Putyin: a Pinokkióba zárt, megfellebbezhetetlen moszkvai ólomkatona.

Oroszország helyzete, úgy tűnik, jónak mondható, bár akadnak apróbb problémák. Az infláció valóban magas, és a születési számok is csökkennek, de az ország soha nem volt még ennyire erős és szuverén, mint mostanában – ez volt Vlagyimir Putyin orosz elnök szokásos év végi moszkvai sajtótájékoztatójának központi üzenete. Azonban van egy kis árnyoldala a dolognak: az elnöki válaszok, bár magabiztosak, nem igazán tükrözik a valóságot, különösen az inflációval és a népességfogyással kapcsolatos aggodalmakat illetően.

"Oroszország sokkal erősebb lett az utóbbi két-három évben, mert az ország igazán olyan szuverén állammá vált, amelyik nem függ senkitől. Növeljük védelmi kapacitásainkat, a mi hadseregünk a világ leginkább hadra fogható katonasága. Ugyanez mondható el a hadiparról is" - sorolta Vlagyimir Putyin orosz elnök arra felvetésre válaszolva, amely szerint ha végre sor kerül a találkozóra a január 20-án hivatalába beiktatandó amerikai elnökkel, Donald Trumppal, akkor Oroszország sokkal gyengébb lesz, mint a legutóbbi Putyin-Trump csúcs idején volt. Egy másik kérdésre válaszolva pedig azt mondta, hogy Oroszország halad afelé, hogy elérje azokat a célokat, amelyeket az Ukrajna elleni - háromnaposra tervezett, de már közel három éve tartó - "különleges katonai művelet" elején tűztek ki. "Drámai változások történnek a hadszíntéren. A teljes frontszakaszon megyünk előre" - tette hozzá. Az is sokatmondó, hogy az államfő nem bánta meg - legalábbis ezt nem vallotta be - az Ukrajna elleni hadművelet megindítását. "Korábban kellett volna megtennünk" - magyarázta.

A szíriai események sem arra utalnak, hogy Oroszország minden korábbinál erősebb lenne: bár Putyin arról beszélt, hogy a Moszkva által támogatott Aszad-rendszer bukása nem jelet presztízsveszteséget Oroszország számára, az mindenképpen figyelmeztető jel, hogy a jelek szerint az orosz hadsereg nem elég erős ahhoz, hogy egyszerre két hadszíntéren eredményesen legyen képes tevékenykedni.

Bár a négy és fél órás sajtótájékoztatón Putyin szokásához híven magabiztos benyomást keltett, a tények és a számok makacs valóságot tükröznek, amelyek egyáltalán nem azt sugallják, hogy Oroszországban és az ukrajnai frontokon minden a tervek szerint alakulna. A "világ legjobban hadrafogható hadseregének" hátterében álló "gyorsan bővülő" hadiipar évek óta túlnyomórészt iráni és észak-koreai fegyverekkel – mint drónokkal, rakétákkal és tűzérségi lőszerrel – folytatja a támadásokat Ukrajna ellen. Az utóbbi hetek eseményei pedig azt mutatják, hogy a kurszki fronton már észak-koreai katonák is feltűntek, akiket Kim Dzsong Un phenjani vezető küldött Moszkvának megerősítésül.

Az is árulkodó jel, hogy a háborúval kapcsolatos helyzet nem egészen stabil, hiszen míg a konfliktus kezdetén a Kreml propagandája az Ukrajnát elnyomó "náci junta" ellen indított harcot hirdette, manapság – legalábbis a politikai vezetők és propagandisták narratívájában – az Oroszországra támadó NATO vált a fő ellenséggé. Ez az ellenségváltás nem véletlen, hiszen szükség volt valamilyen magyarázatra arra, miért is fogadták a "felszabadítókat" nem virágcsokorral, hanem fegyverekkel a kezükben a lenézett "kisoroszok".

