Természetesen, íme egy egyedi változat a "Római vakáció - kis kitérőkkel" témában: --- **Római Kalandok - Kis Kitérőkkel** Róma, az örök város, ahol a történelem és a modern élet csodásan összefonódik. Egy vakáció Róma szívében mindig tele van felfedez
Róma, az örök város, mostanra a turisták tengerével van elárasztva, s a Római vakációban megörökített idilli kép már csak emlék. Mégis, a város varázsa, amit semmi mással nem lehet összetéveszteni, minden látogatáskor magával ragad. A színek, hangok, illatok és ízek kavalkádja mindig új élményekkel ajándékoz meg. Még ha valaki már járt is itt, a sors fura játékaként újra és újra elkerülhetetlen, hogy a legfontosabb látnivalókhoz visszatérjen, még ha csak gyors pillantás erejéig is. Így tettünk mi is: a tömegen átfurakodva eljutottunk a Trevi-kúthoz és a Pantheonhoz, végigsétáltunk a zsidó negyeden, majd a Colosseum előtt megálltunk, hogy kívülről csodálhassuk meg a Forum Romanum impozáns oszlopait, és a Spanyol-lépcsők magasságából is szemügyre vettük a várost. Természetesen nem hagyhattuk ki kedvenc helyünket, a Piazza Navonát sem, ahol egy szökőkút mellett ücsörögve élveztük a hely varázsát.
Itt-tartózkodásunk nagy részét ezúttal azonban Rómán kívül töltöttük, úgy döntöttünk ugyanis, hogy megnézzük a város közelében lévő arra érdemes látnivalókat. Utunk először Hadrianus császár Tivolihoz - ókori nevén Tiburhoz - tartozó villájához vezetett: a világörökség részét képező Villa Adrianához, amely vonattal és egy nem túl hosszú taxizással könnyen megközelíthető. A Rómától mintegy 28 kilométerre lévő épületkomplexum romjai 120 hektáron terülnek el, és még így is káprázatos látványt nyújtanak.
Az első ásatások a 16. században kezdődtek itt, és még ma is zajlanak. A régészek megtalálták a palota alatti vízvezeték-hálózatot is, amely a palota kertjeiben és csarnokaiban működő szökőkutak vízjátékát is biztosította. De megtalálták azt az alagútrendszert is, amelyen keresztül a kereskedők, a beszállítók és a rabszolgák közlekedtek, hogy ne zavarják a császár és vendégei nyugalmát.
A császár 138-ban hunyt el, és halála után a villa több uralkodó számára is otthont adott, amit az ott fellelt mellszobrok is tanúsítanak. A Római Birodalom fokozatos hanyatlásával a palota egyre elnéptelenedett, elveszítve egykori fényét. A 16. században Ippolito d'Este bíboros úgy döntött, hogy a megmaradt márványszobrokat átköltözteti a közeli villájába, ezzel új életet lehelve beléjük, és így a Villa d'Estét díszíthette. Ez a felfedezés tehát utunk következő állomásává vált.
Olyan érzés, mintha egy varázslatos mesefilmbe léptünk volna: a zöldellő fák susogása, az árnyas lugasok hívogató ölelése, a szebbnél szebb, illatos virágok tánca, és a szökőkutak, valamint vízköpők csillogó játéka mindenütt körülöttünk. Az idő itt megállni látszik, a nyugalom pedig áthatja a levegőt – még a turisták zaja sem tudja megzavarni ezt a békés idillt.
A lenyűgöző villa húsz éven keresztül épült, és a kert szökőkútjainak vízellátását egy 600 méter hosszú csatornán keresztül biztosították, amely a közeli Aniene folyóból érkezik. A palota szobáit a késő reneszánsz kor legnagyobb mestereinek művei ékesítik. A termek falait bibliai és mitológiai jeleneteket ábrázoló freskók díszítik, még a bíboros egykori hálószobájában is felfedezhetjük ezeket a csodás alkotásokat.
A csarnokok közül kiemelkedik a szökőkutak csarnoka, ahonnan egy varázslatos átjárón léphetünk a Gran Loggiára. Itt lenyűgöző panoráma tárul elénk: a lépcsőzetesen teraszolt kert szépsége és a végtelen nyugalmat sugárzó mediterrán táj fogad bennünket. A kert tervezése a reneszánsz esztétika szellemében történt, ahol a területeket precízen, 30 méter átmérőjű egységekre osztották, mindegyik sajátos szépséggel bír.
S ha már a történelmi emlékek felkutatása volt a cél, a sorból nem lehet kihagyni az Ostia Antica régészeti parkot sem. Ez egy olyan római település romjaiból áll, amely eredetileg a Tiberis (Tevere) folyó torkolatában helyezkedett el a mai Olaszország nyugati tengerpartján. Ostiát a Kr. e. 6. században alapította Ancus Martius (Marcius), az ókori Róma negyedik uralkodója, de a 4. századból is maradtak itt fent védművek. Fő funkciója eredetileg a Tiberis torkolatának védelme volt, később azonban a Claudius és Traianus császárok által építtetett új kikötőnek köszönhetően pezsgő kereskedelmi központtá vált.
A város tudományos felfedezése a 20. század elején vette kezdetét, ami egy lenyűgöző szabadtéri múzeum kialakulásához vezetett. A különböző típusú lakóházak, közösségi épületek és raktárak maradványai jól elkülöníthetők egymástól. A város területének 57%-át lakóépületek borítják, míg 15%-át raktárak, és 12%-át a fürdők foglalják el. Az ásatások során feltárultak az ókori település főbb útvonalai és építményei, továbbá kiderült, hogy Ostia határai nem ott húzódtak, ahol korábban gondolták, és a Tiberis folyó ugyanúgy kettéosztotta, mint napjainkban Róma városát. A számítások alapján Ostia Antica területe valójában jóval nagyobb volt, mint azt kezdetben feltételezték: összesen 125 hektárnyi földterületet foglalt el, tehát kétszer akkora volt, mint a 66 hektáros Pompeji. A régészek véleménye szerint ez azt jelzi, hogy a Rómához közel fekvő város jelentős szerepet játszhatott a birodalom kereskedelmében. Nem meglepő, hogy Traianus császár 110 és 112 között impozáns kikötőt építtetett Ostia tengerpartján, amelynek romjait szintén feltárták. E romterület kiváló állapotban maradt meg, így jogosan rivalizál Pompejivel a turisták érdeklődésében.
Ha lehetőségük adódik rá, és a Róma határain túli látnivalókat is felfedeznék egy római vakáció alkalmával, ügyeljenek arra, hogy a fent említett helyszíneket semmiképpen se hagyják ki.
