Évezredek során a neandervölgyi emberekkel való kölcsönhatásaink formálták kultúránkat és biológiai örökségünket. A National Geographic nyomán felfedezhetjük, hogyan alakultak ki ezek a kapcsolatok, és miként hatottak a modern ember fejlődésére.

Két friss kutatás világít rá a modern ember és a neandervölgyi közösségek közötti kölcsönhatásokra, felfedve e titokzatos kapcsolat rejtelmeit.

Két új tanulmány alapján a neandervölgyiek és a modern emberek évezredeken át keveredtek egymással azután, hogy az emberek elérték Eurázsiát - számol be a Live Science. A publikációk itt és itt érhetők el.

A Homo sapiens-populációk az új neandervölgyi géneknek köszönhetően evolúciós előnyökhöz jutottak, de nem minden keveredő csoport tudta megőrizni létét; egyes vonalak eltűntek. "Az emberi történelem nem csupán a sikerek krónikája" - hangsúlyozta Johannes Krause, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója és csapatának tagja, megjegyezve, hogy Európában több emberi populáció is kihalt, köztük a neandervölgyiek is.

A szakértők hét olyan H. sapiens genomját elemezték, akik körülbelül 45 000 évvel ezelőtt éltek a kontinensen. Az eredmények alapján a neandervölgyi DNS, amely ma számos csoportnál kimutatható, valamikor 45-49 ezer évvel ezelőtt jelent meg a modern emberekben.

A kutatás során hat németországi és egy csehországi csontváz került elemzés alá, amely során fény derült arra, hogy a két lelőhely lakói távoli rokonságban álltak egymással. A vizsgálatok azt is feltárták, hogy a csehországi vonal viszonylag korán, az afrikai eredeti népesség leválását követően alakult ki, nem sokkal azután, hogy az első populáció elkezdett keveredni a neandervölgyi emberekkel. Ezzel szemben a csehországi ág végül kihalásra jutott.

Mivel a legtöbb modern, nem afrikai ember genomjában legalább 1-3 százaléknyi neandervölgyi DNS található, feltételezhető, hogy az érintettek mind az Afrikát elhagyó és a neandervölgyiekkel keveredő eredeti, nagy hullám leszármazottai. Arev Sümer, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója szerint ez azt jelenti, hogy az Afrikán kívüli, 50 ezer évnél idősebb modern emberi maradványok nem a mai emberek ősei, hanem inkább evolúciós zsákutcák.

Leonardo Iasi, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kiemelkedő genetikusa, csapatával együtt 334 különböző földrajzi területről származó emberi genomot vizsgált meg. Kutatásuk célja a közös neandervölgyi ősök nyomozása volt, és arra keresték a választ, hogy mikor is történt a modern emberek és a neandervölgyiek közötti keveredés. Ezen kívül arra is fókuszáltak, hogy azonosítsák azokat a neandervölgyi géneket, amelyek potenciális adaptív előnyöket nyújtottak az emberi faj számára.

A kutatások eredményei azt jelzik, hogy a modern emberek neandervölgyi DNS-ének csupán néhány csoportból származik. A tudósok megfigyelései alapján a neandervölgyi ősöktől örökölt genetikai szegmensek hossza arra utal, hogy a két populáció között mintegy 7000 éven át tartó kereszteződés zajlott, amely során a modern emberek és a neandervölgyiek több generáción keresztül kölcsönhatásban álltak egymással.

A szakértők a neandervölgyi régiók kutatása során váratlanul 86 olyan génterületet azonosítottak a modern ember genomban, amelyek arra utalnak, hogy a neandervölgyiekkel való keveredés azonnali alkalmazkodási előnyöket biztosított. A bőrpigmentációval, az anyagcserével és az immunválaszokkal összefüggésben sok neandervölgyi DNS-t fedeztek fel, amelyek valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy őseink sikeresen alkalmazkodjanak az új környezeti kihívásokhoz.

A régészeti nyomok, különösen az eszköztípusok elemzése révén a kutatók már régóta gyanították, hogy a modern ember és a neandervölgyi emberek között kölcsönhatások zajlottak. Azonban a legújabb genetikai kutatások jelentős új perspektívákat kínálnak, amelyek árnyalják ezt a korábbi elképzelést. Mindazonáltal, jelen pillanatban ezek a tanulmányok, köztük a legfrissebb két kutatás, még mindig nem tudják pontosan feltárni, hogy ezek az interakciók valójában hogyan zajlottak le.