A 48 éven át sugárzott rádiójáték, amelynek karaktereiről sokáig azt gondolták, hogy valóságos emberek - ez nem más, mint A Szabó család.
A Szabó család története három évvel az 1956-os forradalom után vette kezdetét, és egészen a rendszerváltás utáni időszakig, 2007-ig tartott. Ez a rádiójáték, amely a magyar médiahagyományokban a leghosszabbnak számít, számos jelentős színészt vonultatott fel, akik a közel fél évszázados időszak során szerepeltek benne. Noha a Szabó család soha nem került a tévéképernyőre, mégis megelőzte a Szomszédokat, elindítva ezzel egy újfajta narratívát a magyar rádiózás történetében.
A 48 éven át futó, összesen 2500 epizódot megélt hangjátéksorozat, a Szabó család, a szóbeszéd szerint egyedülálló műalkotásnak számított, melynek híre még a határokon túlra is eljutott. A mai napig ez a sorozat tekinthető a leghosszabb ideig futó európai családregényszerű rádiójátéknak, amely generációkat kötött össze a fülbemászó történeteivel és karaktereivel.
Nem véletlenül! Amikor a Szomszédok kerül szóba, szinte mindenki megemlíti, hogy a sorozat epizódjainak adásakor az utcák teljesen kiürültek, és az egész ország (kivéve engem és a barátaimat) a legfrissebb részt nézte. Érdekes, hogy ugyanezt a jelenséget már a 60-as években is láthattuk a Szabó család kapcsán, csak akkor a tévé helyett a rádióhoz ültették le a nézőket. Egy apró érdekesség: van egy színész, aki mindkét sorozatban kulcsszerepet játszott: Zenthe Ferenc, akit a Tenkes kapitányaként ismerhetünk.
Emlékeim között élénken él a hangjátéksorozat elképesztő sikerének emléke, bár a 60-as évek eseményei még nem érintettek, hiszen akkor még nem láttam meg a napvilágot. Viszont a 70-es évek végéről és a 80-as évek elejéről már van néhány emlékem. Az anyai nagyszüleim, akiknél sok időt töltöttem gyerekként, sosem hagyták ki az adásokat. Számukra ez a műsor annyira alapvető része volt a mindennapjaiknak, mint a „Ki nyer ma?” vagy a „Jó ebédhez szól a nóta”. Gyöngyös városában, ahol éltek, a Szabó család adta át nekik a legfrissebb híreket Budapestről. Amikor ott voltam a nagyszüleimmel, én is hallgattam az adásokat, így már kiskoromban magamba szívtam a szabócsalád történeteit és élettörténeteit.
A sorozat története 1959 nyarán, pontosan június 30-án vette kezdetét, amikor az alkotók még csak találgatták, milyen sorsra jut majd az új formaterv. Ekkoriban a kádári konszolidáció időszakát éltük, mindössze három évvel az 56-os forradalom után, és bár a város lakói már beléptek a rendszer által meghatározott "normális" életbe, a Corvin köz sebei még mindig érezhetőek voltak. Szükség volt egy olyan produkcióra, amely képes volt visszatükrözni a boldogság felé igyekvő magyar valóságot, irányítani a közvéleményt, és egyfajta szelepként funkcionálni. Ezt a szerepet a Szabó család tökéletesen betöltötte, és a siker szinte azonnal megérkezett. Pár adás után már minden Sokol rádióból ők szóltak országszerte.
A Szabó család ragyogó évei kétségtelenül a szocializmus időszakára tehetők, ám érdekes módon nem a rendszerváltás vetett véget ennek a fénykorának. Sokkal inkább László Endre, a sorozat rendezői csapatának motorja, akinek halála 1987-ben jelezte a korszak végét. László nem csupán rendezőként, hanem dramaturgként és íróként is kiemelkedett, és nevéhez fűződnek olyan ikonikus alkotások, mint a népszerű tévés rajzfilmsorozat, a Mikrobi, valamint a rádiójáték és könyv formájában is sikeres Szíriusz kapitány című ifjúsági sci-fi, amelyből 1977 és 1989 között összesen 13 hosszabb epizód készült, a legutolsó kettő már a szerzőt követően. De térjünk vissza a Szabó családhoz!
A Szabó család története közel fél évszázados, és ennyi idő alatt szinte megállíthatatlan népszerűségnek örvendett, mint ahogyan a magyar háztartásokban a rádió is alapvető elemnek számított. A legfényesebb csillagát a 60-as években élte, amikor a frissessége és újdonsága még vonzotta a hallgatóságot, hiszen akkoriban a televízió még nem vette át a szerepét, és az emberek a rádiókészülékek előtt gyűltek össze. A 70-es évektől kezdve azonban észlelhetően csökkent a műsor iránti érdeklődés, a korábbi, tomboló siker fokozatosan elhalványult, és a hallgatók táborában egyre inkább az idősebb generáció dominált, akik hűségesen kitartottak a sorozat mellett. A műsor készítői mindvégig igyekeztek figyelembe venni a különböző korosztályok igényeit, így a rádiójátékok során minden generáció képviseltette magát. Ezért a Szabó család nem csupán egy szórakoztató műsor volt, hanem a demokrácia szimbóluma is: a tapasztalt színészek éppúgy fontos szerepet kaptak, mint a középkorúak és a fiatal tehetségek. A sorozat a közönség sokszínűségét tükrözte, és évtizedeken át összekötötte az embereket, felerősítve a közösség érzetét.
