás formálódott.

A beérkező anyagok sokasága mellett Zeleinek elengedhetetlen volt egy szakmai irányvonal keresése is. Ehhez a WWF Magyarország erdőprogramjának, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Intézetének kutatásaira támaszkodott, ami lehetővé tette számára, hogy a véleményeit tudományos alapokkal támassza alá. A könyv egyik kiemelkedő erénye a gazdag fotóanyag is, amelynek jelentős részét a szerző maga készítette.

Több mint 30 ezer fénykép gyűlt össze az archívumban, és végre sikerült találni egy teret, ahol megoszthatom ezeket a képeket. A többi résztvevőtől is lenyűgöző felvételeket kaptam, bár akadt köztük olyan is, amely a tarvágás és erdőpusztítás súlyos következményeit ábrázolta. Az én célom azonban az volt, hogy az erdő varázslatosabb, szebb oldalát mutassam be, ezzel is ösztönözve az olvasókat és a természetkedvelőket, hogy felfedezzék a természet csodáit.

Litkai a közösségi összefogás fontosságát emelte ki, és az aktív cselekvésre irányította a figyelmet, azt firtatva, hogy Zelei véleménye szerint a jelenlegi erdővédelem terén megfigyelhető-e valamilyen formájú közösségi újjáéledés, vagy továbbra is csupán néhány ember van, aki igazán elkötelezett a természet védelme mellett. Zelei úgy látja, hogy a médiában egyre inkább fókuszba kerül az erdővédelem, azonban ennek ellenére a valós előrelépések száma még mindig csekély.

Ennek pedig az egyik égető problémája, hogy a környezetvédelem egyre kevesebb befolyással és forrással bír.

De ez a könyv mintha reményt hozna, mivel a megjelenés után felkereste őt Dr. Bükki Tamás, az Erdőszeretet Szövetség alapítója: "Azóta már több mint 180-an vagyunk ebben a szövetségben. Az összefogás lényege, hogy összefogja az összes erdőszerető civilt, a civil szervezeteket, a környezetvédelmi szervezeteket, és egy olyan aktív csapatot alkosson, ami nyomást tud gyakorolni a kormány jelenlegi romboló erdőgazdálkodási tendenciáira."

A jogi, kormányzati és szakmai szervezetek számára kulcsfontosságú, hogy mit értünk erdő alatt. Litkai egy korábbi beszélgetésre is hivatkozott, amelyben Gálhidy Lászlóval a szentélyerdők kérdését járták körül. Zelei rámutatott, hogy ez a téma nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik, mivel az erdő fogalma eltérő jelentéssel bírhat egy ökológus, egy erdész vagy a jogalkotók szemszögéből. Az alapgondolat elsőre világosnak tűnhet, de valójában sok bonyodalmat rejt magában:

"Nem minden fás táj erdő, de minden erdő fák sokaságából épül fel."

- mondta a szerző.

Az erdő mozgó fogalmával az a probléma tehát, hogy előfordulhat, hogy törvény szerint erdőnek nevezünk valamit, de az mégsem látja el azokat az ökológiai feladatokat, amik egy valódi erdőre igazak. "Az ökológus azt mondja, hogy az az erdő, amelyik több ezer állatfajból, növényfajból alkot egy erős, ellenálló erdei ökoszisztémát, egy úgynevezett erdei szuperorganizmust. Ez a természetközeli erdő, ami képes fenntartani önmagát. Az ültetvények ezzel szemben simán csak egy gazdasági pénzforrásnak számítanak, és az állam ezeket is beszámítja az erdősített területbe" - mondta Zelei.

A hangsúly a régi fák és az ősi erdők fontosságán van, amelyek környezetünk szívét jelentik. A jelenlegi erdőgazdálkodási gyakorlatok sajnos nem veszik figyelembe, hogy egy ilyen erdő kivágása nem csupán pillanatnyi veszteséget jelent, hanem egy hosszú távú folyamatot indít el, amely során legalább 60-80, de akár 100-150 év is eltelhet, mire újra egy életerős, ellenálló erdő alakulhat ki a helyén, saját különleges állat- és növényvilágával. Az erdőgazdálkodás valódi célja tehát az lenne, hogy a telepített erdőket és ültetvényeket hasznosítsa különféle ipari célokra, ahelyett, hogy a természetes, ökológiai szempontból értékes erdőket célozná meg. Ezzel nemcsak a biodiverzitás védelmét szolgálnánk, hanem a jövő generációinak is megőriznénk a természet csodáit.

