Szacsvay László: "A parlament most a kabaré színpadára lépett" - Beszélgetés Az interjú során Szacsvay László, a neves színművész és humorista, megosztja velünk gondolatait a politikai életről, a szórakoztatás szerepéről, és arról, hogyan tükröződik a ka

Kicsit távolabbról szeretném megközelíteni a dolgot: 1986-ban, alig több mint egy évig, takarítónőként tevékenykedtem a Katona József Színházban. Már korábban is említettem, hogy mennyire meghatározó élmény volt ez a tizennyolc éves lány számára, hiszen egy olyan befogadó és inspiráló közegben dolgozhattam, amely tele volt kreativitással. Akkoriban a színház iránti vonzalom volt számomra a legfontosabb, és mindenképpen az ország legkiválóbb társulatának közelében kívántam tevékenykedni. Ha már takarítónőként, hát akkor azt a lehető legjobban!

Szacsvay Lászlót számos olyan pillanatban láttam, amelyek a nagyközönség számára ismeretlenek maradtak. Például emlékszem, hogy a híres Budapest Orfeum című előadás előtt – amelyet hosszú éveken át Benedek Miklóssal és Császár Angelával közösen játszott – ő szinte mániákusan figyelte a részleteket. Minden kelléket alaposan átvizsgált, nemcsak a színpadon, hanem azon kívül is. Két centivel arrébb állította a fogast, ügyesen kisimította az abroszt, hogy egyetlen ránc se zavarja a látványt, és a fogason lévő újságot is úgy rendezte el, hogy egyetlen lap se lebegjen. A takarásban lévő nagyméretű bőröndöt pedig nem egyszer, hanem háromszor ellenőrizte, hogy biztosan ne akadályozza senki útját, amikor a színpad sötétebb része felé tartott.

Egyszóval, a színpadra lépés előtt mind fejben, mind szívben teljes mértékben felkészült a gondos cselekvéssel. Az előadás során számos gyönyörű dalt adott elő, de számomra a legmaradandóbb élmény a "Tanulj meg, fiacskám komédiázni!" című dal volt. Ez a dal róla szólt, és Szacsvay valóban mesterien elsajátította a komédiázás művészetét.

Verebes István kérdezte Szacsvayt és a kötet társszerzőjét, Vajda Katalint az akkor frissen megjelent könyvről. Azzal kezdte hogy "Szacsvay a szakma egyik legszerethetőbb egyénisége, aki ha bejön a színpadra, rögtön szívet melengető érzés árad szét a nézőtéren. Ehhez hozzájárul természetesen a kvalitás is."

A könyv utolsó harmada mélyen megérintett. Ebben a szakaszban Szacsvay László feleségének története kerül a középpontba, amely különösen drámai fordulatokat tartogat. Szacsvay mesterien, sallangok nélkül osztja meg velünk azokat a megpróbáltatásokat, amelyeken keresztülment. Az a mód, ahogyan az élet kihívásaival szemben helyt kell állnunk, e műben valóban figyelemre méltó példát mutat.

Szacsvay a könyvbemutatón számos szívhez szóló emléket elevenített fel, köztük azt is, hogy a Színművészeti Egyetem első óráján Ádám Ottótól sajátították el a szakma alapjait.

Mi is valójában a szakma? Olyan készségek egyvelege, mint a fókuszálás, a másikra való odafigyelés, valamint egy csepp memória és némi tehetség. A többi már csak a véletlen műve.

Az Olimpiai park kutyafuttatójában találkoztunk Szacsvay Lászlóval, ahol Fülöp és Lujzi, a kutyáink, szabadon felfedezhették a környéket, miközben mi beszélgettünk.

