Tűző napsütésben, hosszú órákon keresztül - valóban így kell búcsút intenünk az iskolának?

Talán még a pártállam gyakorlatából maradt ránk ez a nehéz örökség, hogy a tűző napon, árnyék nélküli helyeken is órákig tartanak az évzárók, a ballagások és az évnyitók. A kornyadozó iskolások kétségbeesetten álldogálnak, a szülők pedig árgus szemekkel, aggódva figyelik a gyerekeiket, hogy ne pont az övék legyen a következő, aki elájul. Mert olyan még sose volt, hogy valaki ne bukott volna ki a sorból. Itt a ballagások, évzárók időszaka, Both Gabi cikkében pedig praktikus tanácsokat is találtok arra, hogyan óvhatjátok meg a gyerekeiteket az ájulástól.

Szigorúan sorba állva, tűző napsütésben várakozunk az évzáró ünnepségre. Tizennégy éves vagyok, és éppen számolom a hátamról lecsorgó izzadságcseppeket; hét után abbahagyom, mert a lábam megfeszül a ünneplő cipőmben, amit még az évnyitóra választottunk. "Ebben a cipőben biztosan el fogok pusztulni" – cikázik a fejemben a gondolat, de máris jön a következő: úgy érzem, hogy a kötelező piros úttörő nyakkendő megfojt. A műszálas fehér blúzom, mint egy forró páncél, szorosan hozzám tapad, és a nyári hőségben csak még inkább felerősíti a kényelmetlenséget.

Valaki húsz perce beszél a mikrofonba. A hangosítás persze pocsék, senki nem érti, miért és pláne miről lehet ennyit szövegelni. Már egyetlen nyálcseppem sincs, attól félek, hogy perceken belül elpusztulok a szomjúságtól.

"Vattát köpök" - súgom Timinek, szinte suttogva. Ő rám pillant, és egy halvány mosoly játszik az ajkán, miközben ugyanúgy küzd, mint én. Az arca hirtelen megváltozik, a szemei elkerekednek, és felém kap, de ekkor minden egy pillanatra elsötétül körülöttünk...

Ez még a pártállam korszakában történt: az első pillanattól fogva csak azt vártuk, hogy végre elérkezzen a évzáró vége.

A meghatottság és az ünnepi hangulat helyett inkább a folyamatos szorongás uralta a légkört, ahogy végigéltük ezt a felesleges, zűrzavaros eseményt. A színpadon zajló eseményekből szinte semmit nem tudtunk követni. Persze, néhány visszhang eljutott hozzánk, és együttérzést éreztünk az énekkar tagjai iránt, akik fáradhatatlanul énekeltek a mozgalmi dalokat, még ha nem is voltak mindig a legjobban a ritmusban. A versmondók szenvedései is megindítottak minket, hiszen sokan közülük rendre belesültek a szövegbe. Közben pedig mindannyian a beígért fagyira gondoltunk, ami egyetlen igazi jutalomként lebegett előttünk.

Bár 45 év eltelt, a helyzet sajnos mit sem változott, ám van kivétel is: Szabó Anna Eszter néhány évvel ezelőtt arról számolt be, hogy az ő iskolájukban a ballagás valóságos ünnepként van jelen.

Ez a megkövesedett magyar hagyomány sok helyütt inkább felesleges szenvedés forrása, amelyből mindenki ugyanúgy megérzi a súlyát, ám a változásért mégis kevesen tesznek bármit. Valóban ez lenne az ünnep lényege, hogy a gyerekek az évzárókon a tűző napon ájuldozzanak?

Hallottam már olyan esetről, amikor a szülői közösségek párbeszédet kezdeményeztek az iskola képviselőivel, egy olvasónk ÍRT is arról, hogy állítólag máshol sikerült 25 percre csökkenteni az évzáró idejét, de az ő iskolájukban 120 percig tartott ez az esemény.

Ha nálatok is elnyúlik a ballagás vagy bármilyen iskolai ünnepség, íme néhány hasznos tanács, amellyel segíthetitek a gyerekeiteket abban, hogy elkerüljék az ájulás veszélyét:

Amíg a helyzet gyökeresen nem alakul át, szülőként elengedhetetlen, hogy alaposan felkészítsük gyermekünket. Ezzel jelentősen csökkenthetjük a napszúrás, kiszáradás és ájulás kockázatát.