"Időnként bizony szükség van arra, hogy bizonyos embereket elzárjunk" – fogalmazott Kádár János, ezzel a mondattal a magyar politikai diskurzus egyik legmegdöbbentőbb kijelentését tette, amely azóta is mély nyomot hagyott történelmünkben.

1968 nyara, Budapest - Kádár János a Harisnyagyár dolgozói előtt beszél. Lazán, tréfálkozva. A mondat, amely akkor és ott elhangzik, nem hivatalos beszéd, hanem félig bizalmas, félig cinikus megjegyzés. És mégis: történelmi súlya van. A rendszerváltás után sokan ezzel az idézettel azonosítják a Kádár János vezette magyar politika természetét.

"Hát valakiket be köll csukni időnként... hát van olyan helyzet.

Ez a mondat - amely a kommunizmus egyik legfontosabb magyar vezetőjének szájából hangzott el - bizonyos részről az 1968-as csehszlovákiai bevonulásra adott reakcióként vált emblematikussá, másrészről a magyar történelem egyik legcinikusabb és legbeszédesebb pillanataként is.

Az 1968 nyarán, a Harisnyagyárban elhangzott megszólalás nyers őszintesége ma is megdöbbentő, különösen annak fényében, hogy az 1956-os forradalom utáni években Kádár János épp a konszolidáció, a "puha diktatúra" építőjeként próbálta önmagát láttatni.