Bár az igaz, hogy az utóbbi hónapokban eredményes volt az oroszok felőrlő taktikája, és az év elejét jellemző 100-200 négyzetkilométer helyett októberben és novemberben már 400-400 négyzetkilométer került Kelet-Ukrajnában orosz ellenőrzés alá, ez azért nem az a tempó, amire valóban büszkék lehetnének Moszkvában: Ukrajna területe több mint hatszázezer négyzetkilométer, s míg Pokrovszk környékén valóban haladnak a támadók, az Oroszországhoz tartozó Kurszk térségében, ahova az ukrán hadsereg augusztusban tört be és foglalt el néhány nap alatt 1400 négyzetkilométert, még mindig nem sikerült visszafoglalni valamennyi elvesztett területet.

Bár nem olyan látványos, de talán mégis lényegesebb az a siker, amelyet Ukrajna a Fekete-tengeren és az orosz olajfinomítók ellen vívott harcában elért. Az orosz fekete-tengeri flotta szinte teljesen visszavonult a tenger nyugati medencéjéből, miközben az ukrán tüzérség, már a nyugati országok által szállított, nagyobb hatótávolságú manőverező robotgépekkel is megerősítve, folyamatosan célba veszi az olajipari létesítményeket. Noha érvelhetünk amellett, hogy az orosz védelem hatékonyan működik, az égő rosztovi finomítóról készült csütörtök hajnali felvételek éppen ennek az ellenkezőjét tükrözik.

A függőséggel kapcsolatos megállapítások nem mindig tükrözik a valóságot: Oroszország egyre inkább Kína befolyása alá kerül, hiszen az orosz gazdaság a tízszer nagyobb és népesebb Kína jóvoltából jut hozzá olyan kettős felhasználású termékekhez, amelyek nélkülözhetetlenek a hadsereg működéséhez. Putyin folyamatosan Pekingben próbálja értékesíteni azt a földgázt, amelyet korábban Európa vásárolt, de a háború következtében már nem igényel. Kína viszont szigorú feltételeket állít: egyrészt elutasítja a Szibéria ereje gázvezeték második szakaszát, hogy elkerülje az orosz függőséget, másrészt ő határozza meg, hogy milyen áron hajlandó vásárolni az energiahordozókat.

Ez egy rendkívül alacsony ár, és a hírek szerint a kínaiak csupán annyit fizetnek, ami minimálisan meghaladja az orosz belföldi fogyasztóknak megállapított tarifát. Elemzők szerint Peking már azzal is nyomást gyakorol Moszkvára, hogy a kínai vezetők többször is nyilvánosan és a kétoldalú tárgyalások során hangsúlyozták: határozottan ellenzik, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket alkalmazzon az ukrajnai konfliktusban.

Putyin akkor sem mondott igazat, amikor azt állította, hogy Moszkva kész feltételek nélkül tárgyalni az ukrajnai béke megteremtéséről. Ezt pár mondattal később maga is nyilvánvalóvá tette, hiszen miközben arról beszélt, bármikor kész tárgyalni Donald Trumppal, hozzátette, hogy Moszkvának esze ágában sincs visszaadni azokat az ukrajnai területeket, amelyeket az ott rendezett álnépszavazások után hivatalosan is annektált. Azt is hozzátette, hogy Oroszországnak nem fegyverszünetre, hanem tartós békére van szüksége, olyanra, amely szavatolja Oroszország érdekeinek tiszteletben tartását. "A fegyverszünet azt jelentené, hogy Ukrajna megvethetné a lábát és a katonáknak lehetőségük lenne a további harcokra való felkészülésre" - tette hozzá.

Különös helyzet alakult ki, amikor az orosz elnök a béketárgyalásokról beszélt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, kijelentve, hogy bár nyitott a párbeszédre, békeegyezményt nem kíván aláírni, mivel véleménye szerint Zelenszkij már nem legitim vezető. Ezzel arra utalt, hogy a háború következtében Ukrajnában nem tartottak elnökválasztást, és így Zelenszkij mandátuma lejárt, ami szerint a politikai legitimitása megkérdőjelezhető. "Csak olyan partnerekkel kötünk megállapodást, akiknek jogi státusza van. Ilyenek a rada, azaz az ukrán parlament, valamint annak elnöke" - tette hozzá Putyin. Ez a kijelentés azért is érdekes, mert Zelenszkij mellett a rada és annak elnöke is hasonló helyzetben van, hiszen a háború következtében a parlamenti választások is elmaradtak, így az ő mandátumuk is lejárt.