Tizennégy esztendeje indult el az Instagram kalandos útja, amely azóta gyökeresen átalakult, és már messze nem hasonlít az eredeti formájára.

2024 Instagramja nagyon más, mint 2020-é, és végképp nem olyan, mint 2010-é

Nem tudom megmondani, hogy ez a rendkívüli gyors felnövés az Instagram korai elöregedését jelzi, vagy inkább a tartós felnőttkorra utal. Az viszont egyértelmű, hogy 2024 Instagramja merőben eltér a 2020-as verziótól, és határozottan nem hasonlítható a 2010-es évekre.

A pandémia előtti időszakban kezdtünk el felfedezni egy figyelemre méltó jelenséget: a közösségi média már nem csupán a személyes élmények megosztásának színtere. A platformok folyamatosan professzionalizálódtak, és egyértelműen észlelhető volt, hogy a hagyományos közösségi médiás felületek, mint például a Facebook és a Twitter, egyre inkább szakmai kommunikációs eszközökké váltak. Ezzel párhuzamosan a személyes jellegű tartalmak a fiatalabb, dinamikusabb platformokra, például a Snapchatre (amely 2012-ben indult), a TikTokra (2016) és a Berealra (2020) terelődtek. Ez a váltás új dimenziókat nyitott meg a közösségi interakciókban, ahol az azonnaliság és a közvetlenség dominál.

Ahogy próbáltuk helyreállítani életünket a lezárások után, világossá vált, hogy életvitelünk gyakorlatilag egy nyitott könyvként szolgál a technológiai vállalatok számára. Ennek hatására ösztönösen kezdünk óvatosabban bánni a személyes információink megosztásával, és kevesebb részletet osztunk meg magunkról.

Az Instagram tizennégy éves története során számos kritikát kapott. A 2010-es évek közepén kezdtük észrevenni, hogy a közösségi média működése a felhasználók önkizsákmányolásán alapul. Az évtized végére pedig világossá vált, hogy nem csupán a saját időnk feletti kontrollunkat veszítjük el, hanem a folyamatos posztolás kényszere miatt egyre inkább kiszolgáltatottá válunk. Ez a dinamika új kihívásokat és kérdéseket vet fel a digitális világban való létezésünkkel kapcsolatban.

2024 februárjában New York iskolái és kórházai egyesült erővel perelték be a Facebookot, az Instagramot, a YouTube-ot, a TikTokot és a Snapchatet üzemeltető technológiai óriásokat. A keresetük középpontjában az állt, hogy ezek a platformok "függőséget kiváltó és kockázatos" tartalmakat terjesztenek, amelyek súlyosbítják a gyermekek mentális egészségügyi problémáit, akadályozzák a tanulást, és elvonják az erőforrásokat. Ez a jogi lépés csupán egy újabb fejezet a techcégek ellen indított eljárások sorozatában.

A közvélekedés szerint a fiatalabb generációk erőteljesen bírálták a közösségi média hatását az életminőségükre, miközben elismerik, hogy már nem tudnának élni nélküle. Az ellentmondásos érzések közepette sokan úgy érzik, hogy a digitális világ ugyanakkor áldás és átok is.

Az Instagram különösen kiemelkedik a közösségi média platformok között, mivel itt a tökéletesre csiszolt valóság illúziója a legerősebben hat. Számos kutatás foglalkozott azzal, hogy feltárja, milyen súlyos mentális terheket jelent az Instagram használata a felhasználói számára a többi platformhoz képest. A 2010-es évek elején még abban bíztunk, hogy a testpozitivitás mozgalma éppen az Instagramon fogja megvetni a lábát és elérni széleskörű elterjedését.

Ugyanígy reménykedtünk abban is, hogy a hírnévipar erőviszonyai az Instagramon fognak megváltozni. Ehhez képest ma a tíz legkövetetettebb profil között egyetlen olyan sincsen, melynek tulajdonosát ne a tömegmédiumok hírnévgyárában építették volna fel. Vagyis ez a tizennégy év és kétmilliárd felhasználó arra volt jó, hogy teljesen elveszítsük a platformmal kapcsolatos illúzióinkat. A vizuális alapú Instagramon lezajlott egy apró irodalmi/ költészeti forradalom is.