Amikor végre megérkezett Chripkó Lili, a fotósunk, azonnal észrevettem a tekintetén, hogy nem éppen lelkesedik a helyszínért, főként a kerítés miatt. Így hát egy kicsit távolabb húzódtunk. Fülöp szabadon szaladgált, néha unalmában megugatott egy-egy elsuhanó futót, míg Lujzi türelmetlenül feszengve várta, hogy végre útnak induljunk, hiszen azt ígértem neki, hogy sétálunk, nem pedig csak ülünk és nézelődünk. Az ebek barátságosan köszöntötték egymást, mint mindig, tele reménnyel, hogy hamarosan tovább indulunk, de sajnos most is csalódniuk kellett.

Izgatottan faggattam Szacsvay Lászlót a legújabb könyvéről, jól tudva, hogy már rengeteg pozitív visszajelzést kapott. Részt vettem egy olyan rendezvényen is, ahol több mint másfél órán át dedikálta művét, és a helyszínen lévő összes példány pillanatok alatt elfogyott...

A "Féltem, amíg éltem" című könyv megszületése egy izgalmas és érzelmekkel teli folyamat eredménye. Gabi, a WMN írója, hosszú időn át gyűjtögette a gondolatait és élményeit, amelyek mélyen megérintették őt. A könyvben a személyes tapasztalatok és a megélt érzések ötvöződnek, amelyek lehetővé teszik az olvasók számára, hogy egy különleges utazásra induljanak. Gabi nemcsak a saját történetét meséli el, hanem univerzális témákat is érint, mint a szeretet, a veszteség és a remény, így mindenki számára releváns és érthető lesz. Az írás folyamatában a szavak és a gondolatok szabadon áramlottak, és a könyv végül egy olyan művé vált, amely tükrözi az élet minden szépségét és nehézségét.

Szacsvay László: Két hónapig, vagy talán másfél, folytak a beszélgetéseink Vajda Katalinnal. Hetente kétszer vagy háromszor látogatott meg, és minden alkalommal új világok nyíltak meg előttem. Én megosztottam vele a gondolataimat, ahogy csak jöttek, meséltem a múlt emlékeiről egyfajta rendezetlenségben, ő pedig ügyesen szőtte össze a kócos ötleteimet, hogy szép, harmonikus képet alkosson belőlük.

B. G./WMN: Olvasás közben folyamatosan az a benyomásom volt, mintha az Ön egyedi hangján csendült volna fel ez a történet.

Sz. L.: Ezt már más is mondta. Nagyon jól ír Kati, az övé volt a munka nagyobbik része. Csapongtam összevissza, de mit is csinálhattam volna mást? Kati kitalált neki egy jó formát.

B. G./WMN: Nagyon tetszett ez is, mert teli van kedves "szacsys" kiszólásokkal, például: "most elmegyek bubukálni".

Sz. L.: Az volt a célom, hogy hitelesen tükrözzem önmagam. Sok régi emlék és történet bontakozott ki előttem, amelyekre általában nem szoktam visszaemlékezni. De ha elkezdek felfedezni a múltamban, meglepően sok minden kerül a felszínre.

B. G./WMN: Olyan élénk és részletes képet festett, hogy az olvasó szinte ott találta magát a történet közepén. Különösen megrázó volt az agyhártyagyulladásával kapcsolatos élménye, amely mélyen megérintette a lelkünket.

Sz. L.: Emlékszem, milyen borzalmas időszak volt az, amikor hetedikes lettem. Az összes barátom, akikkel együtt nőttem fel, eltűnt, mindannyian meghaltak. A László Kórház fertőző osztályán feküdtem, és üvegkalitkákba zárva várakoztam. Így láthattak az orvosok és nővérek, akik bármikor közbe tudtak lépni, ha baj történt. A szomszéd gyerekek is, akikkel együtt játszottunk, szintén elvesztek. Én viszont valahogy megúsztam ezt a rémálmot.

B. G./WMN: Nagyon nyíltan osztotta meg gondolatait olyan kérdésekről, amelyek még mindig sokak számára tabunak számítanak. Például a felesége mentális egészségével kapcsolatos tapasztalatairól is beszélt...

Sz. L.: Amikor végre megszólalok, miért ne lehetnék teljesen őszinte? Csak elmondtam azt, ami valóban megtörtént.