Várandósság alatt is fennállhat az emlőrák kialakulásának lehetősége – fontos, hogy időben észleljük!

A terhességhez társuló emlőrák (PACB) kifejezés olyan emlődaganatokra utal, amelyek a terhesség alatt vagy közvetlenül a szülés után jelentkeznek. Ez a jelenség különösen figyelemre méltó, mivel a terhesség hormonális változásai és az emlőszövet fejlődése befolyásolhatják a daganatok megjelenését és lefolyását. A PACB diagnózisa és kezelése gyakran bonyolult, mivel a terhesség során a szokásos terápiás lehetőségek korlátozottak lehetnek, és a nő egészsége mellett a magzat védelme is fontos szempont. Az orvosi közösség folyamatosan kutatja a PACB sajátos jellemzőit, hogy jobban megérthessük a terhesség és a daganatos megbetegedések kapcsolatát.

Ez egy gyűjtőfogalom, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy sajnos a várandósság idején is kialakulhat emlőrák. A definíció szerint a terhesség során keletkezett, illetve a szülést követő bő egy évben, a szoptatás időszakában jelentkező mellrákokat soroljuk ide. Szövettani altípusa hasonló a nem terhesség ideje alatt kialakuló emlőrákoknak, azonban más a biológiai viselkedése. Vannak azért gyakoribb altípusok, különösen a tripla negatív emlőrák, amely nem tesz receptort a daganat felszínére, hanem belülről szabályozza magát. A várandósság áldott korszak az ember életében, nem gondolnak rá az emberek, hogy ilyenkor is előfordulhat ez a betegség, és egy csomó emlőrákot is jelenthet. A köztudatban még mindig él az a tévhit is, hogy a fiatalabb generáció nem lehet érintett. Ezért a terhességhez társuló emlőrákot sokszor később fedezik fel, mint az egyéb életszakaszokban jelentkező emlődaganatokat.

Háromezer várandósságra jut egy terhességhez kapcsolódó emlőrák eset, az irodalmi adatok szerint a gyakoriság 0,3-1% között mozog. Habár az érintettek száma viszonylag alacsony, ez nem csökkenti a hír súlyát annak a családnak, akinek a nőtagja éppen életének egyik legfontosabb eseményére készül. A várandósság alatti emlődaganat rendkívül ritka, de fontos, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy amennyiben valaki csomót tapint a mellében, amely nem változik, vagy esetleg mellbimbó váladékozást tapasztal, ne essen pánikba. Hasznos lehet, ha ezt a problémát orvosával megbeszéli, és fontolóra veszi egy emlőultrahang elvégzését.

A magzat védelmében ez valóban így van, ugyanakkor az emlő diagnosztikájában a has megfelelő kitakarásával és védelmével a mammográfia, az emlő MR, a mellkasvizsgálat is elvégezhető, ahogyan természetesen az ultrahangot is használjuk. Izotóp vizsgálat nem jöhet szóba, de az emlőből vett biopszia biztonsággal elvégezhető. Összességében tehát adottak a lehetőségek, hogy akinél ez a betegség kialakult, ott diagnosztizálni is lehessen.

A terhességi emlőrák kezelése valóban összetett kihívást jelent, hiszen egyszerre kell figyelnünk az édesanya egészségére és a magzat biztonságára. Jó hír, hogy a betegség kezelhető, és a gyógyszeres terápiák már a második trimesztertől alkalmazhatóak. Bár a nagyon agresszív esetekben sajnos az első trimeszterben is szükség lehet beavatkozásra, a második trimesztertől kezdve már lehetőség nyílik a magzati élet megóvására is. Az érintett édesanyák bátor harcának köszönhetően egészséges, boldog babák születnek. Előfordulhat, hogy az anya kemoterápiás kezelés során elveszíti a haját, de fontos hangsúlyozni, hogy ez csupán átmeneti állapot – a haj szépen visszanő. A szülést követően, ha szükséges, a kezelést folytathatják, ám ekkor a szoptatás nem ajánlott. A terhesség bármely szakaszában elvégezhető a műtéti beavatkozás, azonban mivel a sugárkezelés a terhesség alatt nem lehetséges, ezek a műtétek általában kiterjedtebbek. A jó hír az, hogy a későbbiekben lehetőség van rekonstrukciós műtétre is, így az édesanyák a gyógyulás után újra teljes életet élhetnek.

A nagyszabású statisztikai elemzések alapján elmondható, hogy a terhesség alatt jelentkező emlődaganatok prognózisa nem rosszabb, mint azoké, amelyek a várandósságon kívül alakulnak ki. Fontos megjegyezni, hogy a betegség későbbi stádiumú felismerése befolyásolhatja a kimenetelt, ezért elengedhetetlen, hogy nyíltan beszéljünk erről a témáról: a terhesség alatt is kialakulhat emlőrák. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy ez a jelenség rendkívül ritkán fordul elő, így nem szeretnék pánikot kelteni.

Az érintett nők és családjaik számára elengedhetetlen a folyamatos pszichés támogatás. Egy daganat diagnózisa sokszor váratlanul csap le, mintha derült égből villámcsapás érné az embert. Ebben a rendkívül érzékeny és intim időszakban, amikor a várakozások és félelmek keverednek, különös figyelmet kell fordítani a páciens és partnere lelki állapotára is. Elengedhetetlen, hogy a szülészorvos, a neonatológus és az onkológus szoros együttműködésben dolgozzon, hiszen a terhességi emlőrák kezelése a legmegfelelőbb centrumokban valósulhat meg. A kismamának nem szabad azt éreznie, hogy sajnálják őt; sokkal inkább arra van szüksége, hogy egy tapasztalt csapat álljon mellette, olyan szakemberek, akik pontosan tudják, mi a teendő, és mindent megtesznek azért, hogy egészséges kisbaba érkezzen a családba.

Röviden összefoglalva: igen. Az Európai Rák Társaság legújabb állásfoglalása hangsúlyozza, hogy minden érintettnek érdemes beszélni a gyermekvállalás lehetőségeiről, melynek kulcsa a termékenység megőrzése. A hormonérzékeny emlődaganatok esetében rendelkezésünkre áll a legszélesebb körű adatbázis. Ha a beteg műtéten esik át, majd másfél évig ösztrögéncsökkentő kezelést kap, van lehetőség a kezelés felfüggesztésére, hogy időt nyerjen a gyermekvállalásra. Sőt, a szoptatás is lehetséges, természetesen nem hosszú távon. A kezelés későbbi folytatása is megoldható. A termékenység kérdését tehát már az onkológiai kezelés megkezdése előtt fontos felvetni. Stimuláció is szóba jöhet: az asszisztált reprodukciós központokban rövid távú stimulációval embriókat lehet nyerni, így a gyermekvállalás lehetősége már a kezelés előtt biztosítva van, és a lefagyasztott embriók révén időben tervezhető a terhesség. Ugyanakkor áttétes betegség esetén nehéz döntés megszakítani a kezelést, hiszen a várandósság alatt hormoncsökkentő gyógyszerek nem alkalmazhatók, pedig ezekre a betegnek az állapotából adódóan szüksége lenne.