Rupi Kaur, az Instagram-költészet egyik legismertebb alakja, így fogalmaz: "a megjelenítés nélkülözhetetlen / mert ha a pillangó / egy molylepkecsoportban eltűnik / nem ismeri fel önmagát / és molylepkévé próbál válni". Ez a gondolat jól tükrözi az Instagram kettős természetét. Miközben a platform sokunk önértékelését aláássa, arra is rávilágít, hogy mennyire könnyen függeni tudunk a káros szokásoktól, és hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, mi is igazán számít. Sokan itt fedezték fel, hogy valójában pillangók vagyunk.

Valóban, a pillangó és a molylepke közötti határvonal sokszor ködös és nehezen észlelhető. Vajon mit jelent pillangónak lenni egy olyan világban, ahol a molylepkék dominálnak, és nincs, akihez viszonyíthatnám magam? Miért vágyik az ember arra, hogy a többséghez tartozzon, hogy elfogadják és befogadják? Ki határozza meg, hogy a pillangó vagy a molylepke érdemel-e nagyobb megbecsülést? Ezek a kérdések mind arra hívnak fel minket, hogy mélyebben elgondolkodjunk a saját identitásunkról és a társadalmi normák hatásáról.

A közösségi médiában felnőtt fogyasztók kisebb és tudatos csoportja két dologra jött rá. Az Instagramról egy ideig kimaradni nem jelent veszteséget. A platform kitermelte a saját lelki szegényeit, akik az idejüket, a figyelmüket adják oda ingyen, kevés lelki/szellemi izgatószerért cserébe. Aki viszont kitalálta a stratégiáját, megértette, retusálta, professzionalizálta önmagát, annak a platform nagyon hasznos önérvényesítési felület.

Legyél mindig felkészülve, akárcsak az álmaid munkájára, a felnőttkor döntéseire és a legfontosabb életszerepeidre. 2024 tudatos Instagram-felhasználójaként saját szakmai portfóliódat építed az Instagramon. Gondosan válogatod meg a vizuális elemeket, és felfedezel új lehetőségeket. Nem a megszokott sablonokban gondolkodsz, hanem egyedi, kreatív képi megoldásokra törekszel. Kísérletezel, tesztelsz, és figyelmesen kezeled a tartalmaidat, sosem adod fel magad a külső elvárásoknak.

A lényeg nem az, hogy a képi tartalom tökéletesre retusált legyen (hol van már 2017?), hanem az, hogy felismerhető, hogy karakteres legyen. A divatipar leggyorsabban felfutott profilja az elmúlt időszakban Beka Gvishiani @stylenotcom név alatt futó profilja, mely azzal tűnik ki, hogy szinte kizárólag szöveges tartalmat posztol: Yves Klein-kék alapon, fehér betűkkel. Aki viszont nagyon szeretné a random fotóit cenzúrázatlanul, nagy mennyiségben osztani, annak ott van a finsta lehetősége, az álnéven menedzselt, privát Instagramfiók.

A finstagram-profilok 2017 táján kezdtek el hódítani, azonban a pandémia idején visszahúzódtak, hogy mostanság újra a figyelem középpontjába kerüljenek és trenddé váljanak.

Összegzésként próbáljuk meg a változás lehetőségét látni ebben a folyamatban. Néhány éve egyre több helyről hallani a jóllét/wellbeing kifejezést. Sokféleképpen érthető a fogalom, de leginkább általános jó érzésre, az élet fontos dolgaira való odafigyelésre, jelenlét-tapasztalatra, teljes megélésre és jó életminőségre utal. Finoman jelzi, hogy a teljesítménykényszeresre nevelt társadalom saját felmentését keresi.

A tudásalapú, információs, hálózati társadalom kimenetet keres egy jóllétre koncentráló társadalom felé. Az Instagram sok rosszért okolható, de talán éppen ezzel a sok rosszal segített felismerni azt, hogy tulajdonképpen jó életre vágyunk. Jól akarunk lenni. Az Instán és az Instán kívül is.