ZAOL – 450 éve látta meg a napvilágot Szenczi Molnár Albert, a református lelkész és nyelvtudós, akinek munkássága máig hatással van a magyar nyelv és kultúra fejlődésére. Az ő életműve nemcsak a vallási gondolkodásban, hanem a nyelvtudomány területén is
Szenczi Molnár Albert (1574-1634) a reformáció hazai történetének és a humanista protestáns polgári irodalom jelentős alakja volt. A zalaegerszegi református templomban tartott vasárnapi adventi istentiszteleten rá emlékeztek, és születésének 450. évfordulója alkalmából felavatták emléktábláját a Kálvin-terem bejáratánál.
Az istentisztelet során Hodánics Péter és Hodánics-Biró Tünde, a zalaegerszegi lelkészházaspár, valamint Szentgyörgyi László, a sárvári lelkipásztor, aki az Őrségi Református Egyházmegye lelkészi főjegyzője, osztották meg az igét a gyülekezettel.
Szenczi Molnár Albert jelentős összekötő kapocsként működött a nyugati és a magyar kultúra között. Ő volt az, aki 1603-ban elkészítette a latin-magyar és magyar-latin szótárt, valamint 1607-ben létrehozta azt a zsoltároskönyvet, amely a mai napig alapvetően befolyásolja a gyülekezeti éneklést — hangsúlyozta dr. Juhász Sándor, az Őrségi Református Egyházmegye főgondnoka. Kiemelte, hogy az emlékezésnek különleges jelentősége van, hiszen 180 évvel ezelőtt, 1844. november 13-án az akkori országgyűlés hivatalos nyelvvé nyilvánította a magyart. Eddig hazánkban a latin volt a hivatalos nyelv, és Európában az utolsók között váltottunk erre a változásra.
Az emléktábla állítását kezdeményezte és adománnyal segítette Gerzsenyi István. Szenczi Molnár Albert domborművének alkotója Forrás Tímea budapesti szobrászművész volt.