Ez olyan, mintha úgy próbálnánk fűteni, hogy először kiürítjük egy társasház összes bútorát, majd azokat elégetjük, végül pedig az egész épületet ledózeroljuk, a lakókat pedig elzavarjuk. Ezután új házat emelünk a helyére, remélve, hogy a korábbi lakók visszatérnek, és lesz elég pénzük, hogy új bútorokat vásároljanak.

- fogalmazott Litkai, sajátos stílusával és éleslátásával.

Valószínűleg sokan úgy gondolunk a vadászatra, mint egy természetkárosító tevékenységre, és ez igaz is, de nem úgy, ahogy gondoljuk, derül ki az adásból. "A profitorientált vadásztársaságok olyan mértékben elszaporították a csülkös vadat, a gímszarvast, dámszarvast, őzet, muflont, vaddisznót, hogy az erdei vadkár rendre tetemes, sokszor pótolhatatlan. Lehetetlenné válik az erdő természetes vagy mesterséges megújulása egy nagyszámú vadállomány mellett" - olvasható a könyv egyik idézetében.

Zelei véleménye szerint a vadásztársaságok tevékenysége következtében elszaporodott állatfajok drámai módon felborították az erdők ökológiai egyensúlyát.

Átlagosan egy szarvas élettartama 10-15 év között mozog, és naponta 10-12 órát szentel táplálkozásra. Főként friss erdei hajtásokkal táplálkozik, ám az erdő nem képes ilyen nagy számú állatot eltartani. Kulcsfontosságú tehát, hogy megértsük: a hobbivadászat és a vadgazdálkodás két teljesen eltérő dolog. "Határozottan el kell választanunk azokat a vadászokat, akik szakszerű vadgazdálkodási tevékenységet folytatnak, igazodva az erdő vadeltartó képességéhez, és azokat a hobbivadászokat, akik csupán a szórakozás kedvéért űzik ezt a tevékenységet" - hangsúlyozta Zelei.

De nem csupán a vadászati szokások változása tükrözi, mennyire eltérően viszonyulunk az erdők világához a múltban megszokottakhoz képest. Zelei, a „Ha az erdő beszélni tudna” című korábbi művéhez kapcsolódóan, felkereste a Szegedi Tudományegyetem egyik professzorát, hogy felfedezze, mely növények találhatók a gyógyászat tárházában.

A válasz igazán meglepett, hiszen úgy tűnik, hogy az alternatív gyógyászaton kívül szinte minden más anyagot szintetikusan állítanak elő.

A jelenlegi magyar állam számára a környezettudatosság nem prioritás – derül ki a beszélgetésből. Zelei véleménye szerint ennek mögött egy alapvető ok húzódik: a hosszú távú gondolkodás nem hoz azonnali nyereséget, így nehezen vonzza a figyelmet. Litkai ehhez hozzátette, hogy ez olyan, mintha egy régi számítógépen próbálnánk futtatni egy modern szoftvert; ha az alapvető rendszer nem megfelelő, akkor semmi más nem fog zökkenőmentesen működni.

Zelei bizakodó a változással kapcsolatban, de sok tényező van, ami az ellenkezőjére mutat: "2010-ben megszüntette a kormány a környezetvédelmi minisztériumot, tehát 15 év lemaradásban vagyunk, holott Európában ez abszolút példátlan. Összesen négy ilyen ország van Magyarországgal együtt: Szaúd-Arábia, Tanzánia és Szomália" - mondta a szerző. És jelenleg is megoszlik a természetvédelem a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és az erdészet különböző, sokszor nem összeegyeztethető szempontjai között.

A természetvédelem igazi kihívás, amikor az állam nem áll mellénk, sőt, még azokat a szakmai szervezeteket is hátráltatja, akik elkötelezettek a környezetünk védelme iránt.

„Tedd egyedivé a szövegedet!” – mondta Zelei. Ennek ellenére, ahogy Litkai is hangsúlyozta az adás során, itt lépnek színre azok a kezdeményezések, mint Zelei könyvei, a Zöld könyv podcast, valamint számos ember, szervezet és közösség, akik elkötelezetten dolgoznak a fenntartható jövőért.