Riasztó idők Európában: Oroszország már a határok küszöbén kopogtat.

Az utóbbi időszakban Oroszország egyre inkább szürkezónás műveleteket folytat NATO-országok területén, ami komoly feszültséget okoz Európa biztonsági helyzetében. A The Economist legújabb elemzésében részletesen tárgyalja azokat a kihívásokat, amelyekkel a kontinensnek szembe kell néznie, valamint azt, hogy a szövetség milyen intézkedéseket eszközölhet a destabilizáló taktikák ellensúlyozására.

Lengyelország egén drónok szelik a levegőt, míg Észtország légterében orosz MiG vadászgépei járőröznek, a Balti-tenger mélyén pedig távközlési kábelek sérülnek. A kibertámadások következtében repterek működése bénul meg, drónok, rejtélyes robbanások és célzott merényletek rázkódásokat okoznak a régióban. Eközben online bot-hadseregek özönlik el a közösségi médiát, hogy befolyásolják az európai választásokat. Bár egy-egy ilyen esemény önállóan talán nem indokolna háborús helyzetet, együtt azonban új és veszélyes tendenciákat sejtetnek.

Vlagyimir Putyin egy szürkezónás hadviselés stratégiáját alkalmazza a NATO-val szemben: olcsó, nehezen nyomon követhető és precízen időzített akciókkal igyekszik megingatni Európa stabilitását. Közben ügyel arra, hogy elkerülje a nyílt fegyveres összecsapások határvonalát – figyelmeztet a The Economist.

- fogalmazott a héten Németország kancellárja, Friedrich Merz.

Az akciók következtében keletkezett károk eddig sosem voltak súlyosak, de mi is lehet a háttérben rejlő célja mindennek? Az európai szaksajtó elemzései alapján Putyin tisztában van azzal, hogy egy nyílt összecsapásban nem tudná felülmúlni a NATO-t, ugyanakkor beszédeiből egy ambiciózus terv körvonalazódik, amely túlmutat a puszta provokáción. Három konkrét célt tűzött ki maga elé, és mindhárom területen elengedhetetlen számára a siker.

az a szándéka, hogy megingassa a NATO belső kohézióját. A vezetők véleménye alapján Putyin manipulálni próbálja a félelmeket és a bizonytalanságokat, hogy Európa országai között feszültséget teremtsen, és aláássa a szövetségbe vetett bizalmat. Célja, hogy elérje: a tagállamok elkezdjék megkérdőjelezni a kollektív védelem elvét, amely az 1949-es megalakulás óta a szövetség alapját képezi. Ezzel a stratégiával a moszkvai vezetés azt reméli, hogy képes lesz destabilizálni a nyugati világot, és kihasználni a megosztottságot saját előnyére.

Az a fő célja, hogy véglegesen elszakítsa Amerikát Európától. Putyin rendszeresen hangsúlyozza, hogy a szövetséget belső forrásokból kell gyengíteni, sőt, akár teljesen meg is szüntetni.

A 20. század végén Amerika dominanciája megkérdőjelezhetetlen volt, hiszen ereje felülmúlta minden ellenfelét és szövetségesét együttvéve. Az al-Kaida vezetője, Oszama bin Laden, 2001-ben végrehajtott merénylete a World Trade Center ikertornyai ellen megindította a folyamatokat, amelyek az Egyesült Államokat hosszú, kimerítő afganisztáni és iraki hadműveletek irányába terelték. E hadjáratok következtében otthon egyre nőtt az ellenérzés a külföldi katonai beavatkozásokkal szemben. Ma a kínai vezetők hasonló amerikai visszavonulásról álmodoznak Kelet-Ázsiában. Hszi Csin-ping éppen ezért "szürkezónás" taktikákat alkalmaz, próbálva Tajvant sebezhetőnek feltüntetni, miközben megkérdőjelezi Amerika elkötelezettségét ázsiai szövetségesei iránt. Donald Trump, aki fittyet hány a második világháboró utáni nemzetközi biztonsági rendre, valójában megkönnyíti Hszi helyzetét.

Ugyanez a helyzet Európában is. Amikor a lengyel légtérben bukkantak fel orosz drónok, Trump csupán annyit reagált: "lehet, hogy hiba volt". Holott ebben a helyzetben egyértelmű szolidaritásra lett volna szükség. Nem nehéz összekapcsolni e szavakat azzal, hogy tíz nappal később három MiG-31-es sértette meg Észtország légterét. Trumpnak világossá kellene tennie, hogy szükség esetén katonai fellépés mellett is kiáll Európáért.

Ha ugyanis a szabotázsokat és a légtérsértéseket egyszerű rutineseményként kezdjük kezelni, a NATO elrettentő ereje kérdésessé válik

- Amennyiben vita bontakozik ki a témával kapcsolatban, az máris a gyengülés jele.

