Egy zenei irányzatot teremtő katona (1.)
A világ egy hatalmas meséskönyv, tele varázslatos alakokkal: királyok, hercegek, királylányok, papok, komédiások, kuruzslók és katonák népesítik be e színes lapokat. A háborúk, nóták és félnóták sokaságával fűszerezett történetek olyan gazdagok, hogy ha a nagyapám nekiállt volna sorra venni mindegyiket, lehet, hogy már a nyugdíjas éveimet taposnám, mire a végére érne. De a sok mesebeli figura között ott vannak azok a komoly lelkesedésű emberek is, akik nem csupán a mesék „előállításával” foglalkoznak, mint a pompás királyok és udvaroncok, hanem a mesélés művészetével. Ők a mesélők, a muzsikusok, akik tudják, hogy a mese mindig ott lebeg körülöttünk, csak ügyesen kell megformálni, hogy még azok is élvezhessék, akiket éppen kifiguráznak.
Egyszer, egy távoli világban, ahol a legendák szőtték az idő szövetét, élt egy szórakozott férfi, Giovanni de'Bardi, Firenzéből. Oly rég volt ez, hogy még az ükapám szépapja sem tudná elmesélni, mi is történt valójában. Giovanni nem volt valami komoly figura, és ezt a családi hagyomány is tükrözte: ősei mind a komolytalanság mesterei voltak, királyokkal és papokkal üzleteltek, néha pedig a komolytalanság keserű poharát is kiürítették. De a Bardi család történetének nem minden ága végződött így. Akadt egy sarj, aki idősebb korára megértette az élet súlyát, és muzsikusként találta meg a helyét a világban. Róla szól ez a különös mese, melyben a dallamok és a komolyság táncot járnak.
A Bardi család története a toscanai Firenze festői utcáin gyökerezik, ahol a régi nemesi családok hagyományai és a kereskedelmi szellem találkoznak. A krónikák tanúsága szerint a tizedik században érkeztek a város szívébe, és azonnal belevetették magukat a kereskedelem izgalmas világába. Az 1300-as évek derekára már a bankárkodás szárnyra kapott a család körében, ami lehetővé tette számukra, hogy tízezer aranyforintért birtokhoz jussanak. Az aranyforint ekkoriban 3,5 gramm tiszta aranyat rejtett magában, így a birtok értéke 35 kilogramm aranyra rúgott. Igazán mesés kincs, amely nemcsak anyagi, hanem társadalmi rangot is biztosított számukra a fiorentinai elit körében!
A bankrendszer összetett és jól megtervezett struktúrája révén rendkívüli fejlődésen ment keresztül. A Bardi család, hogy pénzügyi tevékenységeit még inkább kiterjeszthesse, házassági szövetséget kötött a Portinari bankárcsaláddal, amelynek neve Beatrice Portinari révén vált híressé Dante Isteni színjátékában. A Bardi család bankja már az 1300-as évek elején jelentős szereplővé vált, különösen mivel ekkoriban francia-angol háború fenyegetett. Tudjuk, hogy a háborúk hatalmas anyagi forrásokat igényelnek, de egyúttal rendkívül jövedelmező üzletek is lehetnek. A Bardi család merész döntést hozott: támogatták mind a francia, mind az angol királyt, abban bízva, hogy ha az egyik fél vereséget szenved, a másikból biztosan profitálnak. Firenzében ekkor három jelentős bank működött, és ezek szövetséget kötöttek egymás támogatására. Ahhoz, hogy jobban megértsük a bankárcsaládok gazdagságát, érdemes szemügyre venni, kinek mennyi pénzt adtak kölcsön: 1325-ben Anjou Károlynak 68 500 aranyforintot (kb. 2397,5 kg arany) nyújtottak, ezt követték az angol és francia királyok kölcsönei. A franciák, tudomásul véve az angolok támogatását, elkobozták a területükön működő bankok vagyonát. Az angolok ugyan ígéretet tettek a bankok kártalanítására a francia lépések miatt, de a pénzük nem volt elegendő. Így a Bardi bankárok és szövetségeseik súlyos veszteségeket szenvedtek el a két nagyhatalom háborús kiadásainak fedezésekor. Ennek ellenére nem érdemes különösebben sajnálni a veszteseket, hiszen maradt némi fedezék a fejük felett, ráadásul a Bardi dinasztia számára lehetőség nyílt arra is, hogy kisebb palotát vásároljon magának a róla elnevezett utcában.
Szóval telt, múlt az idő - mint a jó mesében -, és elérkeztünk a XVI. századba. A Bardi család ekkor is a legjelentősebb családja volt Firenzének. Giovanni de'Bardi 1534-ben született. Az értelmes gyereket a szülők jónak látták úgy taníttatni, hogy értse és érezze a világ működését. Mivel a vagyonnak védelemre volt szüksége, egyértelműen katonának nevelték, ugyanakkor nem feledkeztek meg az érzelmi nevelésről sem, ezért irodalmat és zenét is tanítottak neki.
A felcseperedő fiatal Giovanni már a harctereken edzette idegeit, és gyakorolta a haditudományt. A török hódítások akkoriban nem csak Magyarországot érintették, hanem az olasz kikötőket és stratégiai fontosságú városokat is. A toscanai hercegség védelméből a fiatal Bardi kivette a részét, de ennyivel nem ért véget katonai pályafutása. II. Miksa császárnak segített a Magyarország területén dúló törökellenes háborúkban is.
Ahogy az élet rendje megkívánja, elérkezett az a pillanat, amikor a fiatal éveiben a komédiázásba belefáradt férfi hirtelen a bölcsesség útjára lépett. Giovanni de'Bardi, aki egykoron a királyi ütközetek hevét érezte, most inkább a művészetek varázsába merült. Az ókori klasszikus irodalom mélységeit tanulmányozta, és a zene jövője is foglalkoztatta. Így hát Bardi gróf komolyabb útra lépett, elhagyva a mulatságos ifjúság könnyelmű világát.
Az 1500-as évek végén a kastély falai között számos zenész találkozott, valószínűleg a házimuzsikálás színvonalas formái indították el ezt a művészi közösséget. Ennek következtében a muzsikusok, valamint a zeneszerzésben jártas Bardi gróf egy olyan zenei diskurzust kezdeményezett, amely korszakalkotó gondolatokkal gazdagította a művészetet. Megunták a gregorián zene polifonikus bonyolultságát, és egy új, a valódi reneszánsz szellemiségét tükröző zenei irányzatot álmodtak meg. Fontos megemlíteni, hogy a reneszánsz korszak alapelve az ókori görög és római kultúra tökéletességére épült. Bardi gróf házi zenekara, a Camerata, tehát arra törekedett, hogy zenei produkcióik közérthetőek legyenek. Ez a reneszánsz-humanista szemlélet érdekes módon visszanyúl az ókorhoz, mégis a közönség számára érthetővé kíván válni. Érdemes észrevenni, hogy a reformáció is a közérthetőségre helyezte a hangsúlyt, előmozdítva ezzel az anyanyelvi istentiszteletek bevezetését, amely mindenki számára hozzáférhetővé tette a szellemi tartalmakat.
