"A szeretet örök, sosem halványodik el, és nem tűnik el nyomtalanul." - Számtalan gyertya világít a 15 éves korában elhunyt Dominik sírjánál, emlékezve rá és a szeretetre, ami mindig élni fog.

Szülő és a gyermeke közötti kötelék elszakíthatatlan. Dominik egy súlyos asztmaroham következtében hunyt el.

A sírhelyet számtalan gyertya fénye világítja meg, mindegyik láng egy-egy emléket idéz elő, egy-egy szívfájdalmat oszt meg a 15 évesen elhunyt Dominikért. A fiatal fiú, aki súlyos asztmarohama következtében életét vesztette, még a kórház falai között sem találta meg a megmenekülést. Dominik és édesanyja, Kovács Nikolett között olyan szeretet és összetartozás fűzte össze a sorsukat, ami semmilyen körülmények között nem szűnhetett meg. Nikolett, a fájdalmával küzdve, mélyen hisz abban, hogy Dominik a túlvilágról küld neki vigasztaló jeleket, amelyek segítik őt a gyász nehéz pillanataiban.

"A halottak napja számomra nem egy nap, hanem minden egyes lélegzet"

Dominik sírján mindig friss virágok és égő gyertyák díszítik a helyet, a család tagjai pedig rendszeresen ellátogatnak, hogy leróják kegyeletüket.

- mondta Dominik anyukája, Niki.

"A gyász most elviselhetetlen, mert úgy tűnik, nincs rá megoldás."

Dominik két évvel ezelőtt távozott az élők sorából, és a hiánya olyan űrt hagyott maga után, amelyet a szerettei sosem tudnak betölteni. Niki, az édesanyja, naponta küzd az emlékekkel, és a szívét megöleli a fájdalom. Mostanában ismét mélypontot élt át, hiszen közeledett a Halloween, Dominik kedvenc ünnepe, amely tele volt mókával és vidámsággal. A csillogó díszek és a csokigyűjtés az ő világát jelentette, de az idei alkalommal csak a sírját tudták díszíteni, miközben a szívében hordozza a fiát. Dominik nyughelyét mindig gondosan feldíszítik az ünnepekre és más fontos eseményekre, és minden alkalommal olyan dekorációt választanak, amely méltón tükrözi az ő szellemiségét és szeretetét.

- mondta Niki, aki hiszi, hogy egy nap, ha eljön az ideje újra találkozhat a fiával és magához ölelheti. "A szeretet nem múlik el, nem halványul, nem tűnik semmivé, csak új formát ölt. Hang helyett emlékké válik, ölelés helyett belső melegséggé."