Putyin második célja Ukrajnára vonatkozik. Nyári offenzívája kevésbé volt sikeres, mint azt remélte, ezért most minden jel szerint azon dolgozik, hogy megemelje az ukrán hadsereget támogató európai országok költségeit. A szürkezónás támadások elsősorban azokat az államokat érik, amelyek Kijev legelszántabb szövetségeseinek számítanak. Lengyelország, Észtország és Dánia drónbetörésekkel, GPS-zavarásokkal és szabotázsakciókkal szembesült. Németországot kibertámadások érték, különösen a védelmi és logisztikai szektorban működő vállalatoknál.

Moldova és Románia, amelyek a frontvonalhoz közel helyezkednek el, nem tudtak elkerülni Moszkva beavatkozását a választási folyamataikba. Az orosz törekvések azonban egyik esetben sem bizonyultak sikeresnek, ami arra utal, hogy Putyin nem mindig éri el a céljait. Az üzenet, amit Moszkva próbál közvetíteni, egyértelmű: a választóknak és politikai vezetőknek inkább arra kellene összpontosítaniuk, hogy saját biztonságukat erősítsék, ahelyett, hogy Ukrajnának fegyvereket küldenének.

A harmadik magyarázat ennél sokkal mélyebb és régebbi gyökerekre tekint vissza. Putyin sosem vonzódott a klasszikus liberális demokráciákhoz, amelyek nem csupán gazdagságukkal, hanem ellenálló képességükkel is rávilágítanak az ő kudarcaira és elnyomó politikájára. Éppen ezért, ahogy egyre több zavart és megosztottságot teremt a Nyugatban, úgy tűnik, hogy ő maga is egyre erősebbé válik.

Minél inkább képesek a centrista kormányok hitelességüket elveszíteni, annál inkább kihasználhatják ezt a helyzetet a populista erők, akik a megosztottságot hirdetik az egységes Európa képében.

és akiknek a politikai gyanakvása Putyinéval is összecseng.

Mit tehetnek a szövetségesek a helyzet kezelésére? Először is, elengedhetetlen, hogy mindent leleplezzenek. A The Economist elemzése rámutat, hogy nagy a kísértés a kisebb provokációk figyelmen kívül hagyására, de a szürkezóna elhanyagolása valójában a terület átadását jelenti. Ha ezt megengedik, a támadások egyre gyakoribbá válnak. Politikai elemzők szerint a szabotázsok, kibertámadások és választási beavatkozások esetén sürgősen szükséges a tények feltárása és nyilvánosságra hozatala, mégpedig megalapozott bizonyítékokkal alátámasztva.

Ezáltal Oroszország elveszíti a letagadás lehetőségét, és a nyugati választók számára világossá válik, hogy ők a célkeresztben állnak.

A NATO-nak és az Európai Uniónak egyaránt szüksége van arra, hogy megerősítse ellenálló-képességét. A szürkezónás védelem keretein belül kulcsszerepet játszanak a kábelek és csővezetékek karbantartására szakosodott szakértői csapatok, azonnali beavatkozásra felkészült kiberalakulatok, valamint a megerősített választási bizottságok. Bár ezek a feladatok első ránézésre talán unalmasnak tűnhetnek, valójában elengedhetetlenek a hatékony védekezés szempontjából.

Európa védelmi képességeit sürgősen fejleszteni kell, hogy hatékonyan reagálhasson a jelenlegi kihívásokra. A Balti-tengeri járőrözés folyamatos fenntartása elengedhetetlen, és ehhez több fejlett szenzorra van szükség. Olyan elfogórakétákra van szükség, amelyek képesek megsemmisíteni azokat a drónokat, amelyeket Oroszország hatalmas mennyiségben gyárt. Amennyiben behatolás történik, azonnali riasztás szükséges a vadászrepülők számára, és hatékony rakétavédelmi rendszert kell alkalmazni a drónokkal szemben, amelyek értéke valószínűleg nem haladja meg a néhány ezer dollárt.

A The Economist szakértőjének véleménye alapján végül...

A szövetségnek egyértelműbb és konkrétabb árakat kell megállapítania a támadásokkal szembeni válaszlépésekre. A határokon átnyúló dróntevékenységekkel szemben szankciókat kell bevezetni, míg a kibertámadásokra megfelelő viszonzó kibercsapásokkal kell reagálni.

A szakértők egy része egyetért abban, hogy elérkezett az a pillanat, amikor Oroszország befagyasztott vagyonaiból kellene fedezni Ukrajna védelmét, hiszen ez valójában Európa biztonságát is szolgálja. A bátortalanok attól tartanak, hogy ez eszkalációhoz vezethet, azonban a tétlenség is egy másfajta, sokkal súlyosabb feszültséget generálhat. Ha Oroszország azt gondolja, hogy megúszhatja a korlátozott agressziókat, könnyen előfordulhat, hogy a jövőben valóban komolyabb konfliktusokhoz vezethet, például Putyin elérheti, hogy egy orosz anyanyelvűekkel benépesített várost hódítson meg az észt határon, amelynek jogait Oroszország mindig is hangoztatta, de valójában csak ürügyként használja. És innentől kezdve ki tudja, hol ér véget Oroszország területi ambíciója.