Szili István a debütáló csupaszkezes bunyójában sajnálatos módon sérülést szenvedett.

"Visszaszerezzük Erzsébetet!" - Hadházy helyett egy másik aktivista ragadta magához a kezdeményezést, és négy napra elfoglalta az Erzsébet hidat.

Az est csúcsmérkőzését vívó kiváló bunyós, aki korábban a profik világában a WBA és WBO világbajnoki címét is megkaparintotta, Felix Sturmot is megfektette. A meccs mindössze 46 másodperc alatt zárult le: egy hatalmas egyenes ütés érte, ráadásul a térde is megsérült a küzdelem során. A 42 éves sportolót a gála másnapján sikerült elérnünk.

A bal lábam, amely alatt megfordult, meglehetősen fájdalmas. Mivel húsvét ünnepe miatt nehezen akadt MR-vizsgálati lehetőség, de végül csak sikerült. Sajnos, az intuitív érzésem beigazolódott: oldalsó részleges szakadást és combcsontrepedést diagnosztizáltak.

Volt már korábban hasonló jellegű kihívása?

Szerencsére nem. A ring talaja meglepően puha volt – valószínűleg a sok kiütés következtében alakult így –, ami valószínűleg hozzájárult ehhez a balesethez.

Máskülönben, ha nem lett volna a lábsérülés, vajon sikerült volna neki felállnia a begyűjtött egyenes vonal után?

Természetesen, szívesen átfogalmazom: "Természetesen!"

Lenyűgöz a bátorsága, hiszen a riválisa, a brazil Maicon Kobayashi, 15 centivel magasabb volt, és láthatóan jóval nehezebb is.

Ne is beszéljünk róla! Nem szeretném semmire hárítani a felelősséget, de ha egy igazán professzionális gálát szervezünk, akkor minden részletnek a legmagasabb szintet kell képviselnie. A mérlegelés viszont sajnos nem ezt tükrözte. Például engem 72 kilóra mértek, pedig ez utoljára tíz éve fordult elő velem. Legalább öt-hat kiló eltérés lehetett, hiszen szombat reggel már 79 voltam, és éjszaka aligha híztam ennyit!

Nem érezted úgy, hogy félelmetes lenne a sokkal nagyobb ellenféllel szembenézni a ringben?

Hú, ebben már igencsak otthon vagyok! Akadtak ugyan olyanok, akik azt tanácsolták, hogy inkább maradjak visszafogott, de én nem az a fajta vagyok, aki csak üres ígéreteket tesz. Szóval, nem zavart, kikkel találkozom, a célom egyértelmű volt: győzni akartam!

A vereség annál fájóbb, minél nagyobb reményekkel és álmokkal vágtunk neki a küzdelemnek.

Ez mindig része a játéknak; az amatőr boksz világában én is belefutottam az első vereségembe, de ennek ellenére sikerült egy igazán figyelemre méltó pályafutást kialakítanom.

Utólag visszatekintve, egyetértek azokkal, akik azt állítják, hogy ebben a sportágban az aratja le a babérokat, aki először tudja komoly ütést mérni az ellenfelére.

Ez talán túlzásnak tűnhet, de egyetlen ütés többnyire nem képes a harcot eldönteni. Például, amikor a homlokom felrepedt és vérzett, az valóban egy komoly ütés volt, de nem befolyásolta a küzdelem kimenetelét. Azonban már most, az első mérkőzésem után világossá vált számomra, hogy a védekezés kulcsfontosságú, és ezt még alaposan el kell sajátítanom. Az ütéseket zárt kézzel, ökölbe szorítva kell leadni, míg védekezéskor a nyitott tenyér használata bizonyul a leghatékonyabbnak.

A hangja szomorúságot sugall… Vagy esetleg nem így van?

Nem vagyok elkeseredve, és fel sem merül bennem, hogy egy meccs után abbahagyjam. Tudom a vereségeket kezelni, s ez egy olyan sportág, ahol olimpiai és világbajnokok is elbuknak. Szóval nem rendített meg ez a vereség, megnyugtathatom az értem szurkolókat: megyek tovább!