A Szabó család egyfajta előfutárként szolgált a tévés Szomszédok számára, hiszen bár a sorozat a rendszerváltás utáni évtizedben bontogatta szárnyait (1988 januárjától 1999 januárjáig futott), sokan úgy emlékeznek rá, mintha a szocialista műsorszolgáltatás terméke lett volna, sőt, szinte úgy érezhetnénk, hogy akkoriban sugározták. A Szabó család, amely a Kádár-kor tipikus példája, kétségtelenül hatással volt a későbbi tévés produkciókra; kis túlzással mondhatjuk, hogy ha nem lett volna ez a hangjátéksorozat, a teleregények világa teljesen másképp alakult volna. Mindkét műfajban a mindennapi emberek, a szorgalmas, hétköznapi kisemberek álltak a középpontban, akik szeretetteljes érzelmeikkel és feszültségeikkel, erényeikkel és gyengeségeikkel együtt éltek. Különböző döntéseket hoztak, néha helyeseket, néha pedig téveseket, de éppen ettől váltak hitelesekké: nem voltak tökéletesek, ahogy az élet sem. A Szabó család révén a nézők bepillantást nyerhettek olyan emberek hétköznapjaiba, akik nem különböztek túlságosan tőlük; így a hallgatók könnyen azonosulhattak a szereplőkkel, együtt érezhettek a válási drámáikkal, családi nézeteltéréseikkel és mindennapi küzdelmeikkel.
A Szabó családnak egy különleges, a mai nézők számára talán hátrányosnak tűnő sajátossága volt: a szereplők csupán a hangjukon keresztül voltak jelen, a képernyőn sosem láthattuk őket. Ráadásul az alkotók, a híres 100. epizódig, titokban tartották, hogy a család tagjait mely színészek keltik életre. E titokzatos megközelítés különösen izgalmas volt, mivel sokan - különösen azok, akik ritkán látogattak el moziba vagy színházba - azt gondolták, hogy a sorozat egy valódi család mindennapjaiba nyújt betekintést, és a hallottak nem csupán fikciók, hanem valóságos emberek életének eseményei.
A család nevének több variációja is létezik (például Kiss vagy Kovács), de hogy végül miért a Szabó név mellett döntöttek, az rejtély maradt. A családfőt megformáló színész is Szabó volt, Szabó Ernő, de az alkotók határozottan cáfolták, hogy az ő jelenléte befolyásolta volna a névválasztást. Szabó Ernő a 60-as évek közepéig, egészen haláláig játszotta a szerepet, majd őt 15 éven át Rajz János váltotta, aki a népszerű Égigérő fű című produkcióban Poldi bácsit alakította. A felesége hangját Gobbi Hilda adta, ami még nagyobb színt vitt a történetbe. A többi szereplőt most nem részletezzük, hiszen rengetegen közreműködtek, és a legkisebb szerepekben is a kor híres színészei tűntek fel. Idővel egyszerűen menő dologgá vált, hogy valaki a Szabó családban szerepelhessen.
Szabóék élete a forgatókönyv szerint Angyalföld szívében zajlott, egy fiktív utcában, a Lapály utcában, ahol a lelkes rajongók néha levelet is írtak - ám sajnos a postások rendre kudarcot vallottak a cím kézbesítésében. Az elmúlt 48 év során közel ezer színész lépett a Magyar Rádió 14-es stúdiójának színpadára, hogy életre keltse a szereplőket. Minden kedden új epizód várta a nézőket, amelyet csütörtökönként ismételtek, és közel öt évtized alatt mindössze egyszer fordult elő, hogy Szabó család nélkül telt el egy hét. 1980-ra a sorozat népszerűsége olyan magasságokba emelkedett, hogy az aktuális részt május 1-jén a Városligetben rögzítették, közönség előtt. Azok, akik szerették volna megcsodálni kedvenceiket, nemcsak hallhatták, hanem láthatták is őket a színpadon.
Két alkotót mindenképpen érdemes megemlíteni a mű születésének történetében: Liska Dénest, a dramaturgok és írók irányítóját, aki nélkül a Szabó család valószínűleg sosem indult volna el, és aki az első néhány epizódot is megalkotta. Emellett Major Anna dramaturg is kiemelkedő szerepet játszott, hiszen ő volt az egyetlen, aki a sorozat első epizódjától egészen az utolsóig végigkísérte a Szabó család kalandjait. Érdekesség, hogy a sorozat eredeti verzióját 1975-ben majdnem a televízió képernyőjére is vitték, azonban végül a projekt elvetésre került. 2007-re a rádió akkori vezetése úgy döntött, hogy a műsor már nem illik a műsorstruktúrába, és eljárt felette az idő. Ennek ellenére az utolsó adást több mint 300 ezren hallgatták meg, ami jól mutatja a sorozat iránti töretlen érdeklődést.
