Pacsirtadal és ködvirág: a tavasz varázsa megérkezett a Kardoskúti-pusztára - Agrotrend Ahogy a nap első sugarai átszűrődnek a köd leple alatt, a Kardoskúti-pusztán életre kel a természet. A pacsirták dallamos énekével köszöntjük a tavasz megérkezését, m
A Körös-Maros Nemzeti Park varázslatos Kardoskúti-pusztája már tele van élettel: a mezei pacsirták dallamai betöltik a levegőt, míg a ködvirágok bájosan bontogatják szirmaikat. Mindez nem csupán egy szép látvány, hanem egyértelmű jele annak, hogy a tavasz megérkezett, és minden visszafordíthatatlanul megújul.
Február utolsó napjaiban megszűnt a fagyos időjárás és a napsütés hatására a levegő is egyre melegebb lett. A hőmérséklet változásárára a növény- és az állatvilág nagyon gyorsan reagált. A pusztán megjelentek a ködvirágok, amelyek az egyik első tavaszi vadvirágnak számítanak. Enyhe teleken ez az aprócska virág akár már február elején is nyílik, idén azonban csak a hónap utolsó napjaiban jelentek meg fehér virágai. A keresztesvirágúak közé tartozó, kis virágok mindössze 1-2 mm-esek, mégis látványossá tudják tenni a tél végi pusztát. Ha a körülmények megfelelőek a ködvirág számára, akkor összefüggő, lepelszerű virágzást produkál a gyep felszínén, úgy néz ki, mint egy ködfátyol, innen is kapta a nevét. Közép-Európán belül a legnagyobb állományai Magyarországon találhatók. Tág tűrésű növényfajról van szó, amely az élőhely tekintetében nem különösebben igényes. Kardoskúton jellemzően inkább az ürmös pusztarészeken virágzik tömegesen. Nagy, összefüggő foltokat alkot Barackoson, a Lófogó-érnél és a székkutasi gyepeken is.
A mezei pacsirták éneke a tavasz érkezésének egyik legszebb hírnöke. Általában Zsuzsanna-nap környékén térnek vissza telelőhelyeikről, de az idei hideg időjárás miatt ez a visszatérés egy kicsit későbbre tolódott. Ezek a madarak rendkívül dalos kedvűek; a költési időszak alatt szinte folyamatosan hallatják éneküket. A hajnal első fényei már elindítják őket, és csak a nap utolsó sugarainál hagyják abba a dalolást. Jellemző a pacsirtákra, hogy főként a levegőben adják elő gyönyörű dallamaikat. Libegő, rezgő repülésük során egyre magasabbra emelkednek, olykor már csak a hangjuk árulkodik arról, hogy ott vannak a magasban. Éneklésükkel nemcsak a párjuknak próbálnak udvarolni, hanem a költőterületük határait is kijelölik fajtársaik számára. Táplálékuk főként rovarokból, rovarlárvákból és gilisztákból áll, míg a fiókáiknak leginkább hernyókat gyűjtenek, hogy biztosítsák a megfelelő táplálékot számukra.
A mezei pacsirta a magyar kultúra egyik legérdekesebb és legszívhezszólóbb madara, amely már régóta foglalja el helyét a nép lelkében. Nem meglepő, hogy a legnagyobb költőink és íróink fantáziáját is megragadta, hiszen csodás éneke és szimbolikus jelentése számos műben visszatér.
Február utolsó napjaiban megszűnt a fagyos időjárás és a napsütés hatására a levegő is egyre melegebb lett. A hőmérséklet változásárára a növény- és az állatvilág nagyon gyorsan reagált. A pusztán megjelentek a ködvirágok, amelyek az egyik első tavaszi vadvirágnak számítanak. Enyhe teleken ez az aprócska virág akár már február elején is nyílik, idén azonban csak a hónap utolsó napjaiban jelentek meg fehér virágai. A keresztesvirágúak közé tartozó, kis virágok mindössze 1-2 mm-esek, mégis látványossá tudják tenni a tél végi pusztát. Ha a körülmények megfelelőek a ködvirág számára, akkor összefüggő, lepelszerű virágzást produkál a gyep felszínén, úgy néz ki, mint egy ködfátyol, innen is kapta a nevét. Közép-Európán belül a legnagyobb állományai Magyarországon találhatók. Tág tűrésű növényfajról van szó, amely az élőhely tekintetében nem különösebben igényes. Kardoskúton jellemzően inkább az ürmös pusztarészeken virágzik tömegesen. Nagy, összefüggő foltokat alkot Barackoson, a Lófogó-érnél és a székkutasi gyepeken is.
A mezei pacsirták éneke a tavasz érkezésének egyik legszebb hírnöke. Általában Zsuzsanna-nap környékén térnek vissza telelőhelyeikről, de az idei hideg időjárás miatt ez a visszatérés egy kicsit későbbre tolódott. Ezek a madarak rendkívül dalos kedvűek; a költési időszak alatt szinte folyamatosan hallatják éneküket. A hajnal első fényei már elindítják őket, és csak a nap utolsó sugarainál hagyják abba a dalolást. Jellemző a pacsirtákra, hogy főként a levegőben adják elő gyönyörű dallamaikat. Libegő, rezgő repülésük során egyre magasabbra emelkednek, olykor már csak a hangjuk árulkodik arról, hogy ott vannak a magasban. Éneklésükkel nemcsak a párjuknak próbálnak udvarolni, hanem a költőterületük határait is kijelölik fajtársaik számára. Táplálékuk főként rovarokból, rovarlárvákból és gilisztákból áll, míg a fiókáiknak leginkább hernyókat gyűjtenek, hogy biztosítsák a megfelelő táplálékot számukra.
A mezei pacsirta a magyar kultúra egyik legérdekesebb és legszívhezszólóbb madara, amely már régóta foglalja el helyét a nép lelkében. Nem meglepő, hogy a legnagyobb költőink és íróink fantáziáját is megragadta, hiszen csodás éneke és szimbolikus jelentése számos műben visszatér.
