Sajnálatos módon, de ez az élelmiszeripar jövőbeni alakulása.
Az "ipari alapokon működő mezőgazdaság" kifejezés sokak számára negatív töltetű, kényelmetlen képzetet ébreszt. A vegyszerekkel kezelt monokultúrák, az állattartó telepek zsúfoltsága és a kis családi gazdaságok eltűnése mind-mind a modern mezőgazdaság szimbólumai lettek.
Aktivisták, állatvédők, spirituális irányítók és politikai szereplők egyaránt éles kritikával illetik ezt a rendszert. Még a nyíltan konzervatív véleményformálók is a különböző értéklánc-összetevők betiltását sürgetik.
Kétségtelen, hogy a mezőgazdaság komoly környezeti kihívások forrása. Ez az iparág a legnagyobb vízfogyasztó, és jelentős mértékben hozzájárul az erdők eltűnéséhez, valamint a biológiai sokféleség csökkenéséhez. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának negyedéért is felelős, ugyanis a termőföldek és legelők kialakítása során hatalmas mennyiségű szén-dioxid kerül a légkörbe.
Bár az ipari mezőgazdaságot sokan bírálják, nem szabad figyelmen kívül hagyni egy lényeges előnyét: az, hogy képes óriási mennyiségű élelmiszert termelni viszonylag csekély földterületen.
A jövő, 2050-re a globális népesség várhatóan közel 10 milliárdra nő, ami óriási kihívás elé állít minket az élelmiszerellátás terén. Ez a növekedés körülbelül 50%-kal több kalória előállítását követeli meg, mint amennyit jelenleg biztosítunk. Az ipari mezőgazdaság fejlődése és hatékonysága segíthet ebben a helyzetben, lehetővé téve, hogy a szükséges élelmiszerkínálat nagy részét úgy biztosítsuk, hogy közben elkerüljük a további erdőterületek mezőgazdasági célú átalakítását.
Sokan várják, hogy az "ősi gazdálkodás" modern változatai választ adhatnak a problémákra. A "regeneratív mezőgazdaság" ígérete szerint a gazdálkodás nemcsak kevésbé árt a környezetnek, hanem helyreállítja a talaj szén-dioxid-megkötő képességét is. Az ilyen típusú gazdálkodás azonban szinte mindig több területet igényel, mint az intenzív, ipari módszerek - írt esszéjében a New York Times szerzője.
Srí Lanka esete figyelemre méltó tanulságokat hordoz: az organikus gazdálkodás hirtelen bevezetése komoly élelmiszerhiányhoz vezetett, ami miatt kénytelenek voltak élelmiszereket importálni. Ez a helyzet rávilágít arra, hogy a fenntartható mezőgazdasági átmenet alapos tervezést és fokozatos megvalósítást igényel, különben súlyos következményekkel járhat.
A jövő élelmiszer-termelése szorosan összefonódik a technológiai fejlődéssel és az innovatív megoldásokkal. Olyan áttörő technikák, mint a génszerkesztés, új távlatokat nyitnak, lehetővé téve számunkra, hogy olyan növényeket állítsunk elő, amelyek nemcsak nagyobb hozamot produkálnak, hanem a kártevőkkel szemben is ellenállóbbak. Ezen kívül az adatalapú mezőgazdaság révén képesek leszünk a termelési folyamatok optimalizálására, miközben csökkentjük a környezeti terheket, ezzel fenntarthatóbb jövőt teremtve.
Az ipari mezőgazdaság egy rendkívül bonyolult és sokrétű téma, amely körül számos vélemény és nézőpont létezik. Sokan kritizálják, ám elkerülni nem tudjuk. A kulcs a helyzet javításához nem a teljes eltüntetésében rejlik, hanem a szemléletváltásban és az átalakításban. A jövő egy fenntarthatóbb megközelítést igényel, amely figyelembe veszi a környezetvédelmet és a társadalmi felelősséget is.
