Megennél egy embert valaha?
A cigányokkal szembeni előítéletek 1782-ben csúcsosodtak ki, amikor a vélt kannibalizmus vádjával 151 roma embert ítéltek halálra, és közülük 41-et valóban kivégeztek Hont vármegyében. Ekkoriban a társadalom feszültségei és a rasszista nézetek súlyosan hozzájárultak a tragikus eseményekhez.
A Nyúzóvölgyi perként elhíresült történelmi eseményekről írt Emberevők címmel darabot Boda-Novy Barnabás és Boda-Novy Emília, amit a Független Színház előadásában mutattak be a Trafó saját fesztiválján, a NEXTFESZT-en.
A borzalmas népirtás abban a feudális társadalmi közegben jöhetett létre, ahol évszázadok óta a magyar lakosság ferde szemmel nézte a vándorló cigányokat, akik vándor életmódjuk miatt ráadásul még adót sem fizettek. A véres történet egy egyszerű lopással indult: a mészárszéken elfogtak néhány cigányt, akik tyúkokat próbáltak lopni és betörtek a jegyző kamrájába is.
Bár ekkorra a kínvallatás hivatalosan már tiltottnak számított, a gyakorlatban továbbra is széles körben alkalmazták. Ennek következtében a cigány közösség tagjai nemcsak lopásokról, hanem más bűncselekményekről is elkezdtek vallani, például gyilkosságokról. Ez volt az első aprócska hópehely, amely aztán lavinát indított el. A hont vármegyei nyomozószerveknek nem volt szükségük másra, mint a helyzet kihasználására; több faluban hajtóvadászatot indítottak a cigányok ellen, akiket a kemencei börtöncellákba zártak, ahol embertelen körülmények között kínozták őket. A fokozódó pszichikai nyomás következtében egyre többen kezdtek el másokat is megvádolni, így a gyanúsítottak száma rohamosan növekedett. Végül összesen 31 ember megölését vállalták magukra. A hatóságoknak talán gyanús kellett volna, hogy nem maradtak földi maradványok, és hogy alig akadtak olyan hozzátartozók, akik az eltűnt rokonokat keresték volna, de ekkorra a történet már hatalmas méreteket öltött, és senki sem merte megkérdőjelezni.
A pszichózis olyan szélsőséges állapotot öltött, hogy bizonyítékok teljes hiányában 17 nő és 24 férfi életét oltották ki. A kegyetlen ítéletek sorában 15 embert akasztottak fel, hatot törtek kerékbe, míg hármat felnégyeltek. II. József, miután értesült arról, hogy az ő engedélye nélkül hajtották végre ezeket a kivégzéseket, azonnal leállította a gyilkosságokat. Ennek ellenére a cigány közösség egyes tagjait továbbra is elüldözték, gyermekeiket elvették és kényszermunkára vitték. A történet végkimenetele drámai volt: szinte teljesen felszámolták a honti cigány közösséget, ezzel súlyos sebeket ejtve a társadalomban.
A tragédia emlékét Puskás Péter és Végh József örökítették meg 1997-ben megjelent „Előítélet és vérpad” című művükben. Ezt a történetet Kele Fodor Ákos is újraértelmezi a 2024-ben napvilágot látott „Honti hantok” című könyvében.
Bár a mű a valóságos eseményeket átdolgozza – például nem harmincegy eltűnt személy nyomát kutatják, hanem csupán egyetlen embert, a mészárost –, a legfontosabb üzenete mégis világosan megfogalmazza: hogyan lehet egy egész közösséget, csupán származása alapján, alaptalanul megvádolni a legborzalmasabb emberi bűnnel.
A kétszereplős dráma koncepciója merészen vállalkozik arra, hogy több mint száz cigány és kínzótisztjeinek történetét egyetlen színpadra sűrítse, ezzel komoly kihívás elé állítva a színészeket. Csányi Dávid és Nemcsók Nóra mesterien váltogatják a szerepeket: Csányi hol a józan eszű cigányt, hol az erőszakos börtönőrt, hol pedig a narrátorként fellépő patás ördögöt alakítja. Nemcsók Nóra is folyamatosan transzformálódik, hol férfiként, hol nőként tűnik fel, a karakterek közötti váltások pedig a kihallgatások során szinte mondatonként zajlanak. Ketten együtt mégis képesek megjeleníteni annak a több mint 100 cigánynak a hangját, akiket alaptalanul vádoltak meg. Különösen figyelemre méltó Nemcsók Nóra játéka, amelynek csúcspontja az a pillanat, amikor kínzópadra kényszerített vörös fejjel, egy katatón fohászkodás után, váratlanul kiszakad belőle a mondat: "Megették a mészárost." Ez a jelenet a darab legerősebb része, amely mélyen megérinti a nézőt, és felfedi a szenvedés és az igazságtalanság fájdalmát.
